Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Lászlóffy Woldemár: A hidrológiai előrejelzések fejlesztésének jelentősége és lehetőségei

Lászlóffy W.: A hidrológiai előrejelzések jelentősége Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 195 hogy a grafikus vagy az analitikus eljárásokat részesítsük-e előnyben. A hazai gyakorlatban a grafikus megoldások terjedtek el, mert az adatok felrakásával gyorsan tájékozódhatunk egyrészt a felhasználandó anyag homogenitásáról, másrészt a kapcsolatok jellegéről. Az analitikus eljárások veszedelmét szellemesen fejezi ki M. A. Velikanov.

4 Szerinte a matematika malomhoz hasonlít : mindent megőröl, amit a garatba dobnak. Ha pedig az anyag homogenitásáról előzetesen, grafikus felrakással, tájékozódtunk, felesleges áttérni az analitikai eljárásra, annál kevésbé, mert — vele ellentétben — a grafikus kapcsolatvizsgálat 3-nál több változóra is egyszerűen elvégezhető, első pillanatra megadja, hogy érdemes-e valamely változót figyelembe venni, és nem jár munkatöbblettel magasabbfokú kajxsolatok esetén sem. Az analitikai eljárások eleganciája vitathatatlan, de úgy véljük, hogy a gyakorlati feladatok jelentős része szempontjából előnyösebbek a grafikus módszerek. Ilyenekkel dolgozik •/. P. ÍVernelsfelder a hollandiai Rajnán,

5 N. Bachet a Loireon,

6 és ezeket részesíti előnyben a moszkvai Központi Előrejelzési Intézet is.

1 A többváltozós grafikus kapcsolatokat 3változós kapcsolatokra bontva használjuk, és a segítségükkel kapott előrejelzéseknek mérlegelt átlagát fogadjuk el végeredményül. A módszer nagy előnye, hogy egy vagy két adat kimaradása esetén is elkészíthető az előrejelzés, — amit az analitikus eljárásokról nem lehet elmondani. A harmadik feladatcsoport az előrejelzés technikai berendezéseivel kapcsolatos. A 40—60 km-re dolgozó vezetékes távjelzőmércék (amilyenek pl. Linzben, a felső-ausztriai vízjelző szolgálat központjában, rajzolják folyamatosan a vízállásokat), a gép- és képtávírók (amilyenekből egész sort tart üzemben a moszkvai előrejelzési intézet), az Egyesült Államok időjelző szolgálata által alkalmazott elektromos analógia-műszerek

8 stb. részletes tárgyalására itt nem térhetek ki. Kétségtelen azonban, hqgy nagymértékben fokozzák az adatközlés megbízhatóságát, és lényegesen megrövidítik a jelentések beérkezésének idejét. A hidrológiai jelentésekre alapított előrejelzések csoportjába tartozik a nagyobb folyókon szokásos árvízelőrejelzés, továbbá a hajózás és a folyami építkezések céljait szolgáló folyamatos előrejelzés. Mivel minden esetben a mederbe jutott vizek további útjának meghatározásáról van szó, az előrejelzés időelőnyének elméleti maximuma, amely gyakorlatilag természetesen nem érhető el, 4 Gidrologija szusi c. művének előszavában (Moszkva, Cíidrometeoizdat, 1948.). 5 Daily stage-foreeastings of the Rhine. XVIII. Nemzetközi Hajózási Kongresszus, Róma, 1953. 6 La prévision des crues. Annales des Pouts et Chaussées, 1934. 7 li. A. Apollov, G. P. Kalinin és V. D. Komaror: Gidrologicseszkie Prognozi. Leningrád, Gidromeleorologicseszkie Izdatelysztro, 1 9(10. 8 Lásd Starosolszky Ödön ismertetését a Vízügyi Közlemények 1955/3—4. számában. az árhullámok levonulási idejével egyenlő. Ez az idő a folyók nagy esésű felső szakaszán fekvő állomásokat illetően esetleg csak néhány óra, de a nagy folyók alsó szakaszára vonatkozóan sem haladhatja meg a 2—3 hetet. Ezek a jellegzetesen rövid- vagy legfeljebb közép-idejű előrejelzések viszont aránylag igen pontosak, és az árhullámok továbbhaladásának megfelelően napról napra finomíthatok 2—3 deciméterről 2—3 centiméter pontosságúra. Két-három évenként gondosan ellenőrzött, és a mindenkori lefolyási viszonyoknak megfelelően helyesbített segédletekkel a gyakorlati igényeket mindenben kielégítő előrejelzések adhatók. 2. Előrejelzés időjárási jelentések alapján A meterológiai adatok, vagy vízfolyások esetében a vízgyűjtőterületen bekövetkezett időjárási események,alapján való előrejelzés az esőre, a hótakaróra, a hőmérsékletre stb. vonatkozó jelentésekre épül fel, ill. bizonyos esetekben — amikor napi jelentések nem állanak rendelkezésre — az észlelési adatokból levezetett sokéves átlagok, ill. szélső értékek ismeretén alapul. Kisebb vízfolyásokon és a hegyi folyók felső szakaszán az árhullámok levonulása olyan gyors, hogy a vízállásjelentések alapján készíthető előrejelzéseket nem lehetne gyakorlatilag hasznosítani. Ezért a csapadékészlelésekből indulunk ki, hogy az időelőnyt az összegyülekezési időnek megfelelő mértékben megnövelhessük. Hegyi folyók felső szakasza esetében a csapadék és a lefolyás közötti kapcsolat kevesebb változót, tehát technikai egyszerűsítést is jelent az előrejelzésben, hiszen egyébként a sok forráspatak pillanatnyi vízbőségét külön-külön kellene számításba venni. Meterológiai adatokon épül fel a hóolvadásből származó lefolyás és a jégjelenségek előrejelzése is. A kapcsolatok meghatározása tekintetében nincs különbség a hidrológiai észlelésekre alapított előrejelzésekhez képest. De annál nagyobb az eltérés, ha az előrejelzések sikerességét, pontosságát vizsgáljuk. Ha a vízszállítás előrejelzéséről van szó, döntő jelentőségű a csapadék lefolyó hányada, amelyet a lefolyási tényező juttat kifejezésre. Ennek az értéke azonban a talajfelszín változatos mineműsége következtében még akkor sem volna könnyen meghatározható, ha a területre jellemző állandó lenne. Tudjuk azonban, hogy értéke az időjárás alakulása, szerint az időben is tág határok között változik. Ugyanaz a heves zápor nyári időben, különösen hosszabb szárazság után, semmi lefolyást nem ad. míg előkészítő esőkkel telített felszínről csaknem teljes egészében lefolyik. A lefolyási hányad értékét tehát becsülnünk kell. még akkor is, ha a becslésnél figyelembe vesszük a megelőző időszak időjárási körülményeit. De sajnos, magának a csapadéknak a mennyiségét sem ismerjük pontosan. A csapadékhullás sohasem egyenletes. Ezt, különösen a futó esőkkel és a heves nyári záporokkal kapcsolatban,