Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

3. szám - Ditróy János (Nekrológ)

Hidrológiai Közlöny 1962. 3. sz. 187 A Magyar Hidrológiai Társaságnak kettős gyökere van. Az egyik a Magyarhoni Földtani Társulat keretéhen 1917-ben megalakított Hidrológiai Szakosztály. A másik az egykori Magyar Mérnök és Építész Egylet Vízépítési Szakosztálya. Ennek megfelelően társaságunk nevében erősen kitágult a hidrológia szó értelme. A vízzel foglalkozó tudományok összességét jelenti. Néhai Ditróy (Dieter) János tiszteleti tagunk a szó szoros jelentése szerint nem hidrológus, hanem vízimérnök volt. ízig-vérig vízimérnök, aki kereken 60 munkás esztendőt felölelő műszaki tevékenységéből félszázadnál többet töltött a vízügyek szolgálatában, csaknem 82 éves korában, augusztus 2-án bekövetkezett hirtelen haláláig. Eletének külső kereteit röviden a következőkben foglalhatjuk össze. 1879-ben Sopronban született és édesatyja nyomdokait követve lett mérnökké. Oklevelének megszerzése után 9 évet töltött a műegyetemen tanársegédként, majd 1910-ben a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki szolgálatának kötelékébe lépett. Az első világháború a frontra szólította, ahonnan csak 1918 őszén, az összeomlás után került haza. A háború után a 20-as évek egyetlen nagy vízimunkálatának, a budapesti kikötő építésének és a Soroksári Duna vele kapcsolatos rendezésének vezérkarához tartozott, atneh' a legnehezebb időkben vette át Kvassay Jenőnek, víziig}'i szolgálatunk megalapítójának, az örökségét és Sajó ElemérreI az élen folytatta reménytelennek látszó harcát a vízügyek jelentőségük szerinti értékeléséért. A nemzet munkanélküliségre ítélt termelőerőinek a szebb jövő szolgálatába állítása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi műszaki főosztályának keretében Ditróy János vezetése alatt tervező csoportot alakítottak, de minden erőlködés kudarcba fulladt. Mikor 1932-en a tervező csoportot takarékosság címén meg kellett szüntetni, Ditróy Jánost a Vízrajzi Intézet élére állították, amelybe csoportjának maradéka is beleolvadt. 7 éven át, 1939-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, vezette a Vízrajzi Intézetet. Akkor megvált a főnöki széktől, de külön megbízatással tovább folytatta működését a II. világháború alatt és után is. 69 esztendős volt már, amikor 1948-ban, az Országos Vízgazdálkodási Hivatal megalakításakor, felkérték : állítsa hatalmas tudását és gazdag tapasztalatait a szocializmus építésének szolgálatába. Csodálatos munkabírására mi sem jellemzőbb, mint hogy idős korát meghazudtoló energiával vette át a reá bízott tervezőcsoport, vezetését. A hivatal 1950-ben történt átszervezésekor a Mélyépítési Tervező Vállalat kötelékébe került és 1959-ben, 80 éves korában, vonult másodszor is — már mint aranydiplomás mérnök és Társaságunk tiszteleti tagja — nyugalomba. De nem véglegesen, mert a Népművelési Minisztérium Műszaki Emlékeket Gyűjtő Csoportjának felkérésére még résztvett — mint a ,,nagy idők" tanúja — a történelmi vonatkozású vízügyi irat-, terv- és képanyag jegyzékbe foglalásában. írásai alapján az utókor kétségtelenül mint sokoldalú tervezőmérnököt fogja nyilvántartani Ditróy Jánost, pedig munkáinak csak csekély részét ismertette. Nem volt kenyere a tollforgatás. Annak a három völgyzárógátnak, amelyeknek megvalósulásában komoly része volt, még megjelent a leírása. Közreadta a budapesti kikötő partfalainak és gabonatárházának építésével kap-