Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten

Lászlófjy W.: A vízgazdálkodás helyzete Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 283 vízgazdálkodási kirendeltség (VEB (K) Wasser­wirtschaft) működik. A termelőszövetkezetek gé­pesítése óta növekvő szerep jut a talajjavítási munkálatok végrehajtásában a gépállomásoknak (Motorén-Traktorén -Stationen, MTS), amelyek ott, ahol nagyobb arányú rétművelés folyik, meliorá­ciós brigádokat (Meliorationsbrigad) szerveztek. A gépállomások szerződéses alapon végzik a ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok és talaj­javítási társulatok (M eliorations-Genossenschaft) számára a munkát. Az utóbbiak száma mintegy 1600, ami a helyi érdekeltségek fokozott vízgazdál­kodási tevékenységére utal. Amíg a Vízgazdálkodási Hivatal és a Föld­művelésügyi Minisztérium tárgyunkba vágó tevé­kenységét a miniszterelnök-helyettes vezetésével működő vízgazdálkodási kormánybizottság koor­dinálja, a hajózható vizek ügyei (és vele a folyam­mérnöki szolgálat, az árvédelmet természetesen leszámítva) a Közlekedési Minisztérium hatás­körébe tartoznak. Központi szerve a víziutak főigazgatósága (Hauptverwaltung der Wasser ­strassen), amelynek két igazgatóság (Wasser­strassendirektion) van alárendelve. Helyi szerveik a víziúthivatalok (Wasserstrassenamt). Ennek a szolgálati ágnak tudományos intézménye a Hajó­zási, vízépítési és talajmechanikai Kutatóintézet (Forschungsanstalt für Schiffahrt, Wasser- und Grundban). Az NDK vízgazdálkodási kerettervéről nem jelent meg ismertetés. De a munka előkészítését szolgáló módszertani útmutató sok tekintetben mintául szolgálhat [13]. 3. A vízgazdálkodás a fejlődésben levő országokban Az ún. fejlődésben levő országok vízgazdál­kodása azért érdemel figyelmet, mert megszer­vezése elvi alapokon történhetik. Nincsenek a történelmi fejlődésből adódó kötöttségek, és nem kell meglévő intézmények és különféle szakkörök kölcsönös féltékenységére tekintettel lenni. Részletek helyett az Egyesült Nemzetek Szövetsége rendezésében 1963 februárjában Genf­ben lezajlott tudományos és műszaki konferencia megállapításait ismertetem. A vízgazdálkodási politika kérdésével foglalkozó 36 tanulmány alap­ján a konferencia titkársága által készített össze­foglaló jelentés [14] a következőképpen jelöli ki a feladatokat: 1. A felszíni és felszín alatti vízkészletek meny­nyiségi és minőségi kataszterének, továbbá a víz­erők ataszternek elkészítése. 2. A vízkészletek megóvását és mind mennyi­ségi, mind minőségi szempontból takarékos hasz­nálatát biztosító eljárások kidolgozása. 3. A felszín alatti ismeretlen víztartalékok felkutatása. 4. A jövőben várható vízszükségletek meg­állapítása, továbbá a víz ésszerű felhasználási módjának, megosztásának és a használatok fon­tossági sorrendjének megállapítása . egyrészt a gazdasági tervezés, másrészt a mezőgazdaság, az energiaellátás és az egészségügy szakembereinek bevonásával. 5. A vízkárok elleni védekezés módjainak és az árvízelőrejelzésnek megtervezése. 6. A vízgazdálkodási tervek megvalósítására hivatott műszaki és ügyviteli szervezet meg­teremtése és végül 7. a sikeres működéshez szükséges jogkör biztosítása. Hangsúlyozza továbbá az összefoglaló jelentés az egységes vízügyi igazgatás előnyét, a vízhasz­nálatokra vonatkozó, a jövő igényeit szem előtt tartó jogszabályok megalkotásának a vízgazdál­kodási tervezésnél is sürgősebb voltát, és azt, hogy a népességet állandó felvilágosító, nevelő munkával kell az okszerű vízgazdálkodás ügyének megnyerni. [II. A vízgazdálkodás mint az egész emberiség ügye Mivel az egyes országok politikai határai általában nem esnek egybe a vízgazdálkodási szempontból egységesen kezelendő vízgyűjtőterü­letek határaival, a tervszerű vízgazdálkodás érde­kében az idők során világszerte számos állami és nemzetközi egyezmény született. A szocialista tábor országai ennél is tovább mehettek : a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében rendszeresítették a vízügyi vezetők, értekezleteit, amelyeknek célja a tervszerű vízgazdálkodás egységes elvi alapjainak megteremtése, ill. az ezeken felépülő együttes vízgazdálkodás meg­valósítása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa vízügyi vonatkozású munkásságának ismertetése, különleges fontossága miatt, külön tanulmányt igényel. Ezen a helyen csak az Egyesült Nemzetek Szervezetének és különféle intézményeinek a víz­gazdálkodást illető tevékenységével foglalko­zunk [16]. Mielőtt az ismertetésre rátérnék, nem lesz talán .felesleges néhány szóban az ENSZ-re vonatkozó isme­reteinket felfrissíteni. Az 1945-ben 50 ország képviselőinek aláírásával megerősített alapokmány szerint az ENSZ célja 1. a nemzetközi béke és biztonság fokozása, 2. a népek baráti kapcsolatainak fejlesztése az egyenjogúság és önrendelkezés alapján, 3. nemzetközi együttműködés létesítése az alap­vető emberi jogok mindenki számára való biztosítása, továbbá gazdasági, szociális, kulturális és emberbaráti feladatok megoldása végett, és 4. a nemzetek e közös célok megvalósítására irányuló tevékenységének összehangolása. Az alapokmány 3. pontjában foglalt felada­tokkal az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (Economic and Social Council, ECOSOC) (4. ábra) foglalkozik, amelynek közvetlen célja, hogy a Föld minden lakója számára elérhetővé tegye az ember­hez méltó életet. Az ECOSOC részben bizottságokon, részben ún. szakintézményeken keresztül valósítja meg törekvéseit. A bizottságok közül a mi szempon­tunkból az ún. Övezeti gazdasági bizottságok érde­melnek figyelmet, amelyekből négy van: az európai (Economical Commission for Europe, ECE

Next

/
Oldalképek
Tartalom