Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Ubell Károly: A felszín alatti vizek térképezésének nemzetközi helyzete

Ubell K.: A felszín alatti vizek térképezése Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. 67 ingadozásait, utánpótlódását, áramlását és ezek hidrológiai okait fizikai törvények szerint kutatjuk. A víz mozgásértékeit, valamint a vízháztartás mennyiségi jellemzőit tartalmazó térképek a geohidrológiai térképek csoportját alkotják [11, 12, 26, 28], Ha csak a vízellátást tekintjük, akkor a víznyerés lehetőségei és a kitermelhető vízmennyiség ismerete a fontos. Ha az egyéb vízgazdálkodási ágazatokat és a népgazdasági ágakat is tekintjük —• mai szemléletünk alapján a vízgazdálkodás egyes ágainál jelentkező feladatok nem tekinthetők különállóknak — a felszínalatti vizek mozgása és készletváltozása szabályozási lehetőségeinek V megállapítása, valamint a legkedvezőbb vízháztartás kialakítása a feladat. A cél elérése érdekében átfogó hidrológiai térképezés szükséges, mégpedig az előbb említett két csoportba tartozó térképek és ezek kiegészítéseként a -talaj és kémiai adottságoknak, valamint a legfontosabb hidrológiai tényezőknek az ábrázolása. 2. A felszínalatti vizek térképezésének lobb csoportjai A cél ismeretében és a Helsinkiben kiállított anyag, valamint az idevágó legújabb szakirodalom alapján tekintsük át a jelenlegi térképezés főbb módszereit. 21. Méretarány A méretarány szerint a térképek két fő csoportba különíthetők. A kis méretarányú általános térképek rendszerint 1 : 500 000—1 : 5 000 000 méretarányban készülnek. Leggyakoribb 1 : 500 000 és : 1 000 000. A nagyméretarányú, áttekintő és részletes térképek általában 1:100 000, 1:50 000 és 1 : 25 000 méretarányban láthatók. A két csoporton belül a különböző országokban és egy országon belül is az egyes intézményeknél a legnagyobb változatosság tapasztalható. Ez természetes is addig, amíg a kezdeti lépéseknél tartunk, és az ábrázolás módszerei vannak kifejlődőben. A jelenlegi állapotot tekintve, már megmutatkozik a méretarány szabályozásának szükségszerűsége is. A későbbiek során látni fogjuk. hogy az előbbiekben vázolt cél elérése érdekében egész sor térképre van szükség. Ezek különböző tényezők ábrázolását tartalmazzák, amelyek összefüggésben vannak egymással. A felhasználás érdekében a térképek illeszthető formája a kívánatos. Biztosnak látszik, hogy a későbbiek során a méretarány megkötésére nemzetközi egyezmények is fognak születni. Hazánkban célszerű lenne már most szabályozni az alkalmazandó méretarányt, mert csak így képzelhető el, hogy a különböző intézményeknél készülő részletek a gyakorlati igényeket kielégítő, egységes csoportba összefoglalhatók legyenek. Általános térképeknek 1 : 500 000, áttekintő térképeknek — az új topográfiai térképekhez igazodva — 1 : 100 000 méretarány javasolható. 22. Az ábrázolás módszerei Az általános hidrogeológiai térképek elkészítésénél rendszerint az a törekvés, hogy lehetőleg egy lapon ábrázoljanak mindent. Ez a szemlélet igen helyes akkor, ha egész országok vagy országrészek átfogó hidrogeológiai viszonyainak ábrázolása a cél. A klasszikus értelemben vett hidrogeológiai térképek általában az alábbi adatokat tartalmazzák : Geológiai kontúrvonalak, vetők, tektonikai adottságok, hidrogeológiai egységek határvonalai, vízválasztók. A víztároló rétegek fajtái (a vízvezető rétegek ún. pozitív, a vízzáró rétegek ún. negatív jelekkel). Fontosabb vízrajzi adatok. Víznyerési helyek (források, kutak, mélyfúrások, vízművek). A kőzetek „víztározó képessége" vagy „a víznyérési lehetőségek". Egyes esetekben a talajvíz felszíne és a fajlagos lefolyás izometrikus vonalakkal ábrázolva, és a természetes valamint mesterséges víznyerőhelyeknél a víz kémiai összetétele. Néhány példa a közelmúltban elkészült általános hidrogeológiai térképekre. A Szovjetunióban az Összszövetségi Hidrogeológiai és Mérnökgeológiai Tudományos Kutató Intézet (VSEGINGEO) az egész Szovjetunió területére 1 : 2 500 000 méretarányú hidrogeológiai térképet készít [10], A Szovjetunió európai területére 1 : 1 500 000 méretarányban két térkép készült. Az egyik a főbb vízvezetőrétegek, a másik a felszínalatti vizek térképe. Németországban R. Grahmann [11, 12] szerkesztésében jelent meg két kisméretarányú térkép (Hydrogeologische Übersichtskarte der Bundesrepublik, 1 : 500 000 és Grundwasserkarte der Bundesrepublik Deutsehland, 1 : 1 000 000). A nagyméretarányú, áttekintő és részletes hidrogeológiai térképeknél az egy lapon való ábrázolás szinte megoldhatatlannak tűnik. A hagyományokhoz ragaszkodók itt is egy lapon kísérelnek meg „mindent" ábrázolni, illetve nem is mindent, hanem csak azokat az általános tájékoztató adatokat, amelyeknek a fogalmi meghatározása többé-kevésbé már megszületett [14, 15], A részletes térképeknél ez kevés. Ezekkel a módszerekkel csak a geológiai és műszaki adottságok részletesebb meghatározása lehetséges, de a „vízre" vonatkozóan kevés a tájékoztatás. Erős mozgalom fejlődött ki a jelölések kiszélesítésére és egységesítésére is [5], ez azonban szerintem még kissé elhamarkodott lépés, mert először pontosabb fogalmi meghatározások szükségesek. A legújabb törekvések szerint a felszínalatti vizek térképezéséhez egész sorozat térkép szükséges [1, 2, (5, 19, 21, 26, 29], Vonatkozik ez mind a kis és mind a nagy méretarányú térképekre. Az egy lapon ábrázolt, áttekintő hidrogeológiai térkép csak az első tájékozódáshoz elgendő. A marokkói hidrológusok [2, 19] két csoportba sorolják a szükséges térképeket.