Hidrológiai Közlöny 1962 (42. évfolyam)

2. szám - Ubell Károly: A felszín alatti vízkészlet

98 Hidrológiai Közlöny 1962. 2. sz. Ubell K.: A ielszin alatti vízkészlet A vízhasználat Magyarországon 2. táblázat (1960. évi állapot, Csermák B. adatai alapján). TaÖA. 2. Bo/ionOTpeÖJieHHH b BeHrpmi Table 2. Water utilization in Hungary Millió m'/év m

3/s mm/év Vízkivétel: Felszíni vizekből .* Felszínalatti vizekből 1990 587 63,1 18.6 21,4 6,3 1.3 2.4 2,6 Ebből : Talajvíz — ásott kutakból (Rónai A. szerint) Artézi víz Parti szűrésű víz 120 227 240 3.8 7,6 21,4 6,3 1.3 2.4 2,6 A vízkivétel összesen 2577 81,7 27,7 Ebből a vízkészletbe visszakerül —1650 —52.3 —17,7 Vízfelhasználás 927 29.4 10,0 A vízfelhasználás megoszlása 1. Talajvíz és artézi víz (felszínalatti készlet) 2. Felszíni és parti szűrésű víz (felszíni készlet) 347 580 11.0 18,4 3,7 6,3 hozamadatok és a csapadékmennyiség mért értékek. Természetesen ezekben is lehet néhány százalékos hiba. A karsztterületekre Kessler Hubert kimutatta, hogy az utánpótlódó és kitermelt, illetve a karsztforrásokon felszínre kerülő mennyiség egyensúlyban van [6, 7]. Az 1960. évi állapotnak megfelelő vízhasználat részletes adatait a 2. táblázat tartalmazza. Ebből a felszín alatti vízkészlet felhasználásának értékeit egyelőre elhagyva, az 1. táblázatban csak a felszíni vízhasználat szerepel. Az országba érkezik 3660 m

3/s felszíni víz. Az ország területéről eredő készlet, a csapadékból keletkező felszíni lefolyás (beleszámítva a karsztforrásokat is) 160 m

3/s. A kettő összege 3820 m

3js. Az országból távozó felszíni víz 3780 m

3/s, és ezek szerint 40 m

3/s többlet mutatkozik. Ennek mintegy fele a vízfelhasználás, és a fennmaradó 20 m

3/s egyrészt a felszíni vizek párolgási veszteségét fedezi, másrészt mérési hibából is eredhet. Ezek szerint a felszíni vizek nem igen táplálhatják jelentősebb mértékben a felszínalatti készleteket. (Kivétel a Kisalföld a Duna függő medre miatt.) A folyók parti sávján árhullámoknál és kisvizeknél előálló fordított értelmű talaj vízforgalom kiegyenlített. Puskás Tamás megállapítása szerint kisvíznél kevesebb felszíni víz érkezik, mint amennyi távozik az országból. Érkezik 877 m

3js, az ország területén ered 6 m

3/s, és távozik 920 m

3js. A távozó többlet 37 m

3js, ami a folyók kisvízi talaj vízelszívó hatását mutatja. Az 1. táblázat adataiban egy becsült érték szerepel, a párolgás. Ennek részletesebb vizsgálatára majd kitérünk, de már most is hangsúlyozhatjuk, hogy teljesen valószínű értéknek mutatkozik. millió TO

3-t fogyasztunk évente (2. táblázat). Ez az évi csapadékmennyiségnek 0,6%-a (3,7 mm), a felszíni vízforgalomnak 0,2%-a, és a sztatikus vízkészletnek csak 0,007%-a. A közölt értékek az országos átlagot jelentik. Egyes vidékeken ennek többszöröse is előfordulhat, de még akkor is oly csekély, hogy nagyságrendi tájékozódásból következtetéseket nem vonhatunk le. Egyedül a jelenlegi vízhasználat alapján, a felszínalatti vizek pótlódása aligha ítélhető meg határozottan. A teljes vízforgalom és a sztatikus készlet nagyságát tekintve, látható, hogy a néhány óráig vagy napig tartó próbaszivattyúzások is, csak a helyi adottságoktól függő víznyerési lehetőség megállapítását [8, 13, 15], és nem az utánpótlódó és tartósan kitermelhető készletmegállapítást szolgálják. Nem marad más megoldás, mint az, hogy részletekbe menő vizsgálat segítségével feltárjuk a felszínalatti vizek mozgástörvényeit és a készletváltozások mennyiségi értékeit, azaz a vízháztartásukat. 5. A felszín alatti vizek utánpótlódása Ez a legélesebben vitatott kérdés, különösen hazánkban [11, 14], Az egész világon kialakult általános felfogás és a tapasztalat szerint, a felszínalatti vízkészlet fő táplálója a csapadék. A felszíni vizek táplálása még kedvező helyi adottságok mellett is csak szűkebb sávra korlátozódik és a juvenilis meg az ún. izzadmányvizek szerepe jelentéktelen lehet. A felszínalatti vízkészlet utánpótlódása előállhat a helyi csapadékból vagy valamely külső tápterületen, ahová a vízvezető rétegek kinyúlnak és érintkezésbe kerülnek a felszínnel (klasszikus artézi elmélet). Akár helyi, akár külső tápterületen előálló táplálásról van szó, az utánpátlódást ott kell, mert csakis ott lehet vizsgálni, ahol a beszivárgás előáll. Tényleges adatok nélkül, valamely elképzelt külső tápterületre való utalás nem segíti elő a feladat megoldását. A beszivárgás megítélése szempontjából a karszt- és a felszínnel összeköttetésben levő hasadékvizek, valamint a talajvíz megfigyelése elsőrendű fontosságú, mert az egész A felszínalatti vízkészlet szempontjából ez a vizsgálat nem nyújtott semmit. Egyedül néhány nagyságrendi összehasonlítást tehetünk. Az előzőekben a teljes sztatikus felszínalatti vízkészlet nagyságrandjét 5000—20 000 milliárd m

3-re becsültük. Vegyük az alsó határértéket, és tekintsük a sztatikus vízkészletet 5000 milliárd m

3-nek. Ez a mennyiség 29-szerese a csapadékból és felszíni vízkészletből adódó évi vízforgalomnak. A felszínalatti vízkészletből jelenleg mintegy 350