Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
5. szám - Németh László: Radiohidrogeológiai vizsgálatok a Velencei hegységben
Németh L.: Radiohidrogeológiai vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. 429 pannon összleten belül túlnyomórészt vízvezető kavicsok, homokok, kisebb mértékben vízzáró agyagok váltakoznak egymással. 2. A hegység vízszintes hidrogeológiai övei (1. ábra) a) Repedésvizek öve. A hegység paleozoós képződményeinek, a fillitnek és a gránitnak jellemzőbb víztípusa a repedésvíz, amely a szerkezeti vonalak, litoklázisok, telérek mellett mozog. A fő szerkezeti vonalak és telérek menti repedések mélyre hatolnak le, vizük a peremeken források alakjában felszínre lép, vagy nem látható módon a lejtőtörmelékbe szivárog. Különösen az ÉNy—DK irányú, a hegységet átszelő ún. diszjunktív haránttörések jó vízvezetők. A haránttörések és telérek mentén szivárgó, repedésvizeket megcsapoló forrásokat az irodalom részletesen tárgyalja [3]. 1ÍIMAGYARAI AT ^ Érintkezés folutbn ^ ótaiakuitfimsszia E3 Gránit El fdetit | | Medenceüledék 1. ábra. A Velencei-hegység vízszintes hidrogeológiai övei Abb. 1. Horizontale hydrogeologische Zonen im Gebirge zu Velence Fig. 1. Horizontal hydrogcological zones of the Velence Mountains A repedésvizek övén belül, a gránitfennsíkon előfordulnak a gránitmurva lepelben és a lejtőket takaró törmelékekben talajvizek is. Ezeknek vízzárója a gránit. A légköri csapadék a nagy porozitású gránitmurvát és lejtőtörmelékeket könnyen telíti. Ezekből a víz egy részét a repedések csapolják meg. Másik része pedig könnyen elpárolog, minthogy a víztároló murva- és törmelékrétegek vastagsága kicsi. Nyáron a légköri csapadék hiányában ezek a képződmények szárazak is lehetnek. b) Talajvíz öve a lejtőtörmelékben. Az ebbe a típusba sorolható víz a hegység peremeit takaró lejtőtörmelékben mozog. A hegység peremein a lejtőtörmelék általában mindenütt, jól észlelhetően kifejlődött. A lejtőtörmelék talajvize légköri csapadékból, repedésvizekből és a gránit fennsík talajvizéből utánpótlódik. c) Talaj és rétegvizek öve. A hegységet teljes egészében negyedkori üledékek és az ezek alatt húzódó pannon képződmények veszik körül. Ezeknek porózus tagjai az első vízzáró réteg felett talaj-, alatta rétegvizet vezetnek. A gránitfennsíkra lehulló csapadék beszivárgó része tehát e három hidrogeológiai övön keresztül szivárogva válik a hegységet minden oldalról körülvevő depressziók mélységbeli vízkincsévé. +/-r ~ r I* + +•++ + ,+ + + + + + + Mersekf/.t + i. / / i c s e r e + .(.N _/ — ~f—+• + ++ + + + + 4-Í- + + + 2. ábra. A Velencei-hegység függőleges hidrogeológiai övei Abb. 2. Vertikale hydrogeologische Zonen im Gebirge zu Velence Fig. 2. Verticai hydrogeological zones of the Velence mountains 3. A hegység függőleges hidrogeológiai övei A szivárgó vizek dinamikája alapján a vizek függőleges irányban elkülöníthetők, övekre oszthatók. A Velencei-hegység esetében az erre vonatkozó földtani szelvényt a 2. ábra szemlélteti. A gránitfennsíkra lehulló csapadék egy része a repedéseken keresztül lefelé szivárog, amíg el nem éri a repedésvíz szintjét. A víz lefelé szivárgása közben érintett képződmények a vízleszivárgás övébe tartoznak. A vízszivárgás ezen az övön belül felszíni utánpótlás hiányában szünetelhet is. A repedésekben levő vízszint a hegységen belül magasabb, a peremeken, ahol a víz források alakjában megcsapolódik, alacsonyabb abszolút magasságú. A vízszínesés a források szintje feletti repedésvizeket intenzív mozgásba hozza, ezért ezt a hidrogeológiai övet intenzív vízcseréjű övnek nevezhetjük. Ebben az övben mozognak a dinamikus repedésvizek. A repedésvizeket megcsapoló források kilépési szintje alatt a hegység peremét, így a repedéseket is üledék takarja, amely a repedésekből történő vízelszivárgást akadályozza. A repedésvizeket tehát a peremekre települt üledékek mintegy visszaduzzasztják. A források szintje alatti repedésvizek lassan cserélődnek, ezért ezt a hidrogeológiai övet mérsékelt vízcseréjű övnek nevezzük. Ebben az övben lefelé a vízmozgás egyre nehezebbé válik, ahogyan megszűnik a távoli eróziós hálózat lecsapoló hatása. A hegység körüli üledéksorozat is függőleges hidrogeológiai övekre osztható. Ez azonban sokkal több tényezőtől függ (rétegzettség, áteresztőképesség, eróziós hálózat, alaphegység helyzete), ezért megfelelő adatok hiányában részletezésétől eltekintünk s a mellékelt szelvényen csak teljesség kedvéért tüntetjük fel azokat. 4. A hegység víz-kémiai viszonyai A M. Á. F. I. víz-kémiai analízisei alapján a Velencei-hegység vizei két különböző kémiai jellegű csoportba sorolhatók. Ezeknek területi elhelyezkedését a 3. ábrán szemléltetjük. Az egyik vízcsoportba a repedések és a lejtőtörmelékek vizei tartoznak. Ebben a belső víz-kémiai övben a vizek általában Ca-MgHC0 3-osak, kation tartalmuk nagyságszerinti sorrendben a következő: Ca++ (50%), Mg + + (35%). Na + (10%), K+ (5%),
