Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Bartha István: Kecskemét város szennyvíztisztító tervpályázatának műszaki és gazdasági eredményei

Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 205 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Kecskemét város szennyvíztisztító tervpályázatának műszaki és gazdasági eredményei BAKTHA ISTVÁN* Az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztálya és az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízellátási és Csatornázási Főosztálya múlt év júniusában „Városi szennyvíztisztító berendezés" tervezésére pályázatot írt ki. A pályázat kiírásnak az volt az elsődleges célja, hogy a pályázók a mezőgazdasági környezetben levő városaink szennyvíztisztító berendezéseinek korszerű megoldására — ezen belül konkréten Kecskemét város adottságaira — tegyenek javaslatot. A pályázat kiírásának további célja az volt, hogy a hazai szennyvíztisztító berendezések tervezésénél függőben levő problémákat új és korszerű megoldással vigyék előbbre. A benyújtott 18 pályázat értékelése után felvetődik a kérdés, milyen műszaki és gazdasági vonatkozású tanulságokat lehet az így beszerzett pályázati anyagból levonni. Minthogy az elsőrendű cél az elkövetkezendő időben létesítendő mezőgazdasági környezetben levő városaink szennyvizei tisztításának helyes megoldása volt. először „mezőgazdasági környezetben levő város" tartalmi meghatározása szükséges szennyvíztisztítási szempontból. Magyarországon 62 város közül 31 olyan, melyre teljes mértékben érvényes a mezőgazdasági környezet fogalma, azaz a város belterületének nagysága az összterület 5,5%-nál nem nagyobb, és annak laksűrűségi átlaga eléri a 75 fő/ha-t. Lakásépítési programunk a jelzett 31 város közül 17 városra terjed ki. Fzcknél 1980-ig bezárólag a lakásépítési program megvalósításával párhuzamosan a csatornázást és szennyvíztisztítást meg kell oldani. A 17 város csatornázási és szennyvíztisztítási beruházása közül már Hódmezővásárhelyen elkészült a szennyvíztisztító telep első része, míg Békéscsabán, Nyíregyházán és Hajdúszoboszlón még csak az első lépéseknél tartunk, Debrecenben, Esztergomban, Kaposváron, Nagykanizsán és Székesfehérváron a meglevő, általában 50—80 éves múltra visszatekintő közművek már elégtelenek, felújításra szorulnak. Teljesen újonnan kell megvalósítani Baja, Csongrád, Kalocsa, Karcag, Kecskemét, Kisújszállás, Szentes és Túrkeve csatornázását és szennyvíztisztítását is a már betervezett hitelek terhére. Az előbb említett városoknak — Baja és Esztergom kivételével — nagyon fontos jellemzője, hogy nem rendelkeznek nagy vízhozamú befogadóval, így mesterséges biológiai szennyvíztisztítás esetében igen magas tisztítási hatásfokot kell biztosítani. A felsorolt városok melletti befogadók általában kis vízhozamú belvízcsator* Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. nák, amelyeknél a tisztított szennyvízelvezetés biztosíthatósága nagyfokú mederrendezést és állandó karbantartást követel meg. A felsorolt városoknál a biológiai tisztítás mindenképpen szükségesnek látszik. Kérdéses, hogy ma, vagy a közeljövőben a mezőgazdasági környezetbe kerülő szennyvíztisztítóknál — a mesterséges vagy a természetes biológiai tisztítás alkalmazása a célszerűbb ? Hazánkban a természetes biológiai tisztítás lehetősége mezőgazdaságunk szocialista átszervezése után vált csak széles körben biztosíthatóvá. Ekkor jelentkeztek a városaink határában az egytagban levő több ezer hold földterülettel rendelkező, életképes nagyüzemi egységek : az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Ezek megalakulása előtt a természetes biológiai tisztításhoz szükséges területek több, sokszor 20—60 tulajdonost is érintettek, akikkel egy szervezett szennyvízfelhasználó és értékesítő egység megteremtése és rendszeres üzemeltetése nem volt megoldható. A nagyüzemi egységek megalakulásával, területi rendezésük befejezésével, profiljuk kialakulásával azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma már az érintett városok közelében azok az egységek egyenesen, mint vízigénylők lépnek fel. Öntözéshez tisztavízre, vagy szennyvízre, a talajerő fenntartásához és fokozásához szerves trágyára, szennyvíziszapra van nagy mennyiségben szükségük. A beérkezett pályázatok közül egy sem volt olyan, amelyet minden változtatás nélkül meg lehetne valósítani, de részleteiben alkalmasak voltak arra, hogy a tervezéssel megbízott vállalat — a MÉLYÉPTERV — részére a legcélszerűbb megoldásra helyes irányvonalat szabjanak. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a pályázatok milyen technológiai újdonságokat és gazdaságos megoldásokat tartalmaztak az eddig nehezen megoldható problémákra. Meg kell jegyezni, hogy jelen ismertetés nem tér ki a bírálati jegyzőkönyvben már amúgy is közzétett anyagra — minden pályázatra kiterjedő kritikára, illetve ismertetésre —, hanem csupán a konkrét tervezés céljaira kiemelhető és irányt mutató részletekkel, illetve elvekkel kívánunk foglalkozni. Átemelők, közbenső átemelők Köztudomású, hogy Kecskemét végleges és egységes elválasztó rendszerű csatornázásának kiépítése folyó évben megkezdődött. Legelőször a város déli részén, a Solti úttól kiinduló 4-0-0 főgyűjtő megépítését fejezik be és így a Felsőkomárnok út és a város déli szegélyét jelentő kiskőrösi vasútig már számolni kell a csatornával. Kellő időben vetődött fel az a kérdés, hogy ettől a ponttól a mintegy 1,2 km távolságban létesülő szennyvíztisztítóig terjedő utolsó főgyűjtő csa-