Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Rónai András: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről

Rónai 'A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről Hidrológiai Közlöny Í960. 6. sz. 471 désű és vastag agyag zárórétegek már nincsenek, csak vékonyabb iszaplencsék, sűrűbben, vagy ritkábban. A 2. ábránk szemlélteti ennek a folyóvízi üledéksornak a vastagságát. A folyóvízi rétegsorok vastagságáról bemutatott ábra egy területen bizonytalan ; a,,mosoni üst" keleti határát illetően. (Ezért ennek a mélyedésnek keleti határvonalai szaggatottak a rajzon.) A Szigetközben nem rendelkezünk elég mélyfúrással ahhoz, hogy a teljes folyóvízi rétegsort áttekinthessük. A Kisalföld északi részének, a csehszlovák területnek, feldolgozása valószínűleg kiegészíti majd az itt rajzolt képet. A geofizikai mérési eredményekkel és az olajkutató vállalatok fúráseredményeivel való ..összehasonlítás azt mutatja, hogy a negyedkori süllyedések során a régi mozgási övekkel szemben újak is keletkeztek s ezek Ny—K-i és É—D-i irányúak. Ez a harmadkorban lesüllyedt alaphegység további eldarabolását jelentheti a negyedkorban. A két mély üst a két magasan maradt • nagy kavicsterasz homlok vonala előtt helyezkedik el; a mosoni üst a pándorfi-plató lábánál, a csornai üst a Kemeneshát előterében. A folyóvízi rétegekkel feltöltött medencét az jellemzi, hogy a víz megtölti az egész üledéksort, mint egységes nagy tálat. A vízzáró rétegek minddig kisebb-nagyobb lencsék, nem összefüggő nagy takarók. A vízadó szintek egymástól való elválasztása csak helyi tünemény, a víz a zárólencsék között közlekedik és minden hatásra az egész „tartály" vize reagál. A víz mozgása a rétegekben nyomáskülönbségekre indul meg, vagy marad fent. A mélyebb rétegekben nagyobb nyomás alatt áll a víz, mint a kevésbé mélyekben. Egyazon földrajzi hely alatti rétegek vizeinek nyugalmi szintje a talajvízszint közelében, vagy annál valamivel magasabban van. A rétegek vize részben a Dunából, de főleg csapadékvízből pótlódik. A medence-terület bármely részén a felszínről beszivárgó csapadékvíz a egész medence vízkészletét növeli. A fő beszivárgási területek ott vannak, ahol sok a csapadék, vizet jól áteresztő rétegek vannak a felszínen és a domborzat kedvez a felszíni vizek összegy ülemlésének. Hegyvidékeken a hegylábakat és völgyeket tartjuk a fő beszivárgási helyeknek, de tudni kell, hogy a tömör kőzetek repedései a legjobb víznyelők. Nemcsak a mészkövek karsztos járatai, hanem a nem oldódó szilárd kőzetek hasadékai is nagymennyiségű vizet tárolnak. A szilárd kőzetek a felszín közelében elég nagy mélységben repedezettek, málottak. A bennük felfogott vizet átadják a lejtőikre fekvő laza üledékeknek, vagy forrásokban újra felszínre adják. A medenceperemeken magas helyzetben levő laza üledékek, törmelékkúpok, törmelékmezők, teraszok maguk is nagy vízgyűjtők, de egyúttal átvevői is a magasabban fekvő szilárd kőzetek hasadék-vízének. Ahogy a felszíni víz patakokban, folyókban lesiet a hegylejtőkről az alacsonyabb területek felé, a felszín alatt is állandó a víz lefelé áramlása a magas helyzetű vízgyűjtőkből az alacsonyabb 2. ábra. A folyóvízi rétegek vastagsága <Puz. 2. MoiifHOcmb aAAweuajibHbix CAOee Fig. 2. Thickness of alluvial layers fekvésű víztartó rétegek felé, vagyis, nagyobb medenceterületeknél be a medence mélyébe. A medencék mélyén a víz nyomás alatt áll. A nyomás nagysága rendszerint arányos a mélységgel, de nem szükségképpen; függ az a vízzáró és vezető rétegek helyzetétől és eloszlásától is, főleg pedig a vízben oldott, vagy azzal keveredő gázoktól. Az artézi kutakban és fúrólyukakban ez a nyomás hajtja fel a vizet a felszín közelébe. Ahol összefüggő nagyterjedelmű zárórétegek választják el a mélyebb rétegek vizét a felszínközeliektől, a mélyrétegek vize az artézi kutakban a felszín fölé emelkedhet. Folyóvízi üledékekben azonban nincsenek az egész feltöltött területet átfedő zárórétegek s ezért a különböző mélységű rétegek vize mind a felszín közelében, a talaj vízszínt körül nyugszik meg a kutakban. A nyugalmi szintben mutatkozó pár méteres különbségek attól a körülménytől függenek, hogy a medence vízvezető rétegei között elhelyezkedő zárólencsék milyen kerülő utakra kényszerítik a felfelé nyomuló vizet vagy milyen közegellenálláson préselik át. A talaj víztükör elhelyezkedése szintén függ attól, hogy a mélyebb rétegekben uralkodó nagyobb nyomás egyenletesen, akadály nélkül csökkenhet a felszín felé, vagy közbeiktatódó zárórétegek helyenként különbségeket hoznak létre a nyugalmi szint kialakulásában. Ott, ahol sok és vastag vízzáró lencse iktatódik a mélyben levő víztartó rétegek és a felszín közé, a felhajtó erőnek a zárórétegek között hosszabb úttal, vagy nagyobb ellenállással kell megküzdenie. A felszín közelébe a mélyről jövő nyomás lefékezve érkezik mpg, a víz nyugalmi szintje mélyebben marad. Ott, ahol nagy vastagságú mély víztartó rétegek fölé nem borul többszörös záróréteg, a nyomás alulról fölfelé egyenletesen, akadály nélkül csökken és a víz nyugalmi szintje a felszínt jobban megközelíti. isvonorórft ,MogycrKinie • Györs.'enfivűn Ménföcsanok