Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Németh László: Radiohidrogeológiai vizsgálatok a Velencei hegységben

Hidrológiai Közlöny 1962. .5. sz. 428 HIDROGEOLÓGIA I ii ! : í-j. Radiohidrogeológiai vizsgálatok a Velencei hegységben N t M E T II L Á S Z L (') A tanulmány a radioaktív elemek kutatása során kifejlődött radiohidrogeológiai módszer gyakorlati alkalmazását mutatja be. A vizsgálati eredmények alapján radioaktív víztípusokat állapít meg a hegység területére, majd ezek keletkezését vizsgálja. Bevezetés A radiohidrogeológia a radioaktív vizek felderítése céljából alkalmazott kutatási módszer. Kifejlődését a következő hidrogeokémiai törvényszerűség tette lehetővé : a kőzetek és a bennük mozgó vízállandó kölcsönhatásban vannak egymással, a víz oldja a kőzeteket. Ha a víz valamelyik ércképző elemből a földalatti vizekben levő átlagtartalomhoz képest kiemelkedő mennyiséget tartalmaz, akkor ebből a tényből a szóbanforgó elemnek a víz szivárgása közben érintett kőzetekben való feldúsult állapotára lehet következtetni. A gyakorlat a radiohidrogeológiai kutatás módszerén belül a radioaktív elemek közül elsősorban az uránsorozat radioaktív elemeinek, mint az U-, Ra- és Rn-nak vizsgálatát fejlesztet te ki. A módszer lényege a következő: A kutatásra kiszemelt hegység képződményeiben mozgó vizekben, a kutatás jellege szerinti gyakorisággal, meghatározzuk az U, Ra és Rn koncentrációját. A meghatározás módját az irodalom részletesen tárgyalja [1, 5, 6, 7], A kapott elemzési eredmények alapján az egyes hidrogeológiai övekhez tartozó vizekben levő U. Ra és Rn töménységek előfor áldásának gyakorisági vizsgálata alapján meghatározzuk a hidrogeológiai zónák vizeiben leggyakrabban előforduló U, Ra és Rn töménységet, vagyis átlagtartalmat és ezeket az elemeket kiemelkedő mennyiségben tartalmazó vízcsoporlokat, azok gyakoriságával. A radioaktív elemeket kiemelkedő mennyiségben tartalmazó úgynevezett radioaktív vizeket, azok földtani, hidrogeológiai viszonyai alapján, a bennük előforduló radioaktív elem, vagy elemek szerint genetikailag értékeljük, s az azonos módon keletkezetteket csoportosítjuk, típusba soroljuk. A radioaktív vizek genetikai értékelése olyan radioaktív vízcsoportokat jelezhet, amelyek alapján uránércfeldúsulásra következtethetünk. Egyrészük balneológiailag felhasználható, másrészük ivóvízként való kitermelése közegészségügyi okok miatt nem célszerű. A módszer lényegét és alkalmazhatóságát az 1958. évi Velencei-hegységben végzett radiohidrogeológiai vizsgálatok alapján mutatjuk be. Előzőleg azonban röviden a hegység földtani viszonyait, majd kissé részletesebben a hidrogeológiai vonatkozásait tekintjük át. Az irodalom a hegység földtani viszonyait teljes részletességgel tárgyalja [3, 4], Földtani viszonyok A Velencei-hegység a Magyar-Középhegység csapásirányában húzódó paleozoós vonulatnak a része. Mint külön földrajzi egységet Ny-ról a Mór-i árok, É-ról a Zámoly-i árok, K ml a Vál-i árok, D-ről pedig a Velencei-tó határolja. A hegység gránit tömegét É-ról félköralakban paleozoós palaköpeny veszi körül, mely kőzettani és szerkezeti jellege alapján a Balaton felvidék paleozoós vonulatához tartozik. A palaköponnyel D-en tektonikusán érintkezik a hegység közel egységes típusú ortoklász-oligoklász gránittömege, amelynek ÉK- DNy iránya repedéseit a gránit magmatizmus telérkőzet képződései szakaszában gránitporf ir, aplit és kerzantit töltötte ki. A palaköpenyben és a gránittömegben sok pneumatolitos képződményt is találunk, a gránit magmatizmus fejlődésének hidrotermális szakaszában pedig a gránit és gránit porfir nagy területen berezitesedett és sok hidrotermális, érces, fluoritos, karbonátos kvarctelér keletkezett. A hegység gránittömegét felszínén gránitmurva lepel, lejtőit pedig törmelék szegélyezi. A hegység K-i részén az eocén korú vulkánosság piroxén és amfiból andezitjeit találjuk, melyek a gránit és palaköpeny repedésein törtek fel. A paleozoós eruptív és metamorf kőzetekre közvetlenül a legfelső pannóniai üledékek boridnak. A hegységet a pannon tenger csaknem teljesen elborította, abból csak a Pákozd-i Tomposhegy, a Nadap-i Meleghegy és a Templomhegy legmagasabb részei meredtek ki szigetszerűen. A hegység hidrogeológiai viszonyai A hidrogeológiai viszonyokat négy részre tagoljuk : vizsgáljuk a hegység képződményeit vízvezetés szempontjából ; a fontosabb víztípusokat területileg elhatárolva, vízszintes hidrogeológiai öveket állapítunk meg ; a mélységbeli vizek dinamikája alapján a hegység függőleges hidrogeológiai öveit igyekszünk érzékeltetni ; majd a vizek kémiai típusai alapján vízszintes víz-kémiai öveket különítünk el. 1. A képződmények értékelése vízvezetés szempontjából A paleozoós palaköpeny vízzáró, vizet csak repedésem, törésein vezet. A gránit szabad vizet nem tartalmaz, minthogy összefüggő pórustérfogata nincs, tehát vízzáró. A telérek és töréses tektonikai vonalak, litoklázisok mellett azonban élénk vízmozgást tapasztalunk a gránit tömegen belül. Ezekben repedésvíz mozog. A gránitok vízvezetés szempontjából való eme értékelése teljes mértékben érvényesnek tekinthető az andezitekre nézve is. Nagyon jól vezeti a vizet a gránittömeg tetején kialakult gránitmurva lepel és a lejtőtörmelék. A hegység peremein települt felső