Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Szászhelyi Pál: A mezőgazdálkodás időszerű vízügyi kérdései

456 Hidrológiai Közlöny 1962. 6. sz. Szászhelyi P.: A mezőgazdálkodás időszerű kérdései Az egyes rendszerek, vagy öblözetek tényleges kiépítettsége, üzemelési hatásfoka az átlagtól lényegesen eltér. Pl. : Szigetköz 74 l/sec/km

2 Balatonnagyberek 72 l/sec/km

2 Dunavölgy északi 6,8 l/sec/km

2 Dongéri rendszer félegyhézi öblözete . 2,1 l/sec/km

2 Felsőszaboles 15,0 1/seo/km

2 Szeghalom 15,0 1/seo/km

2 Turkeve-Mezőtur 13,0 l/sec/km

2 Az utóbbi évek belvízelöntései és kárai : Év Elöntött terület Kárérték [kh] [mill. Ft] 1951. 130 000 200 1952. 48 00020 1953. 230 000 230 1954. 15 000 — 1955. 45 000 20 1956. 264 000 600 1957. 78 000 240 1958. 40 500 20 1959. 8 800 5 1960. 75 500 49 Az 1956—57. évi belvízelöntések a korábbi évek téli-tavaszi elöntésekkel szemben, jórészt a tenyészidőben jelentkeztek, s ez magyarázza a keletkezett károk kiugró értékeit. Az 1940—42. évek országos kiterjedésű belvízelöntésének kára 3 050 millió Ft-ra tehető. Ez azonban rendkívüli szélső értéknek és kivételes természeti jelenségnek minősíthető, amely ellen már a belvízvédelmi műveket kiépíteni gazdaságtalan volna. A belvízvédelmi művek jelenlegi műszaki színvonalát röviden jellemezve megállapítható, hogy az állami kezelésben levő rendszerek és művek üzemi hatásfoka sem kielégítő, mert a csatornahálózat és szivattyútelep teljes kapacitása, illetve jó hatásfok melletti folyamatos üzeme még nem mindenütt biztosított. Ezen műszaki feltételek kioglégítése esetén is csak akkor felelnek meg rendeltetésüknek, ha azok az üzemen belüli rendszerhez megfelelően csatlakozva, a káros vagy felesleges vizeket elvezetik. A fejlesztés a múltban sok esetben a helyi igények túlzott érvényesítése folytán aránytalan volt, ami a természeti adottságoktól eltekintve, helyenként már károsan hátráltatja a korszerű üzemi belvízrendezós-belvízgazdálkodás általános bevezetését. Fejlesztési alapelvek A belvízvédelmi művek teljesítőképességének fejlesztése során — országos átlagban nézve általánosságban a fajlagos vízlevezetés értékét átlagosan 38—40 l/sec/km

2-re kívánjuk emelni. Ez azonban a népgazdaság anyagi teherbírásától függően csak a II. 5 éves tervidőszakon túlmenően érhető el. A nagyüzemi gazdálkodás bevezetése azonban a műszaki fejlesztés lehetőségén túlmenően ezen a területen is új lehetőségeket teremt az agrotechnikai eszközök és módszerek alkalmazásával a belvízgazdálkodás fokozatos bevezetésére, a felszíni vizek kizárólag gyors levezetésére és kárelhárításra szorítkozó hagyományos passzív belvízvédelemmel szemben. Ez a szakágazaton belül is a síkvidéki vízgyűjtőterület egységének és komplex szemléletének kiter jesztését igényli a műszaki és agronómiai irányítástól egyaránt. A biztonságos nagyüzemi termeléshez és nagyobb terméshozamok eléréshez szükséges, hogy közel azonos vízgazdálkodási viszonyok alakuljanak ki a belvízrendszerben, belvízöblözetben, mezőgazdasági üzemben, részlegben, tömbben és táblán is. Ez már kizárólag a kultúr- és agrotechnikai eljárások összhangját kívánja meg. Az agrotechnika vonatkozásában a mélyszántás ; mélyművelés (különösen a külvízgyűjtő területen) ; talajlazítás ; rét-legelő övgátolás ; tározás ; talaj vízsintszabályozás (lecsapolás, talaj csövezés) tereprendezés ; a vezetésforgók és a táblák helyes kialakítása, valamint a talajjavítás, azok az eljárások, amelyek műszaki berendezésekkel összhatásukban a táblán belüli egységes vízgazdálkodási viszonyok létrejöttét elősegítik. Ennek a fejlődésnek a jeleit a nagyüzemi mezőgazdasági gépesítés bevezetése jól érzékelteti. Ugyanis : 1958-ban 2—2,5 mill. kh (elsősorban jó vízháztar tású talajokon) 1960-ban 3,9 mill. kb területen volt mélyszántás, illetve mélyművelés. Az 1965. év végére 5 millió kh tavaszi vetés 96%-ban őszi mélyszántás alá kerül. Ebből következik, hogy a 2 évenkénti váltás lényegében a kereken 10 millió kh szántóterületet érinteni f°gjaA rét-legelő területek övgátolása is jelentősen elősegíti a belvizek visszatartását és helyben való jobb hasznosítását. A 400 000 kh területet kitevő szikes legelőkből eddig csak mintegy 15 000 kh övgátolása történt meg. Az agrotechnikai eljárások alapvető jelentősége, hogy a több évtizedes eketalp-mélységet (10— 12 cm mély) és az alatta kialakult erősen összetömörödött vízzáró-talajréteget áttöri, fellazítja és a gyökérzet számára még fontos talaj melységig többszörösére növeli a talaj vízbefogadóképességét (pórustérfogatát). Ennek jelentősége a fagymentes talajviszonyok és a tenyészidőben jelentkező belvizek kárelhárítása és hasznosítása szempontjából ma még fel sem mérhető. Ezért vízügyi-műszaki szempontból is fontos, hogy a mezőgazdasági szakigazgatás és az üzemek — ezen eljárások segítségével — a meglevő műszaki berendezések fejlesztése nélkül is lényegesen javíthatják a belvizek elleni védelmet. A csapadék nagyobbarányú helybentartásával a termésfokozó hatás is jelentkezik. A fejlesztés műszaki feladatait tekintve, a következő főbb irányelveket és szempontokat kell érvényesíteni: a) A vízgazdálkodási egységet képező belvízrendszer, vagy öblözet egészén nemcsak a felszíni elöntéseket okozó káros vizek levezetésének műszaki feltételeit kell vizsgálni, hanem az okszerű vízgazdálkodás összes tényezőit (csapadék, talajadottságok, növénykultúrák megoszlása, a művelés jelenlegi színvonala) és azok egymásrahatását. b) A mezőgazdasági termelés mindenkori vízigényének kielégítése érdekében a természetes.