Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Holényi László: A szennyvízelhelyezés problémája a Balaton környékén

Holényi L.: A szennyvízelhelyezés problémája Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. 495 mány csak az első két csoporttal számolt — természetesen a távlati, 1970. évi látszámmal — holott a hétvégi vendégek is igénybe veszik —bár csökkent vízigénnyel — a vízellátást (és egyben természetesen a szennyvízelvezetést is), ami e közművekben hét végén ugrásszerű, lényeges túlterhelést okoz és megfelelő intézkedéseket (pl. nagyobb tározóterek betervezését, az ivóvíztározók hétközbeni, a hétvégi csúcsra történő feltöltését, több szennyvíz szivattyúzást, túlórák, új műszak beállítását stb.) tesz szükségessé. Hogy mindez milyen, nem elhanyagolható terhelést jelenthet, arra tájékoztatást adnak a siófoki 1957. évi adatok, amelyek szerint ott az állandó lakosok kb. 10 000 ós a nyaraló vendégek kb. 5000 fős létszámával szemben egy-egy meleg nyári vasárnapon a hétvégi vendégek létszáma 25 000 fő volt. (Ez a szám azóta bizonyára még emelkedett is.) A szennyvíz termelése azonban nemcsak a lakosok számától és jellegétől, hanem — döntően ivóvízzel való ellátásának módjától is függ, ami viszont szoros kapcsolatban áll a szóban forgó terület jellegével: az utcai közkifolyós és közkutas vízellátás nem jár lényeges szennyvíztermeléssel és sem ez, de még az udvari kifolyós megoldás sem igényel központi szennyvízelhelyezést. A tanulmányban központi szennyvízelhelyezésre — általában napi 150 l/fő, hat községben napi 100 l/fő vízhasználattal — figyelembe vett mintegy 40 település közül, így már eleve teljes egészében kiesik Lovas, Paloznak, Aszófő, Udvari, Örvényes, Akaii, Zánka, Kővágóörs, Rendes, Ederics, tehát az összes községek kb. %-e. Ezek mezőgazdasági, vagy szőlőtelepülés jellegűek, vagy a parttól távolabb fekszenek és nincsenek, de előreláthatóan távlatban sem lesznek nagyobb terjedelmű (nagylétszámú vagy többszintes) közintézményeik (közlekedési, üdülési, belkereskedelmi, kulturális, igazgatási intézmények). így központi vízellátás esetén is csak közkifolyós vízszolgáltatást kapnának. Ezeknek a községeknek a kiesése a tanulmánybeli körzetek (főleg az 5., 7. és 8. számú) kialakítását jelentősen módosítja és a napi 36 000 m

3-re becsült összes szennyvízmennyiséget is lényegesen csökkenti. A felsorolt községekben a szennyvízelhelyezés egyedileg zárt, vízzáró falazatú űrgödrökben való tározással és a BIB által Somogy- és Veszprém megye részére rendelkezésre bocsátott szippantó gépkocsikkal megfelelő módon biztosítható. A közintézmények vagy magánosok részéről házi bekötéses vízellátásra irányuló későbbi esetleges, ma még észszerűen figyelembe nem vehető csekélyebb igények az ismert kis berendezésekkel (oldómedencék ülepítők, tározók stb.) bármikor, a központi berendezéseknél olcsóbban és megfelelő módon kielégíthetők. Tájékoztatásul megjegyezzük még, hogy mind a BIB határozatai, mind az azok figyelembevételével kiadott megyei építésügyi szabályrendeletek megtiltják az üdülőövezetekben üzemek létesítését, sőt az üdülést zavaró áthatás esetén a távolabbi üzemek építését is. További segítséget jelent a szennyvízelhelyezési igények mértékadóbb meghatározásához a Balaton-környék jellegének és ezzel összefüggésben a fejlesztés általános irányvonalának figyelembevétele. A Balaton-környék jellegzetes üdülőterület, ahol a világszerte érvényes korszerű területrendezési elvek szerint a közintézmények üdülőhelyi központokban és alközpontokban helyezkednek el, amelyek között laza, szétszórt településben, zömmel csak a nyaralási idényben, tehát időszakosan használt hétvégi házak, családi nya ralók, kis üdülőházak helyezkednek el. Mindkét parton, de főleg az északin ezenkívül még szőlők, gyümölcsösök ezrei, sőt egész hegyközségi jellegű települések is vannak, ugyancsak nagyrészt időszakosan használt épületekkel, présházakkal, pincékkel. Figyelembe kell venni tehát a szétszórt jellegű, a part mentén hosszan, szalagszerűen elnyúló településeket és azt, hogy ennek következtében a közműhálózatok — ésszerű szabályozás nélkül — egészségtelenül terjengősek, túl költségesek lennének. A regionális tervvázlat ezért a fejlesztést az összes községre elkészült általános rendezési tervek alapján egyrészt a már kialakult központokra és alközpontokra sűríti, másrészt a parti — be nem építhető — külterületek kijelölésével megakadályozza mind a települések egészségtelen, hosszirányú fejlődését, mind pedig a Balaton-part nem kívánatos, teljes körülépítését és így a ki- és rálátást, a tóhoz való hozzájutást, a táj védelmét szolgálja. így a települések között nemcsak most, hanem távlatban is a teljes, kb. 200 km parthossznak mintegy %-ét kitevő beépítetlen parti területek maradnak. Ennek következtében a parton köröskörül vagy valamely nagyobb körzetben haladó közművezetékek jelentős része kihasználatlanul, beépítetlen területen haladna. Az előbbiekből következik az is, hogy nemcsak a külterületeken, hanem a központokon és alközpontokon kívüli belterületeken húzódó csatornák is jelentős mértékben kihasználatlanok maradnának. Központi szennyvízelvezetést ugyanis leggazdaságosabb az üdülőhelyi központokon és alközpontokon kezdve létesíteni, ahol az egész évi kihasználás valószínűbb. Ugyanakkor azonban figyelembe kell azt is venni, hogy az üdültetéssel, idegenforgalommal kapcsolatos magasabb közegészségügyi igények a laksíírílségtöl függetlenül is parancsolóan előírják az ilyen területek közművesítését. Népgazdasági szempontból viszont nem kívánatos a nagyarányú lakásépítkezéshez annyira szükséges csatornázási anyag és szerelvények alig kihasznált épületekbe történő beépítése. A jövőben az ingatlantulajdonosoknak pedig még a csatornázási költségek további növekedésével kell számolniok. [Már megjelent a 2035/1960. (V. 25.) sz. kormányhatározat, amely őket a kiadandó tanácsrendeletek alapján az utcai csatornázáshoz való hozzájárulásra is kötelezni fogja.] Ez az újabb költség még azokat is meggondolásra fogja valószínűleg késztetni, akik ma még hajlandók lennének a saját telkükön belüli szennyvízelvezetési berendezések kisebb költségét vállalni. A jóminőségű és elegendő ivóvizet természetesen, mint elsődleges igényt közkutas, közkifolyós vízszolgáltatással itt is biztosítani kell és az ennek meg-