Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
2. szám - Berencsi György: Az ivóvíz nyomelemeinek orvosbiológiai jelentőségéről
Berencsi Gy.: Az ivóvíz nyomelemeinek orvosbiológiai jelentőségéről Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. lör 1 a populáció nagyobb hányadában mutatkoznak mint pl. az endémiás golyva, a fogszuvasodás stb. A kóros elváltozásnak esetleg hosszabb lappangási idővel való megjelenési lehetőségére külön fel kell még hívni a figyelmet. Ilyen esetben ugyanis rendkívül nehéz az elváltozás és a kórok között a kapcsolatot megtalálni és bizonyítani [13, 32], Az idült elváltozások keretébe tartozik az ún. embryopáthiák kérdése is. Ennek lényege, hogy a méhenbelüli magzat fejlődésében valami zavar következik be, ami azután méhenbelüli elhaláshoz, vagy torzképződményekhez vezet. Az ok kétféle lehet. Az egyik, amikor az öröklési állomány rendellenes, a baj keletkezése tehát előző generációkra vezethető vissza. A másik, amikor a károsodás közvetlenül a méhenbelüli magzatot éri. Hertivig [15] szerint az embryopáthiák számos okozója között a nyomelemek hiánya vagy többlete is szerepet játszhatik. Ilyen irodalmi adatot is ismerünk. Tojós tyúkot mangán (Mn) hiányos táplálékon tartva a tojásból kikelő csirkék chondrodystrophiásak (a porcogó fejlődésének rendellenessége) lehetnek. A magzatok halálozása és a fejlődési rendellenességek különösen napjainkban égető kérdések. Az orvostudomány óriási fejlődése folytán ugyanis a csecsemőhalandóság még évtizedekkel ezelőtt is elképzelhetetlen arányban csökkent a számos csecsemőhalálok kiküszöbölése révén. A korai halálozás és fejlődési rendellenességek azonban egyelőre nem, vagy kevéssé hozzáférhetők, sőt talán bizonyos mértékig szaporodni is látszanak (Hertwig [15]j. Ez a kérdés ennek folytán napjaink egyik vezető csecsemőhalandósági problémájává vált [3]. A nyomelemek hiánya vagy többlete kapcsán még egy kérdés vetődik fel. Vajon tud-e a szervezet a hiányhoz vagy többlethez tartósan úgy hozzáidomulni (adaptálódni), hogy a szervezet egyensúlya sehol sem bomlik meg s kóros elváltozás hosszú idejű behatás következtében sem jön létre. Ezt a kérdést bizonyos vonatkozásban a jódanyagcsere vonalán vizsgáltuk [5], Megvizsgáltuk vajon található e jelentékeny különbség olyan emberek vér jódszintje között, akik jódban gazdag miliőben élnek és olyanok között, akik tartósan jódban szegény környezetben laknak. Elméletileg feltételezhető volt ugyanis, hogy esetleg a tartós jódtöbblet vagy jódszegénység olyan adaptációt indít meg. amely a vér jódtükrében is megnyilvánul. \ izsgálataink tanúsága szerint a szervezet a jódhoz a fenti formában nem adaptálódott, a vér jódszintje a jódban gazdag és a jódban szegény miliőben egyforma volt, a szervezet makacsul ragaszkodott az adott élettani jódszinthez. A vér jódtartalmának jelentékeny megváltozása már az előzetesen fellépő betegség mindenkori következménye volt s nem előzte meg a kóros elváltozást. Ennek ellenére lehetséges, de még nem bizonyított,- hogy más területen az adaptáció mégis játszik valami szerepet, amint erre még később az arzén (As) és vanádium (V) tárgyalásakor emlékeztetni fogok. A munka keretei nem engedik meg, hogy valamennyi szóbaj öhető nyomelem minden bio5. táblázat HatáslehetSségek Tabelle 5. Wirkvngsmöglichkeiten Table 5. Potential ejjects lógiai sajátosságával és hatásával foglalkozzam. Célomat elérem akkor is, ha néhány nyomelemet a sok közül kiragadok s ezeknek egyik-másik ismertebb biológiai kapcsolatáról értekezem. Ez a néhány adat is bizonyíthatja ugyanis, hogy a nyomelemeknek az élő anyagban jelentőségük van, szerepül el nem hanyagolható s ezért a jelenleg rendelkezésre álló ismeretanyag is elegendő már ahhoz, hogy a további kutatásra buzdítson. Az alumínium (Al) tápanyagainkban rendszeresen előfordul (Sós [31];. A növények között egyes specieseket serkent fejlődésükben, baktériumok felveszik a táptalajból. A szájon át a szervezetbe került alumíniumnak c^ak igen kis hányada szívódik fel. Legnagyobb része kiürül a bélsárra]. Spector [33], Wolff [46] szerint a vér alumíniumtartalma 40—50 gamma % körül van. A felszívódott alumínium a vizelettel ürül ki (Gautier és Richárd, Berg [31] j. Egyelőre olyan bizonyított adattal nem rendelkezünk, amely az alumínium nyomoknak az emberi szervezetben kifejtett valami káros hatásáról szólna. Régebbi amerikai adatoknak az az állítása, hogy rákokozó volna, nem nyert megerősítést. Hiánya állítólag növényben, állatban és emberen növekedésgátlást okoz (Bürger [7]J. Az arzén (As) a vérképzés egyik élettani ingere. Támogatja a vas (Fe) hatását. E szerepében az optimum a Fe : As = 10 mg : 0,2 mg arány. Ennek ellenére az élő anyag fennmaradásához nem feltétlenül szükséges. A bélbe került arzén 5—70%-a felszívódik. A fel nem szívódó rész a bélsárral kiürül. A felszívódott rész eljut a szövetekbe ós szövetnedvekbe, majd a vizelet révén választódik ki (Spector [33]). Biológiailag jellemző az arzénre, hogy a nagasabbrendű szervezet hozzászokik, ami az arzén mennyiségével szemben fennálló tűrőképesség növekedésében nyilvánul meg. Ennek oka valószínűleg a bélnyálkahártya arzénnel szemben való áteresztőképességének csökkenése. Lehet, hogy az arzén idült károsodás szempontjából rákokozó lehet. Staub F. Brúnó [35]
