Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése és a vízgazdálkodás

Hl D ROLÓ GIAI KÖZLŐ NY 41. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1—88 oldal Budapest, 1961. február Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése és a vízgazdálkodás Népgazdaságunk növekvő feladatainak megvalósításához nem elég biztosítani a szükséges nyersanyagot, gépet, szállítóeszközt stb., hanem gondoskodni kell a megfelelő létszámú és képzettségű munkavállalókról is. Hosszú évek tervszerű, nevelő és oktató munkája szükséges ahhoz, hogy dolgozóinkat a megfelelő szinten, a termelésben eredményesen foglalkoztatni lehessen. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére kidolgozott irányelvek szerint a szakmunkások 17 éves, a középfokú szakismeretekkel rendelkezők 18—23 éves és a felsőfokú szakképzettséggel rendelkezők pedig 24—28 éves korukban kezdhetik meg teljes értékű alkotó munkájukat. Az irányelvek szerint új, egységes oktatási rendszer bevezetésének első, végleges eredményei 10—20 év múlva várhatók. A tantervek és módszerek kidolgozásánál ennyire előre kell látni, és figyelembe venni a várható fejlődést. A minőségi követelmények feltárása mellett nagy gonddal kell foglalkozni a mennyiség kérdésével is, hogy kellő időben, kellő számban, megfelelő szakemberek álljanak a népgazdaság különböző területein rendelkezésre. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye, melyről már eddig is számos vita hangzott el, és igen sok cikk, tanulmány jelent meg. Véleményem szerint ezzel a kérdéssel nem lehet elégszer foglalkozni, hogy ne találjunk olyan gondolatot, melyet érdemes és kell vizsgálni. Jelen esetben röviden a vízgazdálkodás témakörével összefüggő és középfokú szakismeretet kívánó oktatás, nevelés helyzetét és igényeit foglalom össze saját véleményem alapján. Sokan talán úgy gondolják, hogy a felvetett téma a Magyar Hidrológiai Társaság nyilvánossága előtt új, mert mint tudományos egyesület ezzel a kérdéssel még nem foglalkozott. A tények nem ezt mutatják. Az elmúlt 6—8 év ankétjain majdnem kivétel nélkül, mint sürgető kívánság került a határozatokba a középkáder-képzés. Ezek a javaslatok elsősorban — a középfokú szakképzés területén mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére — tanfolyamok indítását szorgalmazták, és nem tárták fel a teljes kérdést összefüggéseiben. Mindenki érezte, hogy tenni kell valamit. Tettek is, de ezek a megoldások csak szükségszerűek voltak. Például az 1954. évi Vízellátási, 1956. évi Bányavidékek vízgazdálkodása, az 1957. évi Miskolci Szennyvíz Ankét sürgette a víz- és csatornaművek korszerű fenntartása és üzemeltetése érdekében a megfelelő középfokú szakemberképzés megindítását. A társadalmi kezdeményezés alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1958ban megindította a kezelői, majd az üzemvezetői tanfolyamokat. Az eredmények nem maradtak el, de helyesebb az ilyen irányú szakképzést is egységes keretben megoldani. A tervezett új oktatási rendszer erre lehetőséget fog nyújtani. A vízellátási és csatornázási szakterületen kívül az egyes ankétok az öntözés üzemi, kútfeltárási középfokú szakemberképzés előmozdítását sürgették. Az 1960 májusában megrendezett ,,A vízgazdálkodási tudományos kutatás fejlődése és egyes időszerű kérdései" ankét intézkedéseket követelt a vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavételéhez szükséges szakemberek kiképzésére. A meglevő helyzet elemzése azt mutatja, hogy oktatási rendszerünk — különösen a vízgazdálkodással kapcsolatban — nem tudott lépést tartani a követelményekkel. A vízgazdálkodás jövő feladatainak jó megvalósítása érdekében ki kell alakítani a sajátos igényeinknek megfelelő fejlettebb rendszert. Oktatási rendszerünk kialakításához érdemes áttekinteni a fejlődés különböző szakaszait, továbbá a minőségi és mennyiségi igényeket. A múltban csak vízi építkezésekről beszélhettünk, melyek a szükségszerű tervszerűség kialakulása következtében a mai értelemben vett víz-