Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
3. szám - Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének jelentősége és lehetőségei
Lászlóffy W.: A hidrológiai előrejelzések jelentősége Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 197 szerepe. A hótakaró vastagságának és víztartalmának önműködő mérésére radioaktív izotópokat használnak, amelyeket alkalmas állványon, a terepszint fölött 2 m magasságban helyeznek el. Az innen kiinduló gamma-sugarakat a terepszintben elhelyezett Geigerszámláló fogja fel, amely, URH berendezés segítségével, megszabott időközökben önműködően jelzi a sugárzás intenzitását. Ez viszont attól függ, hogy a terepet borító hótakaró mennyit nyel el a gamma-sugarakból, aminek alapján tapasztalati skála készíthető a jelzések értékeléséhez. Nagyobb területek pillanatnyi csapadékviszonyairól adnak áttekintő képet a rádiólokátorok. amelyeknek hidrológiai célokra való alkalmazását a leningrádi hidrológiai kutatóintézet valdáji kísérleti területén volt alkalmam tanulmányozni. A radar-készülék képernyőjén jól követhető a csapadék útja, és közelítően értékelhető az intenzitása is. A meteorológiai adatokat gyakran a hidrológiai adatokkal együtt használjuk az előrejelzésben. Vízfolyások esetében pl. célszerű lehet a meder pillanatnyi teltségét, vagyis a vízállás magasságát vagy a vízhozamot, figyelembe venni. Ha hosszabb időre történik az előrejelzés, a pillanatnyi hidrológiai helyzetet jellemző adatokat a, meterológiai jelenségek várható alakulására jellem,ző adatokkal kell kombinálni. így a talajvízszín várható alakulásának előrejelzésénél, amire dr. XJhell Károly dolgozott ki eljárást, a inegfigyelőkutakban mórt vízállás ós a várható csapadékviszonyok ismeretéből indulunk ki. 1 2 Dr. Kessler Hubert a beszivárgási tényező és a várható csapadék alapján jelzi előre a források vízhozamát, és a beszivárgási tényező értékére az elmúlt időszak ós a téli félév hátralevő részének csapadókviszonyaiból következtet.. 13 Dr. Szesztay Károlynak a Balaton tavaszi legmagasabb vízállásának előrejelzésére kidolgozott eljárásában 14 a tó vízállása ós a Sión történő vízeresztós a hidrológiai tényezők, míg meteorológiai tényezőkként a csapadók ós a hőmérséklet várható alakulása szerepelnek. Hidrológiai adat — a vízállás, illetve a lefolyási görbék alakjából levezetett apadási görbe — a kiindulási adata a kisvizek előrejelzésének is, de figyelembe kell venni a várható csapadókot is, amely az apadás ütemét mérsékelheti. Mivel a várható meteorológiai helyzet ismeretlen, vagy azt tesszük fel, hogy az időjárási elemek sokévi á I la f/érték ii k n ek megfelelően fognak alakulni, vagy két előrejelzést készítünk — egyet a figyelembe veendő időjárási elem eddig észlelt maximumával, egy másikat a minimumával —, amikor is valószínű, hogy a tényleg bekövetkező helyzet valahová a két szélsőség közé fog esni. 3. A meteorológiai előrejelzések felhasználása Ezzel eljutottunk a meterológiai előrejelzésekkel kapcsolatos hidrológiai előrejelzésekhez. Az előbb felsorolt esetek mindegyikében elképzelhető volna, hogy a csapadék, hőmérséklet vagy más időjárási elem várható alakulására vonatkozóan valamilyen, észlelésekre alapított, többé-kevésbé quantitatív jellegű, előrejelzés birtokában legyünk. A meterológiai előrejelzések nem helyi megfigyelésekből indulnak ki. A hidrológiai előrejelzéseknek ezt a csoportját tehát a vizsgált vízfolyáson, ill. vízgyűjtőterületen kívül, a Föld légterében lejátszódó jelenségek figyelembevételével készülő előrejelzéseknek 1 1 Lásd Mizsér Miklós ismertetését a Vízügyi Közlemények 1958/3. számában. 1 2 Lásd a Vituki 1955. óvi Beszámolójában. 1 3 Vituki : Tanulmányok ós Kutatási Eredmények, 7. szám. Bp. 1959. — A 90. ós köv. lapokon. 1 4 Lásd a Vituki 1958. évi Beszámolójában. nevezhetjük. Mivel a^meterológiai előrejelzések tárgya az időjárás vagy valamely időjárási elem. hidrológiai vonatkozásban hidrológiai megfigyelési eredményekkel kombinálva, vagy a vízjárás várható általános jellegének előrejelzésére, figyelmeztetések kiadásához, használhatók fel. Hidrológiai megfigyelési eredményekkel kombinált előrejelzések esetében elsősorban a hemiszférán pillanatnyilag uralkodó időjárási helyzet térképes ábrázolása alapján készülő, 12—36 órás, rövid idejű időjárási előrejelzések felhasználására gondolhatunk. De idS tartoznak azok a hosszabb idejű előrejelzések is, amelyek az időjárási elemek alakulásában megmutatkozó valamilyen törvényszerűségből indulnak ki. Ez a törvényszerűség lehet a földi időjárás egyes jellegzetes akció centrumaiban és a vizsgált helyen észlelt légköri jelenségek között kimutatható kapcsolat, de lehet valamely hely adott időjárási elemére vonatkozó sokévi feljegyzésekből kielemzett ritmus is. A rövid időre szóló időjárási előrejelzések legfeljebb a csapadék valószínűségét állapítják meg. de várható mennyiségére vonatkozóan, sajnos, semmi! sem tudnak mondani. Nem lehet a csapadékhullás helyét sem olyan pontosan megadni, hogy az előrejelzés hidrológiai célokra közvetlenül értékesíthető legyen. Egyes biztató kezdeti eredmények alapján mégis azt kell mondanunk, hogy a meteorológiai kutatásnak ez az ága a hidrológusok részéről a legnagyobb figyelmet érdemli. A hidrológusoknak viszont tervszerűen meg kell vizsgáltatniok minden rendkívüli hidrológiai esemény ('árvíz, kivételes kisvíz, tömeges kásajégképződés, hirtelen befagyás, torlódásokkal kísért jéglevonulás) meteorológiai előzményeit. Csak így remélhetik, hogy az időjárás alakulásában bizonyos jellegzetes típusokat mutathatnak ki, amelyek a fel sorolt rendkívüli jelenségekhez vezetnek, és ezért hidrológiai előrejelzésre is felhasználhatók. Van Bebber-neh a ciklonpályák alakulására vonatkozó kutatásaiból máris tudjuk pl., hogy az ún. 1'. b. helyzet tartós esőzéssel járhat a felsődunai vízgyűjtőben, és így dunai árvízhez vezethet. Maurice Purdé részletesen elemezte a franciaországi folyók árvizeinek időjárási előzményeit, ós eredetük szerint tipizálta az árvizeket. Munkájának eredményeként — ha nem is egyes folyókra, de mégis egyes nagyobb tájegységekre vonatkozóan — elég nagy valószínűséggel tudja előrojelezni a várható áradásokat. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben Vanesó Imre vizsgálta a Duna jeges árvizeinek időjárási előzményeit. 1 5 Munkája során, Multanovsxkij-hoz hasonlóan, ún. gyűjtőtérképeken ábrázolta a ciklonok ós anticiklonok középpontjának 15 nap alatt követett útját. Végleges eredményekről még nem beszélhetünk, de máris talált olyan jellegzetes időjárási helyzeteket, amelyeknek alapján a Közép-Duna medencéjében bekövetkező általános enyhülés napján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a jéglevonulás nem lesz akadálytalan. Az elmúlt évben a Tisza tavaszi árhullámainak előrejelzési lehetősége irányában folytatta kutatásait. 1 6 A Föld különböző pontjain uralkodó időjárás kapcsolatainak kimutatásán épült fel a közé])- és hosszúidejű meteorológiai előrejelzések jelentékeny 1 5 Lásd: Időjárás, 1961/1. szám. 1 6 Beszámolója a II. Kárpát-Meteorológiai Konferencia (Budapest, 1961. november) irataiban jelenik meg.
