Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Rónai András: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről

472 Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. Rónaí .4..- Vízföldtani tanulmány a Kisalföldrő' A felülről lefelé szivárgó csapadékvíz és az alulról felfelé nyomuló víz találkozásánál alakul ki a laza üledékkel kitöltött nagy medencék legfelső vízszintje, az ún. talajvízszint s ennek a talajvízszintnek abszolút magassága és terep alatti mélysége nemcsak a felszíni és beszivárgási viszonyoktól függ, hanem — egyes helyeken döntően — a mélységi viszonyoktól. Áz Alföld területén a talajvíz felszínalatti elhelyezkedésében sok rendellenességet találunk. A talajvíz szintje a Jászságban, Hajdúságban, Nagykunságban nagyobb területfoltokon 8—10— 15 méter átlagos mélységben helyezkedik cl s ezek a területfoltok sem tengerszint feletti helyzetükben, sem domborzatukban, sem a felszíni rétegek vízáteresztő képességben nem mutatnak lényeges különbséget azoktól a szomszédos területektől, ahol ugyanakkor a talajvízszint 2—3 m-re van a felszín alatt. A Kisalföldön ilyen feltűnő különbségek nincsenek, de azért itt is vannak területek, ahol a talajvíz „abnormális" állását felszíni viszonyokból nem lehet megmagyarázni.

1 Ha a folyóvízi üledékekkel feltöltött medencében a talajvíz a mélyebb rétegek vizével egyazon vízrendszerhez tartozik és a víz az egész üledék sort megtölti és általános megfigyelhető mozgásiránya alulról felfelé mutat, akkor a talajvízszint alakulásának különbségeit nemcsak a felszíni vagy felszín közeli viszonyok, hanem a mélyebb rétegek elhelyezkedése és áteresztőképessége szabja meg. Azaz, jobban a felszín közelébe hatol a talajvíz azokon a medenceteriileteken, ahol a felszín alatt nagyobb mélységig kevés és vékony záróréteg iktatódik csak a jó vízvezető rétegek közé, tehát ahol az alulról felfelé való vízáramlásnak akadálya, fékezője nincs, vagy kevés van. Viszont mélyebben marad a talajvíz szintje azokon a területeken, ahol a folyami rétegsort sok agyag és iszap tarkítja és a jó vízvezető mélyebb rétegekből felnyomuló víznek nagyobb közegellenállással, súrlódással kell megküzdenie. Ugyancsak mélyebben marad a talajvíz szintje olyan területeken is, ahol a medence vízzáró aljzata nagyobb kiemelkedéseket, hátakat mutat, tehát ahol a víz szempontjából összefüggő laza folyóvízi rétegsor az elegyengetett felszín alatt sokkal kisebb mélységig terjed. Mindezek a viszonyok csak nagykiterjedésű és mély medencékben figyelhetők-meg, olyanokban, amelyeknek töltelék-anyaga függőlegesen ós vízszintesen egyaránt váltakozóan kavics, homok, agyag, iszap, de az elegyengetett felszín különböző pontjai alatt a durva és finom szemcséjű üledékek aránya, a záró és vízáteresztő rétegek egymáshoz hasonlított vastagsága igen különböző. Nem érvényesül ez a törvényszerűség ott, ahol felszíni földtani, domborzati, lefolyási, beszivárgási vagy egyéb 1 Szoktak ilyenkor „általajvízről" is beszélni, olyan vízről, amely a felszínről szivárgott, be és egy felfelé homorú felszínközeli záró lenese felett megállt anélkül, hogy a szomszédos területek talajvizével érintkezésbe lépett volna. Fúrások igazolják, hogy sem az Alföld felsorolt részein, sem a Kisalföld tárgyalandó területein nem erről van szó. különleges hatások az alulról jövő vízmozgá

8 szerepét elnyomják. A Kisalföld déli medencéjében kavicsos rétegek vannak túlsúlyban. Különösen nagy vastagságot érnek el a medence északnyugati és déli felén. A kavicsanyag általában homokkal kevert, iszappal és agyagrétegekkel tagolt, mégis a kavicsos rétegek összvastagsága tájékoztatást nyújt a folyóvízi rétegsorban tárolódó vízmennyiségről. :í. ábra. A Jcaviesré legek összrastageága 3. CüMMapnaii Mouiitocmt, epaeeAuemiM CAOCH Fig. 3. Totál ihiekness of gravel layers A 3. ábra a negyedkori kavicsrétegek összes vastagságát mutatja a Kisalföld déli medencéjében. A térképen bizonytalan a „mosoni üst" ÉK-i határa, minthogy itt nincsen elég mély fúrásunk, a kútfúrások mind a felszín alatti kavicsban álltak meg. A déli, csornai üstnek megfelelően, itt is elképzelhető a siillyedék DNy— EK-i elnyújtottsága s az is, hogy a Duna mai ágai igen különböző^ mélységű medencerészek felett folynak végig, ('epek ÍJ. csehszlovák geológus [2] részletesen ismertette a mai dunavonal tektonikus szétdaraboltságát egy 1938-ban megjelen tanulmányában. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy a déli Kisalföld mai tengelyvonalán folyó Rába nem a szerkezeti mélyedések felett folyik, hanem éppen a legmagasabb szerkezeti rész vonalában. A bemutatott térképek kb. 300 artézi kútfúrás rétegsorának feldolgozásából adódtak. Kitűnik belőlük, hogy a déli Kisalföld két legmélyebb negyedkori süllyedéke a mosoni és csornai „üst". Ezeket az üstöket túlnyomórészt kavics tölti fel. A mosoni süllyedéket úgyszólván csak kavics, a csornai mély katlan rétegsorában már többször megjelenik a homok és az iszap-agyag is. Kétségtelen, hogy a legnagyobb kavicsösszletek jelzik a legnagyobb mozgékony vízkészletek jelenlétét a pleisztocén rétegsorban. E 200—300 m mély üstökben gyűlt össze a déli Kisalföld vizének legnagyobb része. De más helyzetet találunk a