Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)
3. szám - Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének jelentősége és lehetőségei
196 Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. Lászlóffy W..- A hidrológiai előrejelzések jelentősége mindenki közvetlen tapasztalatból tudja. Csapadékmérő állomáshálózatunk mai sűrűsége olyan, hogy kereken 100 km 2-re esik egy műszer, amelynek felfogó felülete 200 cm 2. Ez annyit jelent, hogy az esőmérőben felfogott csapadék magasságával a műszer felfogó felületénél 5 milliárdszor (!) nagyobb terület csapadékviszonyait akarjuk híven jellemezni, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Tegyük ehhez még hozzá, hogy a csapadékmérő edényeket szabad területen, a terepszint felett 1 m magasan állítják fel, a csapadék viszont a vízgyűjtőterület nagy részén fák. bokrok és épületek tetejére hull, ahonnan a hevesebb széljárás miatt nagyrészben elpárolog. A csapadéknak ez a fennakadó hányada, az ún. intercepció, évszakok és az eső hevessége szerint igen tág határok közt változik, pl. a Harz-hegységben végzett kísérletek szerint a havi csapadékmennyiség 15 és 63%-a között volt. A vízgyűjtőterületre csapadék alakjában hullott vízmennyiség megállapítása tehát távolról sem olyan egyszerű és megbízható, mint ahogyan első pillanatra gondolnánk. Ha hóolvadásről van szó, 9 az előrejelzésben két meterológiai elemből indulunk ki : a hótakaró víztartalmából és a léghőinérséklet alakulásából. A hótakaró alakjában tárolt vízkészlet nagyságának megállapítása azonban még helyszíni mérések vagy légi felvételek alapján sem végezhető el a kellő pontossággal. A hótakarónak mind a vastagsága, mind a víz-egyenértéke pontról pontra változik, a lejtők égtájak szerinti fekvése, lejtése, erdővel való borítottsága, ill. a szél munkájának jobban kitett szabad szántó- és legelőterületek nagysága és megoszlása, nemkülönben a talaj mineműsége szerint. Ezeknél a többé-kevésbé állandó tényezőknél sokkal nagyobb súllyal esik latba magának a hótakarónak a szerkezete, amely az időjárás alakulása szerint változik. Az egészen laza, nagy pelyhekben hulló hó 1 cm vastag rétege megolvasztva esetleg csak 0,1 mm vizet ad, de az l cm-es teljesen eljegesedett tömör hóréteg víztartalma 7, sőt 9 mm-t is elérhet. A terepen fekvő hótakaró mindig réteges. A lehullott hó, önsúlya és az időjárás hatása alatt, tömörödik, és minden újabb havazás alkalmával más tömörségű réteggel vastagszik, átlagos víztartalmának becslése tehát mindig bizonytalan. A hóolvadás folyamatát szabályozó léghőmérséklet alakulásának figyelembevétele sem egyszerű. A napi középérték távolról sem jellemző. Ha az erős nappali felmelegedést ugyancsak erős éjszakai lehűlés ellensúlyozza, ugyanakkora lehet a napi középhőmérséklet, mint enyhe nappali felmelegedés és mérsékeltebb éjszakai lehűlés esetén. És ne feledjük, hogy a hó olvadását a hőmérsékleten kívül még nagymértékben befolyásolják a szélviszonyok és a borultság is. Mindezekből az következik, hogy a meteorológiai észlelések alapján történő előrejelzés időelőnye nagyobb ugyan, mint a hidrológiai adatokból való 9 A hóolvadással kapcsolatban dr. Salamin Pál kutatásaira kell utalnom. Számos tanulmánya közül itt az Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 1. kötetének 3—4. számában megjelent összefoglalására hívom fel a figyelmet. előrejelzésé, de pontossága ugyanakkor szükségképpen elmarad az utóbbié mögött. Létjogosultsága mégsem tagadható. Igen hasznos szolgálatot tesz kisebb vízfolyások esetében, amikor a csapadékvizek vagy az olvadó hólé összegyülekezési ideje túlságosan rövid ahhoz, hogy a vízállásadatok alapján gyakorlatilag értékesíthető előrejelzést adjunk, és nagyobb vízfolyások esetén is, amikor az időelőny megnöveléséből származó pontatlanság érdektelen, mert később hidrológiai adatokra alapított finomabb előrejelezésekre van még mód. A hazai kisebb vízfolyások közül a Kapós és a Sió árvizeinek csapadékjelentések alapján való előrejelzésére készültek segédletek, amelyeket Zsuffa István állított össze. 1 0 Dr. Szesztay Károly pedig a Duna esőzésből származó árhullámai előrejelzésének időelőnyét növelte meg a csapadékadatok alapján mintegy 1—1,5 nappal. 2 Jellemző ezekre az előrejelzésekre, hogy állandó készenlétet tesznek szükségessé. Csak a csapadék járásának folyamatos figyelemmel kísérése ad ugyanis módot arra, hogy a lefolyási hányad pillanatnyi értékét elfogadható módon megbecsülhessük. Napról napra ki kell számítani, az előző 21—30 nap csapadék jelentései alapján, a talaj pillanatnyi vízfelvevő képességére jellemző mutatószámot, mert csak így tudjuk eldönteni, hogy az éppen lehullott csapadékból mekkora víztömeg folyhat le. Ez a napról napra megismétlődő kényelmetlen számítás, amelynek évente legfeljebb egy-kétszer, a nagyobb árhullámok levonulásakor, igazolódik be a gyakorlati értelme, tagadhatatlan hátrány. A meterológiai jelentések alapján való előrejelzés alapvető feltétele természetesen az is, hogy az észlelési adatok minél rövidebb időn belül birtokunkba jussanak. Nagy vízgyűjtőterületek esetében a jelentések továbbításának időtartama elenyésző az összegyülekezési és levonulási időhöz képest. Ezért a nemzetközi időjárás jelentő szolgálatba bekapcsolt ún. szinoptikus állomások 6 vagy 8 óránként kiadott jelentései elegendő támpontot adnak az előrejelzésekhez. Kisebb vízgyűjtők esetében azonban már igen fontos a hírközlés tartamának megrövidítése* Ezért célszerű egyrészről, hogy az előrejelzést maga az a helyi szerv végezze, amelyre a netalán szükséges intézkedések kiadása vár, másrészről, hogy a meteorológiai állomások közvetlen és állandó összeköttetésben legyenek ezzel a szervvel. A korszerű híradástechnika ilyen célokra az önműködő csapadékjelentő műszerek különféle válfajait dolgozta ki, amelyek ma már kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Így pl. a Tennessee Valley Authoritynek kb. Magyarországgal azonos nagyságú területén 20—20 ultra-rövidhullámú csapadék- ós vízjelző állomás óránkénti jelentései alapján szabályozzák a tározómedencék üzemét. 1 1 Az izraeli hidrológiai szolgálatnak is vannak URH csapadékjelző műszerei. Hegyvidéken, ahol a magasabb fekvésű észlelőállomások nehezen közelíthetők meg, különösen a téli időszakban fontos az automatikus jelzőberendezések 1 0 Lásd a Vituki 1958. évi Beszámolójában.
