Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

1. szám - Erdélyi, M.: Külső-Somogy vízföldtana

58 Hidrológiai Közlöny 1962. 1. sz. Erdélyi M.: Külső-Somogy vízföldtana eredményei, hanem a régi térképekről szerkesztéssel készültek, ezért a valóságos lépcsőzöttséget csak elmosódottan mutatják. A helyszínen mindez annál jobban látszik. Egy esetben pedig a pliocén merev feküjében mélyfúrással lehetett igazolni a keresztirányú törésrendszert. A fonyódi hegy K-i oldala 1,5 km hosszan, a harántos fő szerkezeti irányt nyílegyenesen követi. Ennek az iránynak a mélyfeküben töréses szerkezetben kell megnyilvánulnia — volt a feltevésem, mikor a fúrást ide tűztem ki. Igazolást nyert, ugyanis a fúrás (49) alsó pannóniai mészmárgája, de különösen szarmata és felső tortonai mészköve erősen töredezettnek, repedezettnek bizonyult, több fényes csúszási felület is megállapítható volt. A repedezett szakaszból erősen szénsavas felszálló víz jön. A nagy hosszanti völgyek a redők mentén a két fő szerkezeti irány rövid törései mentén alakultak ki. Ez részletes térképen igen jól látszik. A két vetőrendszer mentén kialakult völgy feltehetően több rövidebb völgy, vagy mélyedés egyesülésével alakult. Ebben szerepe lehet a hátráló eróziónak s kaptúrák egész sorát is gyaníthatjuk. A nagy hosszanti völgyekben széles, egyenes vonalakkal határolt öblözetek és szűk szakaszok váltakoznak. Az öblözetekben sejthetjük az egyes táblák legmélyebben levő DDK-i sarkát, a ma is süllyedő területeket. Ezekben vastag a holocén feltöltés, sok a tőzeges üledék. A szűk völgyrészletek mindig a völgytől D-re levő perem legmagasabb ÉÉNy-i része előtt vannak. A szűkebb völgyszakaszokban gyakran a patak a pannóniai üledékbe vág be, s így itt ma is emelkedő vagy kevésbé süllyedő szakaszt sejthetünk. A Balatonnal párhuzamos völgyek meredek déli oldalai a kereszt völgyek közti hátakhoz hasonlóan gyakran több lépcsősek. Térkép alapján szerkesztett több szelvény a térkép fentebb már említett fogyatékossága miatt a lépcsőzöttséget a valóságnál gyengébben mutatja. Somogyacsától K-re és DK-re, a Koppány völgyétől D-re, a keskeny, hosszii hátak két határozott lépcsővel végződnek, ezeket a térkép alapján szerkesztett szelvény csak elmosódottan mutatja. A legmagasabb szint 260 m magasság felett vagy e körül van. 260—230 m között erősen lejt, majd a felszín ismét egyenletes, kissé lejtős 200—210 m-ig, 200 m alatt ismét rövid szakaszon lényegesen meredekebb lejtésű. Hasonló a helyzet Gerézd és Bonnya körül is (14, 15 és 16 szelvény). Ugyanez a szerkezet jelentkezik részben a rövid hosszanti völgyekben és aszókban is. A vastag pleisztocénnel takart vidéken a felső pannóniai képződmény mindig a völgyek meredek déli oldalán kerül a felszínre, míg a lankás északi oldalon a fúrások szerint mélyen a felszín alatt helyezkedik el. Különösen szépen látszik ez Mernye és Mernyeszentmiklós között, Somogygesztinél, Ráksi körül, Somogyvár mellett, Kisberénynél (7, 8, 11, 12, 14, 19, 20, 21 szelvény). A nagy hosszanti völgyekhez hasonlóan többlépcsős a Hegyhát pereme is a Kapos-völgy K-i oldalán. Különösen jól látható ez Keszőhidegkút környékén. A hosszanti völgyeken és aszókon kívül a keresztvölgyek térdszerű hajlatai, a völgyek jellegzetes találkozásai (1. és 3. térkép) mind a kéregdarabok különböző mértékű süllyedésével és kiemelkedésével keletkeztek. Mindenkor azonos módon : az eredetileg vízszintes tábla feldarabolódott, az északi pereme felpúposodott, legmagasabb az ÉNy-i sarka. A tábla felszíne DK-re lejt a következő peremig. Gyakran közben még kisebb törések is jelentkeznek. Ezek mentén azonban az elmozdulás olyan kicsi, hogy újabb északra néző meredek perem és előtte nagyobb völgy nem alakulhatott ki, hanem csak rövid völgyek és aszók. A Balatonnal párhuzamos völgyek sokasága mutatja, hogy a pannon üledéksor mennyire összetöredezett. Különösen ott, ahol a nagy hosszanti völgyek alakultak ki. De legerősebb a töredezettség Balatonföldvár mögött. Ezzel szemben Belső-Somogyban az azonos szerkezet már a felszínen is alig mutatkozik s csak a vízhálózat árulja el. A Mezőföldön a külsősomogyi szerkezet már jobban látszik, mint Belső-Somogyban. Két harántos szerkezeti irány van. Ezek egymással hegyes szögben találkoznak. Az egyik határozottan É—D-i irányú. A nagyobb völgyek mentén látható a leggyakoribb eset, hogy az ÉÉNy—DDK-i szerkezeti irány É—D-i lesz, többször változik e két irány, éles szögben találkoznak, fokozatos átmenet nélkül. Különösen jó példa erre a Kaposvártól É-ra levő, kétszer villásan szétágazó vízrendszer, a Somogy vár és Szöllősgyörök előtti E—D-i völgyszakaszok, az Igáitól K-re és Ny-ra levő terület és Dombóvár északi szomszédsága (1., 2., 3. térkép). Egyik ilyen jellegzetes hely éppen Szöllősgyörök, ahol a pannon tábla K-re való lejtését rétegdőlés is igazolja (2. szelvény). A Bakonyban figyelték meg, hogy a „horizontális mozgásokban a Schmidt-féle párhuzamos oldalú pászták helyett ékszerű, háromszögalakú rögök" vannak [27], Ezek az ékalakú rögök valószínűleg a somogyi mélyfeküben is meglehetnek. Miattuk a fő harántos szerkezeti iránnyal hegyes szöget bezáró szerkezeti irány is jelentkezik, amit szintén egyenes völgyek mutatnak. Lehet e két harántos szerkezeti iránynak — véleményem szerint — az is az oka, hogy a DK-i nyomóerő a fekütábla DK-i peremére nem hatott egyenletesen, ezért másodlagosan repedések jöttek létre, melyek hegyes szögben, itt ÉDirányban haladnak. Ily módon a Bakonyhoz hasonlóan ékszerű rögdarabok keletkezhettek. Ezek az ékek könnyebben engedtek a nyomóerőnek, horizontálisan el is mozdulhattak egymás mellett, könnyebben történhetett meg a Balatonnal párhuzamos irányban a térrövidülés. A Balatonra merőleges irányú folyók tehát hol a fő törésekkel kialakult árkokat, hol az árkok irányával hegyes szöget bezáró ÉD-i törési irányokat követik, amint azt a vízhálózat is mutatja (1., 4. térkép). Somogyban az ÉÉNy—DDK és É—D irányú törések mentén vízszintes elmozdulás is történhetett, amire a bakonyi analógiák alapján szabad \