Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

6. szám - Szászhelyi Pál: A mezőgazdálkodás időszerű vízügyi kérdései

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 42. ÉVFOLYAM 6. SZÁM Budapest, 1962. december 453—528 oldal ÖNTÖZÉS A mezőgazdálkodás időszerű vízügyi kérdései SZÁSZ HELYI PÁL* országos vízügyi főigazgatóhelyettes Bevezetés A mezőgazdaság szocialista átszervezésével általánossá váló nagyüzemi forma új feltételeket és kedvező lehetőségeket teremtett, de egyben új követelményeket is támasztott a vízgazdálkodással szemben. A II. ötéves terv egyik kulcsfeladata a mezőgazdaság termelő erőinek fejlesztése, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdítása. A mezőgazdasági nagyüzemek akkor tudják hivatásukat betölteni, termelésüket magas szintre emelni, ha a korszerű agrotechnika, a gépesítés, a talajerőpótlás mellett biztosítani tudják a termőtalaj legkedvezőbb vízállapotát (és ezáltal a lehetőségek határán belül függetlenné válnak az időjárás szélsőségeitől), továbbá megoldják termőterületük talajvédelmét. A komplex helyi vízgazdálkodás éppen a nagyüzemi gazdálkodás keretében oldható meg eredményesen : a mindenkori helyzetnek megfelelően, ahol szükséges, a káros helyszíni vizek elvezethetők, a hiányzó víz odavezethető, a talaj-lesodrás megakadályozható, a talajban helyben vissza nem tartható vízkészletek egy része tárolható és többféle módon hasznosítható. Mindezen célok megvalósítása érdekében a különböző mezőgazdasági vízgazdálkodási eljárások, az ún. szakágazati beavatkozások az öntözés, belvízgazdálkodás, kisvízfolyások rendezése, lecsapolása, a helyi tárolók, tógazdaságok létesítése, továbbá az eróziós kásákat csökkentő talajvédelmi művek elengedhetetlenek. Ugyanakkor a gépesített mezőgazdaság még fokozottabban igényli a korszerű vízlevezetést és részben az árvízvédelmi biztonság fokozását, minthogy a nehezebb talajművelő és szállítógépek érzékenyebbek a talaj vízállapotával szemben. Ezek a műszaki jellegű vízgazdálkodási munkák a nagyüzemeken belül rendszerint egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő egészet * Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest. alkotnak, amelyek az összes egyéb termelési feltételek kielégítése esetén tartósan magas terméseredmények elérését teszik lehetővé. A mezőgazdaság Fejlesztésének főbb célkitűzései A II. ötéves terv főbb mezőgazdasági és fejlesztési célkitűzéseit tekintve, az előzőkből is következik, hogy megvalósításukhoz az okszerű vízgazdálkodás bevezetése és széleskörű alkalmazása már szükségszerű követelmény. Ugyanis a mezőgazdasági össztermelést az 1961—65. évek átlagában — a megelőző 5 év átlagához képest — 22—23%-kal, ezen belül a növénytermesztés hozamát 24%-kai kell növelni. A növénytermesztés keretében 1965-ben országosan kat. holdanként pl. Búzából 13,5 cj-t, Kukoricából 18,0 q-t, Cukorrépából 165,0 q-t kell elérni A takarmánytermesztóst illetően legfontosabb feladat a fehérjetakarmány mennyiségének növelése. A zöldségfélék termesztését az öntözött szántóföldi zöldsógterület több mint kétszeresre való növelése révén 1965-ben 1960-hoz képest 36—38%-kal kell növelni. Fordulatot kell elérni a rót-legelő gazdálkodásban, többek között az öntözés kiterjesztésével. Gondoskodni kell a termőtalaj védelméről és fokozni a talaj termekenységót. Fokozatosan rá kell térni a talaj mélyművelési rendszerére. A vízgazdálkodás termésfokozó hatását a már felsorolt szakágazati beavatkozások alapján érhetjük el. amelyek viszont a különböző műszaki berendezések létesítését és üzemelését, illetve további fejlesztését teszik szükségessé. A mezőgazdasági termelés fokozása szempontjából nem külön-külön az egyes vázgazdálkodási szakágazati beavatkozások, hanem egy adott vízrajzi egység (vízrendszer, vízgyűjtő terület) egységes vízgazdálkodásának összhatása adja a legnagyobb eredményt. Az egységes vízgazdálkodást igénylő területen belül a nagyüzemek igényeinek kielégítéséhez az üzemek méretét és feladatát meghaladó nagyobi) műszaki berendezésekre, rendszerekre és átfogó