Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Holényi László: A szennyvízelhelyezés problémája a Balaton környékén

496 Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. Holényi L.: A szennyvízelhelyezés problémája felelő fokozatú előbb leírt szennyvízelhelyezést is. Viszont e területeknek a központi szennyvízelvezetésből való kiesése jelentősen csökkenti mind a tervezésnél figyelembe veendő szennyvízmennyiséget, mind az építendő berendezések méreteit, így a vezetékek hosszát is. Mindezt a körzetek gazdaságos kialakítása érdekében feltétlenül figyelembe kell venni. Annál is inkább, mivel sajnálátos módon ma is találkozhatunk olyan szemlélettel, amely abban a téves hiedelemben, hogy a Balaton-part teljesen körülépül és hogy az időszakosan kihasznált olcsóbb kivitelű épületek mindegyike igényli a költséges csatornázást, a parti, 20—30 km hosszúságban elgondolt vezetékeket teljes hosszukban kihasználtnak tételezi fel. Az az általános elv, hogy a nagyobb létesítmények fajlagos költsége aránylag kisebb, itt a terület települési, fejlesztési sajátosságai miatt csak részben érvényes és érvényessége különösen gondosan — részletes gazdaságossági számítással — vizsgálandó meg az átemeléses csatornázásnál. A megvalósítás lehetőségei és ütemezése A Balaton-környéki központi szennyvízelhelyezés kiépítésének pénzügyi lehetőségeit és ütemezését illetően nyilvánvaló, hogy . az említett évi kb. 40 millió Ft beruházási hitelének mintegy 40 üdülőhely többféle igénye között kellene megoszlania. így még az OVF és egyéb tárcák esetleges balatoni beruházási hiteleit figyelembe véve is — a hitelek elforgácsolódnának, a nagyobb létesítményekre, főleg azok legköltségesebb fajtájára, a szennyvízelhelyezés berendezéseire nem jutna elegendő hitel, a beruházások időben nagyon elhúzódnának, a sok helyen egyszerre történő felvonulás nagy költségeket emésztene fel. Ezért az Országos Tervhivatal által is megkívánt hitelkoncentrációt és az üdülőhelyek, valamint a fejlesztési ágazatok között bizonyos, alább részletezett fejlesztési sorrendet szigorúan be kell tartani. A fejlesztési ágazatok (mély- és magasépítés, valamint területrendezés különböző szakágai) között a BIB kezdettől fogva döntő fontosságúnak tekintette a közművesítést és ezen belül is az 1957-ig -elhanyagolt, a vízellátás mögött is messze elmaradt szennyvízelhelyezést, minthogy tudatában volt, hogy ennek alaplétesítményei nélkülözhetetlen előfeltételei a többi fejlesztési ágazatnak. Civilizált élet ugyanis közművesítés nélkül ma már nem képzelhető el ós ez még fokozottabban áll az olyan, idegenforgalmi ós üdültetési szempontból elsőrendű fontosságú területre, mint a Balaton környéke. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a legszebb természeti és egyéb adottságok mellett sem alakulhat ki fejlett idegenforgalom ós üdülőólet, ha hiányoznak a komforthoz, a kényelemhez, a korszerű, a tömegeket vonzó élethez nélkülözhetetlen közművek. Ezért a BIB eddigi Balaton fejlesztési hiteleinek kereken 1/

3-át (a 3 éves tervben mintegy 42 millió Ft-ot) fordította a központi szennyvízelhelyezés megoldására. Ennek viszonylagos nagysága akkor domborodik ki, ha meggondoljuk, hogy az üdülőközönség a Balaton fejlesztésének több évtizedes elmaradottsága miatt joggal igényelte az általa elsősorban érzékelhető, a szórakozást, üdülést közvetlenül szolgáló föld feletti létesítményeket. Ezzel szemben a szennyvízelhelyezés berendezéseinek létesítése lényegében a beruházási hitelek ,,föld alá helyezését" jelentette és az ezzel járó áldozatnak vállalását a közönség annál kevésbé méltányolja, mivel kényszerűségből a szennyvízelhelyezés valamilyen — bár egyáltalán nem megfelelő — módon mindenütt megoldott. A nem kielégítő módon történő elhelyezés távolabbi kellemetlen kihatásai (bűz, talajfertőzés) pedig csak kevesek előtt jelentkeztek feltűnően. Figyelembe kell azt is venni, hogy a mélyépítés egyéb szakágainak (partvédelem, vízellátás, útépítés stb.) fejlesztése is nagymértékben elmaradott. Ilyen körülmények között elmondható, hogy a szennyvízelhelyezés kérdése a pénzügyi adottságokhoz képest és más szakágakhoz viszonyítva maximális méltánylást kapott. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell a jövőben mindent elkövetni az erre fordítandó hitelek további emelése és az elmaradás mielőbbi teljes felszámolása érdekében. A beruházások ütemezésének, illetve az egyes üdülőhelyek fejlesztési sorrendjének kényes, de döntő fontosságú kérdésében is a regionális tervvázlat ad biztos támpontot, az üdülőhelyek jellegének és fontossági sorrendjének meghatározásával. A legelsősorban fejlesztendő tömegfelvevő üdülőhelyek fontossági sorrendje : Siófok, Fonyód, Almádi, Kenese—Akarattya, Lelle, Boglár, Zamárdi, Szemes, Révfülöp ; a reprezentatív és gyógyhelyeké: Füred, Földvár, Hévíz ; a kirándulóhelyeké : Tihany, Badacsony, Szigliget. A Balaton környékének egyetlen városa — Keszthely — mindhárom csoport jellegét viseli. Hévíz hátrább sorolása csak látszólagos, minthogy fejlesztési problémái olyan nagyságrendűek, amelyek megoldása nem illeszthető bele még a távlati tervek adta pénzügyi adottságok közé sem. Így külön hitelkeret kívánja azt a második ötéves tervben biztosítani. Ez a fejlesztési sorrend központi szennyvízelhelyezési vonatkozásban azt jelenti, hogy ezt elsősorban e településeken kell — az adott sorrendben — megoldani és amennyiben — az előbb említett elvek, valamint részletes gazdaságossági számítás alapján —- helytállónak látszik a több településre kiterjedő körzeti megoldás, akkor a körzeteknek e települések, mint súlypontok körül kell kialakulniok. Tudományos és tervezési irányelvek A Balaton környékén levő szennyvízelhelyezés gyakorlati megvalósítását befolyásoló fenti tényezők tisztázásával egyidejűleg a tudományos és tervezési irányelvekben is történt fejlődés. Az eddigi vizsgálatok még nem mutatnak arra, hogy a Balaton környékének mai, és előrelátható, jövőbeli szennyvíztermelése eutrofizáció tekintetében zavaró változást okozna. A Balatonba ömlő élővizek egyébként is annyi szerves hordalékot hoznak a tóba, hogy azok mennyiségé-