Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Gaál Lászlóné: Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése - Hozzászól: Predmerszky Tibor, Papp Szilárd

Gaál L.-né: Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 267 A felszíni vizek radioaktív anyagtartalmának felmérése világszerte megindult. Minden állam, melyből folyó halad át más ország területére, felelősséggel tartozik azért, hogy az országból kilépő víz radioaktív anyagoktól mentes legyen. Még nincs megállapítva a folyóvízben megengedhető sugárzó anyagok maximális koncentrációja. Egyre inkább terjed azonban az a szemlélet, hogy a felszíni vizek összaktivitása nem lépheti túl az ivóvízben megengedett maximális értéket, mely jelenleg ismeretien összetételű sugárzó anyagra vonatkoztatva 1 X 10~

7 mikrocurie/ml. Ha egy felszíni vízfolyásba több helyen vezetnek be radioaktív anyagot tartalmazó szennyvizet, biztosítani kell, hogy a vízfolyás összaktivitása még az alsó szakaszban se lépje túl az ivóvízben megengedett határértéket. A felszíni Vizek radioaktív szennyezettségének nyomonkövetése csak úgy lehetséges, ha a víz természetes aktivitását — alapsugárzását — ismerjük. Ennek ismeretében, folyamatosan végzett sorozatos vizsgálatokkal az esetleg megnövekedett aktivitás helye és oka már könnyebben felderíthető. Magyarországi felszíni vizeink védelme érdekében az alapsugárzás felvételét 1958-ban kezdtük meg az Országos Közegészségügyi Intézet vízügyi osztályán. A vizsgálat kiterjedt valamennyi, az országba belépő folyóra. Ezenkívül megvizsgáltuk a nagyobb patakok, vízlevezető csatornák és tavak vizét is. Az egészségügyi szolgálat bevonásával a vízmintavételt országosan szerveztük meg oly módon, hogy az erre kijelölt vízmintavételi helyekről átlag negyedévenként érkezik be vízminta vizsgálatra. A megvizsgált vízfolyásokat és mintavételi helyeket az 1. ábrán mutatom be. A vízmintavételi helyeket úgy jelöltük ki, hogy belépő vízfolyásainkat közvetlenül a határ mellett mintázhassuk meg annak megállapítására, hogy a vízfolyások hoznak-e magukkal radioaktív szennyeződést. A vízfolyás mentén levő további vízmintavételi helyek segítségével arról is meggyőződhetünk, hogy a belépő folyók vizében a behozott alapsugárzás megmarad-e. 86 felszíni vízből 153 helyről vettünk vizsgálatra vízmintát. Eddig összesen 702 vízmintát dolgoztunk fel. A jelentéktelenebb vízfolyásokból csak kevesebb vizsgálatot végzünk, viszont a nagyobb vízfolyásokból és tavakból több helyről, gyakrabban történik a mintavétel abból a célból, hogy a vízfolyást teljes hosszában ellenőrizhessük, így a Dunát 12, a Tiszát 5, a Sajót 6, a Rábát 3, a Zagyvát 3, a Balatont 7 helyen mintázzuk meg. A beküldött vízminták feldolgozása a következőképpen történik: a vízmintákat felrázzuk és belőlük 200—500 ml-t porcelántálban 1—2 csepp sósavval vízfürdőn bepárlunk. A bepárolt maradékot híg sósavval felvéve, lapos, 20 mm átmérőjű alumínium mérőcsészébe visszük át. Infravörös lámpa alatt bepároljuk és mérésig exsiccatorban tartjuk. Az így előkészített minta összes béta aktivitását magyar gyártmányú végablakos Geiger— —Müller számlálócsővel mérjük. A számlálócső 55 mm falvastagságú, Gamma gyártmányú ólom toronyban van elhelyezve. A Geiger—Müller számláló végablakának átmérője 20 mm, az ab1. ábra. Radiológiai jelszíni vizsgálatok mintavétele <t>ue. 1. fíjHmuef) npoa npu paduoAoemecnux noecpxnocmbix uccnedoHanuü Fig l. Sampling sit.es of radiological investigations lakfelületet alkotó csillámlemez súlya 2 mg/cm

2. A nulleffektus az ólomtoronyban mérve 7—8 impulzus/perc. Standardként házilag készült, de nemzetközi standarddal ellnőrzött uránoxidot preparátumot használunk, melynek aktivitása 0,1 m/xc. A számlálásideje általában 30 perc, a nulleffektust is 30 percig mérjük. Minden vízmintát legalább kétszer mérünk. Mivel a vízmintákat postán küldik be, feldolgozásuk nem közvetlenül a mintavétel után történik, ezért a rövid felezési idejű sugárzó anyagot nem mérjük. Külföldi adatok szerint a vízben levő természetes kálium 40 aktivitását a talált összes béta aktivitásból le szokták vonni. A kálium aktivitás főleg szennyvizekkel erősen terhelt, magas káliumtartalmú felszíni vizeknél jelentős is lehet. A mi folyóvizeink azonban csak kevés — 1—2 mg/l — káliumot tartalmaznak, ezért egyelőre a kálium aktivitás meghatározását nem végezzük el. A jelentősebb felszíni vízfolyások és tavak összes béta aktivitását az 1. táblázat tünteti fel. A táblázatban megadott középértékek nem a jelzett maximum és minimum értékek középértékei, hanem az egy-egy vízfolyásból kapott összes vizsgálati érték összegét elosztottuk a vízfolyáson végzett összes vizsgálatok számával. Az alapsugárzás felvételénél kapott vizsgálati eredmények középértékei a várakozásnak megfelelően alacsonyak: átlag 0,1—0,2 X 10~

7 mikrocurie/ml értéket kaptunk. Csupán néhány vízfolyásnál, illetve tónál, mint a Rákos-patak, Eger-patak, Zagyva, Zsidódipatak, Velencei tó stb. kaptunk 0,3 X 10—'

7 mikrocurie/ml feletti értéket. A Velencei tónál kapott érték azzal magyarázható, hogy a tó a gránitos Velencei-hegység lábánál fekszik, ahol az alapkőzet sugárzása is nagyobb, ez okozhatja a Zagyva felső folyásán és az Eger-pataknál kapott nagyobb aktivitást is. A Rákos- és Zsidódi-patakok emelkedett aktivitása valószínőleg ipari szennyezésre vezethetők vissza. A Kettős és Hármas Körös vizében is megemelkedik az aktivitás, annak ellenére, hogy az országba belépő Sebes, Fekete és Fehér Körösök aktivitása nem jelentős. 1958—59ben a felszíni vizek aktivitásának mérésénél állandó, kisebb-nagyobb ingadozások mutatkoztak. A kapott értékek egyes helyeken — Balaton, Sebes, Kettős, Hármas Körös — az ivóvízben meg-