Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Bélteky Lajos: A fúrt kutakra vonatkozó szabvány korszerűsítésének műszaki és gazdasági jelentősége

Béltelcy L.: A fúrt kutakra vonatkozó szabvány Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 243 1—3. ábra. Helyes furatbélelés Víztartó rétegek 4 csőrakattal (1. ábra)' 3 csőrakat, víztartó rétegek fúróiszappal lezárva (2. ábra); 2 csőrakat, víztartó rétegek palástcementezéssel lezárva (3. ábra). ®ue. 7.—3 npaeuAbHoe KpenAeHue CKeancuHbi oöcadHbiMU mpyöaMU B0a0H0CHbie CJIOH C 4-míi KpermeHHeM (<t>nr. 1), 3 KpenjieHHH TpyőaMH, BOAOHOCHkie CJIOH 3aiHHTb! I\riHHHCTblM paCTBOPOM (<}>nr. 2) ; 2 KpenjieHHH TpyŐaMH, BOAOHOCHbie CJIOH 3aKpblTbl ueMeHTHOÍÍ 3ajlHBKOÍÍ ({J)Hr. 3). 1—3. Correct well casin 25 J Figs. g 110 J Waterbearing strata with four pipe sections (Fig. 1). 3 pipe sections, waterbearing strata blocked with mud (Fig. 2), 2 pipe sections, waterbearing strata blocked by cement grout (Fig. 3). 180 J 2601 300 6kg/fm 21,7 kg/fm 18,5 kg/fm (13,9 kg/fm) H 279? 1. 241? 2. -105 -203? 3. -175 165? k. -255 1^133? I Jy-102? 25. 2601 241* 1. isiapkéreg 25. 165 * 2. 300 \l33? ^02 ? 3. 2601 H i' il 300 ii -i. .241? Palastcement -165? (133?) 1. -133? y102? 2. lábra nyílás, vagy a szitaszövet lyukbőségének megállapítása céljából. Ebben az időben számos fúrásnál előfordult, hogy hiába szűrőzték be a kútszabvány előírása szerint vett furadékminta alapján a víznyerésre igen jónak mutatkozó durva szemcsézetű vízvezető réteget, a remélt vízhozam alig, vagy egyáltalában nem mutatkozott, mivel a porózus réteg tényleges mélységbeli helye nem egyezett a fúrómester észlelésével. Különösen nagy volt az eltérés, ha a csőtervnek megfelelő átmérőjű furatban az öblítővíz kellő áramlási sebességét a nem elég nagy teljesítményű öblítőszivattyú nem tudta biztosítani. Ezzel a fúrási móddal igen nehéz volt megvalósítani a vízadó réteg közvetlen fedőjében való zárást, mert azt a tervnek megfelelő helyen el kellett végezni, mielőtt a rétegsor teljes mélységig fel lett volna tárva. Azokban az években, amikor a karotázst a kútfúrásnál még nem használták, nagy gondot okozott, hogyan lehet a vízadó réteg közvetlen fedőjében való zárást olyan területen is könnyen megvalósítani, ahol a rétegsor kevés.l)é ismert, vagy teljesen ismeretlen volt. A kútfúrások többségénél — ott is, ahol már voltak fúrt kutak— ezzel a nehézséggel kellett szembenézni, mivel a pleisztocén rétegsor, amelyből az alföld nagy részén az ivóvizet nyerik, már kis területen belül is igen változó kifejlődésű. Ezt a megállapítást később a karotázs meggyőzően igazolta. A kitűzött cél elérésére annak idején csak a kisátmérőjű, ún. keresőfúrás alkalmazása jöhetett 2. ábra 3. ábra szóba, ettől azonban kivitelezőink nagy része idegenkedett, mivel lassította a munka menetét s így hátráltatta a terv teljesítését. Az iszapöblítéses fúrásra való áttérés után már kezdett kialakulni a három csőrakatos béléscsövezés használata, amelynél az első az iránycső, a második a béléscső, a harmadik a szűrőcsőrakat volt (2. ábra). A rétegészlelés körüli bizonytalanságokat a a furatszerelvényezéssel sikerült teljesen kiküszöbölni. A hazai artézi kútfúróiparnak az 1953-as kútszabvány megjelenése után bekövetkezett fejlődésé'bena legnagyobb jelentőségű lépés a geofizikai műszeres vizsgálat, a karotázs bevezetése volt. A karotázsszelvény megmutatja nemcsak a rétegsor tagjai között, hanem egy-egy rétegen belül az áteresztőképesség relatív különbségét és a rétegbe esetleg beágyazott agyagcsíkokat is. Ennek következtében lehetséges, hogy csak a porózus réteg legdurvábbszemű részét szűrőzzék be s a homokréteg finomszemű, iszapos részeinek és az agyagcsíkoknak a szűrőzését mellőzzék. A kutankénti vízhozamátlag — feltehetőleg a pontos rétegmeghatározás eredményeként — ezekben az években 4—500 percliterre emelkedett s ezzel a kútépítés gazdaságossága nagyértékben javult. A béléscső mögötti vízmozgást azonban ekkor még nem lehetett teljesen megakadályozni. A fejlődés következő, jelenlegi lépcsőjére való eljutást a kivitelező vállalatnak cementező aggregáttal való felszerelése tette lehetővé. Addig ugyanis, amíg csak a Kőolajipari Tröszt rendelkezett a fúrási iparágban cementező berendezéssel,