Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

5. szám - Szabó László–Szalay Éva: Liziméteres mérések

384 Hidrológiai Közlöny 1962. 5. sz. Szn.bó L.—Szalay É.: Liziméteres mérések .C'-.0" .r y ; • . • 1,13 • • í • ? . • . 7 "S 1-V I. V 1 ••-> 1 ••-> ő. ábra. Kisméretű, csak vizköbözéssél észlelő (tölcséres és tartályos) liziméter megoldások <t>m. 5. Jlü3UMempu Majioeo pa3Mepa, deücmeywiiieeo m0AbK0 no 0ŐbCMH0My U3MepeHüweodbi (eopoHKoebiü u óaKoebiii mun) Abb. 5. Kleines, nur mit Gefássmessung arbeitendes Lysimeter (mit Trichter und Rehálter) : versehiedene Lósungen álló lizimétereknél is rendkívül körülményes. Ezt a nehézséget a szovjet kutatók a hidraulikus mérleggel működő liziméterek alkalmazásával oldották meg. A 3. ábrán a hidraulikus mérleggel működő liziméter vázlata látható (Valdáji Tudományos Kutató Intézet kísérleti telepe). A vizsgált talajtest méreteinek további növelésekor — a költséges mérlegelő berendezés mellőzésével — csak a talajon átszivárgó (esetleg a talajra hulló és a felszínen elfolyó) víz mennyiségét észlelik. Az ide sorolható megoldások közül példaként a californiai San Dimas kísérleti telepén működő liziméter-fajtát ragadjuk ki (4. ábra). (Természetesen nagyobb és kisebb térfogatú liziméterek is vannak, melyeknél csak az átszivárgó víz mennyiségét mérik.) A tölcséres liziméter újabb szerkezeti megoldás. Ezt alulról, aknából, vagy táróból sajtolják a természetes településű talajba [2, 3], Többek között ilyen liziméterek vannak elhelyezve a nyugatnémet Sindorf-ban is. Ezeket az 5. ábra szerint egy központi beton-akna (A) körül sugarasan telepítették. Az itt szereplő kísérleti liziméter-fajták közül a ,,B" és ,,E" készülék tölcséres (a ,,B" gallérral felszerelt), az egymás melletti ,,C" és ,,D" pedig tartályos, csak vízköböző berendezés. A tölcséres liziméter hátránya, hogy a vizsgált talajtest oldalirányban nem határolt. így a talaj inhomogén volta (tömörségi eltérések, gyökér és féreg-járatok stb.) miatt a felfogó tölcsér vízgyűjtőterének határa általában az elméleti, függőleges hengerpalásttól eltérő. Előnye viszont az, hogy a legolcsóbb liziméter-változat. Abban az esetben, ha a vizsgálatoknál viszonylagos értékek is elegendők, tölcséres lizimétereket is alkalmazhatunk. Itt említjük meg a Thornthwaite-féle mérőberendezést is, mely a liziméterhez hasonló megoldás és a potenciális evapotranszpiráció (a levegő párologtató képességének) meghatározására alkalmas [4], Ennél a mérőedényben levő talaj növényzete számára mesterségesen biztosítjuk az állandó legkedvezőbb víztartalmat. Az ehhez szükséges vízmennyiség és az edény alján túlfolyó vízfelesleg folyamatos mérésével és az esetenkénti nedvességmérések adatainak birtokában a vizsgált időszak során elpárolgott vízmennyiség meghatározható. 2. táblázat. A valdáji összehasonlító vizsgálat liziméterfajtái TÜ6A. 2. Podbi AiuuMempoe conocmaeumeAbHozo uccAedoeanuH e BaAdae Tabelle 2. Lysimeterarten bei der Vergleichsuntersuchung im Waldai A liziméter Felülete [m

z] Hengermagasság [m] Nagyméretű Középméretű Kisméretű Mikro-méretű 1,0 o,:i 0,1 0.0ö~0.0i 0,8 0,t> 0,4 0,1 — o.<; a Valdáji Tudományos kiterjedt vizsgálatokat Néhány érdekesebb külföldi liziméteres vizsgálat A liziméteres mérések irodalma mennyiség és tartalom szempontjából egyaránt igen jelentős. Ennek áttekintésére — tanulmányunk keretében — nem gondolhatunk. A legújabb irodalmi gyűjteményt a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1959-ben HannoverschMünden-ben tartott kongresszusa — melynek egyik főtémája éppen a liziméter volt — kiadványának II. kötete 11] képviseli. A továbbiakban, csupán az érdeklődés felkeltése céljából, néhány érdekesnek vélt külföldi liziméteres vizsgálatot ismertetünk. 1. A Szovjetunióban Kutató Intézet keretében folytattak többek között annak megállapítására, hogy a liziméterben elhelyezett talajminta mórt adatainak a természetes talaj vízháztartásával való egyezését a liziméter méretei milyen mértékben befolyásolják [5]. Ennek köretében a 2. táblázatban feltüntetett liziméter-fajták mérési adatait hasonlították össze. A vizsgálat eredményei szerint a kisebb, sőt a középméretű liziméterek talajának nedvességtartalma sem követi kielégítően a természetes talaj nedvességét. Aszályos időszakban erősebb kiszáradás, tartós esőzéskor túlnedvesedés volt tapasztalható. A növényzet párologtatásának mérésére, ugyancsak szovjet tapasztalatok szerint, a legalább 0,2—0,3 m

2 felületű és kb. 1,5 m mélységű liziméterek nyújtanak csak megbízható eredményeket. Az előzők ellenére összehasonlító vizsgálatokhoz — ahol relatív eredmények is megfelelők —gyakran alkalmaznak kis- és középméretű mérleges, tehát kettősfalú berendezéseket. Ezeknél a méretek csökkenésével növekedik a falak közti légréteg hőszigetelő hatása. Ez a talajminta és a környező