Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
1. szám - Ubell Károly: A felszín alatti vizek térképezésének nemzetközi helyzete
68 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. TJbell K.: A felszín alatti vizek térképezése 1. Hidrogeológiai térkép, 2. A felszínalatti vizek térképei. A marokkói álláspont szerint, mind az általános mind a részletes térképezésnél egy hidrogeológiai térkép elegendő. A felszínalatti vizek felmérésénél már egy egész sorozat térképet tartanak szükségesnek, amelyek három csoportba sorolhatók. a) A rétegek vízadóképessége. b) A felszínalatti vizek utánpótlódása és vízforgalma. c) Vízminőségi térképek. Több vélemény szerint, már a klasszikus értelemben vett hidrogeológiai térképeknél sem elegendő egy lap [1, 6. 10, 21, 27, 29]. A Szovjetunióban az egyes területi adottságok szerint igen változatos, de egységes szemléletű térképezés alakult ki. Mavritzki pl. az artézi medencék hidrogeológiai térképezésénél öt térképlapot tart szükségesnek. A hidrogeológiai térképezésnek egyik legkorszerűbb példáját hazánkban láthatjuk. A Magyar Állami Földtani Intézetben dr. Schmidt E. R. irányításával készült „Vázlatok és tanulmányok Magyarország hidrogeológiai atlaszához" c. szöveges munka és ,,Magyarország vízföldtani atlaszá"-nak [29] térképei, mint sorozat-térképek a helsinki kiállításon a legnagyobb elismerést váltották ki. Az Egyesült Államokban [7, 17] igen nagy változatosság tapasztalható a térképek között, mert sok különböző intézménynél készülnek, de mindenesetre korszerű rendszerbe igyekeznek azokat foglalni. Négy csoportot különböztetnek meg [7], 1. A főbb hidrológiai és geológiai jellemzők kapcsolatát ábrázoló térképek (hidrogeológia). 2. Az általános hidrológiai jellemzőket és a vízszerzési lehetőségeket, valamint a vízadóképességet feltüntető térképek. 3. A hidrológiai paramétereket részletesen ábrázoló térképek. 4. A kémiai jellemzőket és ezeknek a hidrológiai adottságokkal való kapcsolatát ábrázoló térképek. Mindegyik csoportban több térképet készítenek, s ezeket atlaszokban foglalják össze. A példákból látható, hogy hasonló vagy közel egységes módszerekről jelenleg még nem beszélhetünk. A nagy változatosság a kezdeti lépések nehéz leküzdését jelenti és hozzásegít ahhoz, hogy a jövő programja egészségesen kialakuljon. 3. A felszínalatti vizek korszerű térképezésének alapelvei A végső cél a víztároló rétegek térbeli helyzetének, fizikai és kémiai tulajdonságainak, valamint a víz mozgásértékeinek és a vízháztartás mennyiségi értékeinek meghatározásában, valamint ábrázolásában jelölhető meg. A tapasztalatok alapján megkísérelem rendszerbe foglalni, hogy a végső cél elérése érdekében miként kellene eljárnunk a jövőben. A feladat megoldásához elsősorban sorozattérképek szükségesek, amelyek a fizikai jellemzők kielégítő pontosságú meghatározását és térbeli eloszlásának megismerését teszik lehetővé. Ezek segítségével, valamint elméleti kutatások alapján a fogalmi meghatározások hiányosságainak kiküszöbölése jelentkezik második feladatként. A fogalmi meghatározások hiányosságai éppen a főtémánál ,,a felszínalatti vizeknél" mutatkoznak. 31. Víznyerési lehetőségek — vízkészlet A sürgősen jelentkező gyakorlati feladatok közelítő megoldások igénybevételét tették szükségessé. A vízellátási igények szerint a legfontosabb feladatnak a rendelkezésre álló, kitermelhető vízkészlet megállapítása és ábrázolása mutatkozott. A hidrogeológiai térképeken előbb indult meg az ábrázolás, minthogy az ábrázolás tárgyának fogalmi meghatározása megszületett volna.. Arra vonatkozóan, hogy mit értünk a felszínalatti vizek készletén, a felfogások igen különbözők. A szokásos hidrogeológiai térképek nem tartalmaznak vízkészlet adatokat, hanem csak víznyerési lehetőségekre utalnak. A kezdeti lépéseknél ez természetes is, és az első, tájékoztató képet nyújtó hidrogeológiai térképeknél hasznos támpontul szolgálnak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeket a becsült adatokat, amelyek a rétegek pillanatnyi vízadóképességét jellemzik, nem szabad a vízkészletre utaló mennyiségi értékeknek tekinteni. A vízbeszerzési lehetőségek megjelölése a különböző szerzők szerint eléggé változatos. A leggyakrabban előforduló osztályozásokat, a szerzők és az általuk használt fogalmi meghatározás feltüntetésével az 1. táblázatban foglaltam össze. Ebből látható, hogy a legkülönbözőbb fogalmi meghatározások szerepelnek. A közös vonás az, hogy ezek vagy a rétegek fizikai tulajdonsága, vagy a működő kutak pillanatnyi vízadóképessége alapján becsült adatok. A víznyerési lehetőségek függetlenek a víz utánpótlódásától. Egyes szerzők erre utalnak, mások nem. Mindenesetre ezeket mindig úgy kell tekinteni, hogy a vízutánpótlást nem vették figyelembe. Véleményem szerint akkor járunk el helyesen, ha ezeket a tájékoztató adatokat ,,remélhető víznyerési lehetőségek"-nek (Wasser—Höffigkeit) nevezzük. A korszerű vízgazdálkodásnál ezek az adatok nem elegendők, mert ismernünk kellene a térben és időben változó vízkészlet mindenkori nagyságát. Mit értünk a felszínalatti vizek készlete alatt ? A válaszadás elsősorban azért nehéz, mert nem ismerjük (legalább igen kevéssé) a felszínalatti vizek származását és pótlódását. Erre vonatkozóan több elmélet született, s ezek sokasága magával hozta a vízkészlet különböző megfogalmazását is. A Szovjetunióban több kutató foglalkozott a felszínalatti vizek készlete fogalmának megállapításával [3, 6, 10, 21] és a vízkészletek osztályozásával. Két osztályozási rendszert különböztetnek meg.