Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése és a vízgazdálkodás

2 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Bözsöny D.: Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése gazdálkodáshoz vezettek. A tervszerű és átfogó vízgazdálkodás alapjainak lerakása a XIX. század második felében kezdődött, melynek továbbfejlesztése nélkülözhetetlen a jövő nemzedékek számára. Az egységes vízgazdálkodási szemlélet kialakulása maga után vonta a megfelelő szervezet kialakítását, és a ráháruló feladatok megvalósításához szükséges szakemberképzési módokat. 1879-ben Kvassay Jenő létrehozta a mai vízügyi szolgálat elődjét, az Országos Kultúrmérnöki Hivatalt. Kvassay Jenő felismerte, hogy a szervezet előtt álló hatalmas feladatok ellátásához a vízügyi mérnöki kar mellett középfokú műszaki képzettséggel rendelkező segítőtársakra is szükség van. így történt, hogy a kultúrmérnöki szolgálat megindulásával egyidőben, még 1879-ben megszervezték a kassai Vízmester Iskolát, melyet eredetileg rétmesteri iskolának neveztek, és csak 1890ben vette fel a vízmester iskola címet. Érdemes megemlíteni, hogy a gyorsan fokozódó vízmesteri igény kielégítésére az iskolát 10 év alatt kétszer is bővítették. Kassáról a vízmesteri iskolát Budapestre helyezték át, ahol 1952-ig folytatta működését. 1952-ben a vízmesterképzés helyébe a technikusképzés került. Jelenleg Budapesten és Békéscsabán a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium felügyelete alatt a Híd- és Vízműépítő Technikumban oktatják a vízügyi szolgálat, mezőgazdaság, tanácsi szervek és az egyéb területre kerülő vízügyi középkádereket. A technikumi oktatás bevezetésével egyidőben a nők is elfoglalták helyüket a szakterületünkön. A vízmesteri iskola — mely jó építésvezetőket, jó technikusokat adott a vízügyi feladatok megoldásához — megfelelt az akkori kor követelményeinek. Ma azonban szélesebb látókörű, magasabb elméleti tudású, magasabb általános műveltséggel rendelkező középfokú szakképzettségű dolgozókra van szükség. A vízgazdálkodási feladatok megvalósításához a technikusképzés mai formája az oktatók lelkes munkája ellenére sem felel meg a követelményeknek, mert az általános iskolára épülő technikumi képzés sem életkorban, sem tapasztalatban — még kevésbé a rendelkezésre álló idő alatt megszerezhető tudásban — nem tudta biztosítani egy kellő általános műveltséggel rendelkező szakmunkás gyakorlatával bíró, és egyben a műszaki vezetéshez szükséges technikai ismeretekkel rendelkező szakembertípust. A hiányok leküzdésére egyes vízgazdálkodási szakágazatokon középfokú tanfolyamok indultak, melyek a szakirányú ismeretek elsajátítása mellett részben a továbbképzést is szolgálják. A továbbképzés céljából indult meg a vízügyi szolgálat területén a kétéves Műszaki Tiszti Tanfolyam, melynek oktatási formája : levelező. Az eddigiekben áttekintést adtam a középfokú oktatásunkról, és rámutattam arra, hogy a jelenlegi helyzet nem kielégítő. Kormányzatunk is szükségét látta annak, hogy intézkedéseket tegyen a helyzet megváltoztatására. 1960 szeptemberében vitára bocsátották oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére kidolgozott irányelveket. Az irányelv a következő három alapelvet szögezi le : a) Az iskolát az élethez, a termeléshez kell közelebb hozni. b) Szilárd, korszerű műveltséget kell nyújtani a tanulóknak. c) Kommunista erkölcsű, materialista világnézetű, szocialista embereket kell nevelnünk. Az alapkövetelményeken belül a vízgazdálkodás területén úgy gondolom a középfokú szakképzettséggel rendelkezőknek alkalmasnak kell lenni arra is, hogy el tudják látni az építés- és üzemvezetői teendőket, megfeleljenek az árvízvédelmi szakaszvezetői teendőknek, részt tudjanak venni a hidrológiai adatgyűjtésben, be tudjanak kapcsolódni a műszaki, tervezési és szerkesztő-rajzolói munkába, továbbá ne féljenek az időjárási viszontagságoktól, rendelkezzenek helyi ismeretekkel, szeressék a falusi életet, tudjanak kapcsolatot tartani a tanácsi szervekkel, mezőgazdasági nagyüzemekkel, termelőszövetkezetekkel, vízgazdálkodási társulatokkal stb. A kívánalom nagy és szükségszerűen eltér egymástól az egyes szakterületek sajátosságainak megfelelően. A vázolt követelmények kielégítése mellett a vízgazdálkodás feladatainak megvalósításához középfokon technikusokra, és irányító szerepet betöltő technikusokra van szükség. A technikusképzésre alkalmas lesz a megfelelő feltételek biztosítása esetén a szakközépiskola. Ebben az iskolatípusban a 8 osztályos általános iskolát követi a négyéves kiképzés. Az iskola elvégzése után a tanulók érettségit és szakvizsgát tesznek, majd egy-két éves gyakorlati munkát végeznek. Lényegesnek tartom az irányelveknek azt a megállapítását, hogy a szakközépiskolákat üzemhez, intézményhez kívánják kapcsolni, hogy ezáltal biztosítható legyen a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi, tárgyi feltételei, továbbá a nyári szakmai gyakorlatuk. Az irányító szerepet betöltő technikusok utánpótlását a felsőipari iskolák fogják végezni. A felvétel feltétele érettségi, szakmunkás képzettség és 1—2 évi termelési gyakorlat. A vízgazdálkodási feladatok jó ellátásához az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakmai felügyelete és irányítása mellett létre kell hozni a sajátos igényeinknek megfelelő iskolarendszert. Szükségünk van vízépítőipari szakközépiskolára, mellyel lehetőleg egy helyen kerülne elhelyezésre a vízépítő felsőipari iskola is. Mindkét iskolatípust Budapesten kívül olyan városban kell elhelyezni, mely víz mellett az ország közepén, jól megközelíthető helyen fekszik, és a vízgazdálkodás legtöbb ágában biztosítani tudja a termelési gyakorlatok elvégzését. Az új iskolatípusok bevezetésével egyidőben felvetődik a szakosítás, illetve a tagozatok kialakításának kérdése is. A szakközépiskolai oktatásra jelentkező 14 éves tanuló még nem sokat fog tudni a választott