Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Holényi László: A szennyvízelhelyezés problémája a Balaton környékén

494 Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. Holényi L.: A szennyvízelhelyezés problémája megvizsgálta a Társaság az 1955. szeptember 26—27-én Hévízen tartott ankétján. Az ,,A" jelű változat esetében a tanulmány kimutatta, hogy a körcsatornás megoldás látszólag teljesen mentesítené ugyan a Balatont a szennyvizektől, azonban amellett, hogy 500 000 000,— Ft-ba kerül (1952-es árszinten, aminek a mai árszint kb. a kétszerese), még műszakilag is kifogásolható. A túl hosszú nyomóvezetéken szennyvízrothadás léphet fel. Elkerülésére költséges és az élővizek alacsonyabbrendű szervezeteire ártalmas klórozást kellene alkalmazni. A várható lerakodások miatti gyakori öblítés és az öblítővíz beszerzése is drágítaná az üzemet, a sok átemelőtelep előreláthatóan bekövetkező géphibái pedig szenny vízelöntést okozhatnának. Amellett, hogy a Sió időszakos vízhozama miatt egyáltalán nem tekinthető megfelelő, a kívánatos hígítást biztosító befogadónak, a tó vizének a Dunából többlépcsős visszaszivattyúzással történő pótlása esetén a szennyvizek mégis a Balatonba jutnának. Vagyis ténylegesen ezzel az igen költséges megoldással sem lenne elérhető a Balaton teljes mentesítése a szennyvizektől. Véleményem szerint még további döntő hátránya ennek a megoldásnak, hogy merevvé és célszerűtlenné teszi a beruházások ütemezését : olyan távolabbi, elsőrendűen fontos üdülőhelyek, mint Fonyód, Kenese, Badacsony, Keszthely, csak akkor lennének csatornázhatok, ha előbb az igen költséges siófoki központi szennyvíztisztító telep, nagyszámú átemelőtelep és a 30—50 km hosszú nyomóvezetékek elkészülnének, így e súlyponti üdülőhelyek égetően szükséges szennyvízelhelyezése beláthatatlan időre elodázódna, ugyanakkor a nyomóvezetékek kényszerűségből olyan közbenső kisebb településeken haladnának át, amelyek reálisan sohasem, vagy nagyon későn igényelnék csak a központi szennyvízelvezetést. (így pl.: a Tihany—Révfülöp közötti községek.) A ,,B" változat az egész Balaton-part 10 körzetre való felosztásával már rugalmasabb, reálisabb, a tényleges igényeknek tehát jobban megfelelő ütemezést tesz lehetővé, de még mindig elviselhetetlenül nagy (az 1952-es árszinten 420 000 000,— Ft) költség árán. Ennek főoka egyrészt az, hogy a tanulmány a mainál nehezebb körülmények között készült. Még nem álltak rendelkezésre a regionális tervvázlat és az általános rendezési tervek alapvető adatai, valamint a biztosan számításba vehető, tehát realitásra intő és kényszerítő beruházási hitelkeret, másrészt azonban az, hogy a tanulmány nem vette eléggé figyelembe a szennyvíztermelést is meghatározó mértékadó vízellátási igényeket és a Balatonkörnyék üdülőterület jellegéből adódó fejlesztési sajátosságokat. A tanulmánynak hiányosságai mellett is nagy érdeme volt, hogy elsőnek dolgozta ki a Balaton-környéki szennyvízelhelyezés regionális szemlélet alapján való megoldását, ehhez értékes és a későbbi tervezéseknél is jól használható adatokat szolgáltatott és egy-egy felvetett megoldás megvalósíthatatlan voltának kimutatásával irányt mutatott a célszerűbb megoldások felé A Balaton környékén a szennyvízelhelyezés megoldása akkor gyorsult meg, amikor az Építésügyi Minisztérium megbízásából a Városterv 1957-ben elkészítette a Balaton környék fejlesztésének minden ágazatára kiterjedő, alapvető fontosságú, számtalan statisztikai adaton felépülő, több kötetnyi szöveges, illetőleg rajzi dokumentációból álló regionális tervvázlatát, és amikor a kormányzat ugyanezen időben életrehívta a Balatoni Intéző Bizottságot, amely fejlesztési tevékenységét szorosan ezen regionális tervvázlat alapulvételével folytatja. Hatékony működésót a kormányzat — a Balaton történetében ezúttal első ízben — kifejezetten balatonfejlesztési célokat szolgáló, mai árszinten kb. 40 000 000,— Ft évi rendszeres beruházási hitelkerettel is biztosította. Ez a két tényező, éppúgy, mint a Magyar Hidrológiai Társaság úttörő munkássága, döntő változást jelentett, ugyanis, míg a Társaság tudományos tevékenysége korszerű elvek alapján kidolgozta a szennyvízelhelyezés műszaki lehetőségeit, addig a regionális tervvázlat adatainak és a biztosított beruházási hitelkeretnek ismeretében már lehetővé vált a központi szennyvízelhelyezésre irányuló reális igényeknek, pénzügyi lehetőségeknek és a beruházások ütemezésének meghatározása. A műszaki tevékenység ugyanis sohasem öncélú, hanem mindig bizonyos igények kielégítését szolgálja. Helyes meghatározása, műszaki irányítása és a pénzügyi lehetőségekkel való összhangba hozása pedig mindenfajta műszaki tevékenység ésszerűségének, gazdaságosságának alapfeltótele. Ennek elhanyagolása tehát az egész szennyvízelhelyezési feladat helytelen felfogásával, öncélú, merev, formális megoldásokkal (pl. az említett körzetek helyszínrajzon szemlélve tetszőtős, de a tényleges igényekkel összhangban nem álló kialakításával), túlméretezett vagy hosszabb ideig kellően ki nem használt létesítményekkel (pl. a több ütemre fel nem bontható, tehát már eleve egy távoli jövő által megkívánt nagyobb méretre kiépített műtárgyakkal, főgyűjtő csatornákkal) ós így a hitelek gazdaságtalan felhasználásával, vagy felesleges lekötésével, továbbá rugalmasság nélküli ütemezéssel járhat. Túlságosan előremutató, a közeljövőben meg nem valósuló rendszerek, körzetek tekintetében óvatosságra kell hogy intsen az a közismert körülmény is, hogy a technika nemrég el sem képzelt fejlődése minden téren, így a szennyvízelhelyezés és tisztítás terén is hozhat új, olcsóbb, egyszerűbb módszereket, amelyek a kisebb egységekben is gazdaságos megoldásokat tesznek lehetővé, az addig megvalósított, esetleg túlzott méretű beruházásokat pedig utólag gazdaságtalanná vagy célszerűtlenné tehetik. A szennyvízelhelyezés alapelvei A Balaton-környéki központi szennyvízelhelyezésre irányuló igényeket helyesen csak az ivóvízzel ellátott és a szennyvíz termelésében résztvevő lakosok számának: és jellegének, valamint a szóban forgó terület jellegének ismerete, továbbá ezek alapján az ivóvízellátás gazdaságos megtervezése és annak a szennyvíztermelés szempontjából való értékelése adhatja meg. Az eddig mondottak helyességét és fontosságát kézenfekvően igazolja az említett tanulmányterv példája. A regionális tervvázlat a lakosságot állandó lakos, liétközben is ott nyaraló, ós végül hétvégi vendég csoportjába sorolja. A tanul-