Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Szabó László–Szalay Éva: Liziméteres mérések

Szabó L.—Szalay É.: Liziméteres mérések Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. 385 .'J. táblázat. A sindorfi kísérleti telep különböző liziméter fajtáinál átszivárgott víz mennyiségének félévenkénti összege Taójt. 3. noAveoöosaa cy'MMa (pUAbmpaniioHHbtx pacxodoe y pa3Hbix poóoe AU3UMenipoe na ortbtmHOM noAe e LLIUHdopcp Tabelle 3. Halbjahres-Summe der durchsickerten Wassermenge bei verschiedenen Lysimeterarten im Versnrhsgelánde Sindorf a £ JZ x s *

r~ — ^ 5 CD fe Sg Mérlegeléshez kiemelt liziméterek Csak vízköbözéssel észlelő li ziméterek a £ JZ x s *

r~ — ^ 5 CD fe Sg a liziméter jele és alsó síkjának mélysége [m] Hidrológiai év fe a £ JZ x s *

r~ — ^ 5 CD fe Sg 1. 2. 3. 4. B C I) E fe a £ JZ x s *

r~ — ^ 5 CD fe Sg 1,5 2,0 2,0 3,0 | 3,2 j 3.0 3,0 1,5 1955/56 1956/57 1957/58 1959/60 II. I. II. I. II. I. t 630.1 259,6 544,6 292,4 450,6 246.9 198.2 225,1 259.8 225,4 125,1 213,7 97.2 203.9 20.3 53,6 237,4 229,6 134.1 230.2 118,4 240,8 2,2 33,3 219.4 217,7 107.1 206.2 85,3 196.5 14,3 1,3 281,6 234,4 114,8 231,6 90,1 188,3 3,3 83,0 153,3 143,1 207,5 294,8 89,9 245,3 2,1 0,1 '220,7 208.5 150.6 221,8 79,5 180,1 1,1 0,0 228.5 200.6 87,5 246,4 80.0 210,0 1.8 0,0 78,6 87,2 59,9 105,1 29,6 118,5 3,5 0.0 összesen 0 /o 2847,5 100 1199,0 42,1 1226,0 43,0 1047,8 36,7 1227,1 43,1 1136,1 39,9 1062,3 37,3 1054,8 37,0 482,4 16,9 talaj hőmérséklete között jelentős eltérést okozhat. Az így adódó hiba csökkenthető, ha a liziméter fala a szokásos fém vagy beton helyett —Puskarev nyomán -— enyvezett farostlemezből készül. A tartályos liziméterek egyik hibaforrása az, hogy a talajminta az alsó és az oldalsó vízzáró lehatárolás miatt a talajvízből nem kaphat vízpótlódást. A hiba kiküszöbölése érdekében Rikacsev a 2. ábrán szereplő változathoz olyan készüléket szerkesztett, melynél az alsó tartályba már az elhelyezéskor 50 mm-es vízoszlop kerül [6]. Ezzel a megoldással is természetesen csak a felszínközeli talajvíz hatását tudjuk pótolni. 2. A Berlin melletti Eberswalde i telepen 1956—58 között a növényzet nélküli természetes talaj és a liziméterbe helyezett csupasz talajtest nedvességtartalmának kapcsolatát vizsgálták [1], Ennek érdekében egy 25 X 50 m-es területen belül 7 és 100 cm-es mélység között, hetenként talajnedvesség-méréseket végeztek. A természetes talajnak az egyes mélységi szintekre vonatkozó adatait korrelációba hozták a megfelelő liziméteres adatokkal. Az eredményeket a következőkben foglalhatjuk össze : a) Homokkal fedett agyagtalajok esetén a liziméteres adatok 1,0—1,5 m mélységig a természetes talajra is megközelítően érvényesek. b) Mély kiterjedésű, talajvizet nem tartalmazó homoktalajoknál a felső 60 cm-es réteg vízháztartása liziméterrel ugyancsak eredményesen mérhető. c) A liziméterek nem egyetemleges mérőeszközök. Elhelyezésük nagy körültekintést, adataik felhasználása pedig alapos környezettanulmányt igényel. 3. Schroeder az NSZK 1955—57-ben elhelyezett 22 liziméterének mérési adatait dolgozta fel [7]. Ennek keretében az egyes talaj jellemzőknek (vízáteresztőképesség, hézagtérfogat, higroszkóposság) és a növénytakarónak a beszivárgás nagyságára gyakorolt hatását, továbbá a csapadékból történő átlagos talajvízpótlódás mértékét vizsgálta. Véleménye szerint a csupán 2 éves megfigyelési idősor megbízható értékelést még nem tesz lehetővé. A talaj higroszkóposságának és a növénytakaró mértékének a beszivárgással való kapcsolata egyértelműnek mutatkozott. x\ helyi csapadék talajvízpótló hatását még nem lehetett egyértelműen bizonyítani. Ennek érdekében az állomáshálózatot sűrítik, összesen 60 liziméter állomás létesítését tervezik úgy, hogy az egyes talajnemek valamennyi jellemző változata és a főbb növényzetfajták képviselve legyenek. 4. Az NSZK területén, Köln—Bonn vonalától nyugatra, az Erft-folyó völgyében a barnaszénbányászat érdekében nagyméretű talajvízszintsüllyesztést terveznek [8]. A kitermelendő vízmennyiség meghatározásához a csapadékból való talajvízpótlódás ismerete szükséges. A sindorfi kísérleti telep lizimétereit ezen vizsgálat céljából telepítették. Ennek térségében a felszínen kb. 3 m mélységig lösztalaj, majd kissé agyagos kavics nyomozható. A természetes talaj vízszín az utóbbi rétegben mintegy 6 m mélyen helyezkedik el. A kísérleti telepen előbb csak az átszivárgó vizet köbözéssel észlelő (az 5. ábra szerinti tölcséres és tartályos), majd mérlegeléshez kiemelt lizimétereket helyeztek el. Az egyes lizimétereken átszivárgó víz mennyiségének félévenkénti összegét — Hans Kiel professzortól kapott adatok alapján — a 3. táblázat mutatja. A szóban forgó valamennyi sindorfi liziméter keresztmetszeti területe 1 m

2. A mérlegelt készülékek különböző magasságú (1,5, 2,0 és 3,0 m) talajoszlop vizsgálatára készültek. Az egyik 2,0 m-es liziméter (a táblázatban 3-as jelű) zavart talajmintát tartalmaz. Ugyancsak zavart mintával működött az 5. ábra szerinti D készülék is. A 3. táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a külön aknában elhelyezett mérleges liziméterek összesítő adata nagyobb, ezen összegek szórása pedig kisebb, mint a csak vízköbözéssel észlelő készülékeké. Érdekes, hogy a zavart és zavartalan talajú mintáknál, de a különböző fajtájú liziméterek vizsgált adatai között — az ,,E" jelű