Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Panos V.: A Budai-hegység hévforrásos karsztja és különleges lerakódásai

3C)3 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. HIDROGEOLÓGIA A Budai-hegység hévforrásos karsztja és különleges lerakódásai Dí, PANOs VLADIMÍR, Kabinet pro geomorfologii CSAV, Brno A szerző 1956-ban felkeresett néhány magyarországi karszt területet. Egyebek mellett behatóan foglalkozott a Budai-hegység Budapest-környéki hévforrásos karsztjának néhány fontosabb pontjával. Az akkor futólagos bejárás során tett észleléseket, 1958-ban ellenőrizte és kiegészítette. Az itt előadott eredmények kidolgozása folyamán jelent meg Leél-Össy .8. átnézetes közleménye a budai barlangok karsztmorfológiájáról (1957). Leél-Össy S. úgy véli, hogy a Budai-hegység tömege nem éppen alkalmas karsztbarlangok keletkezésére, mert nagyrészt dolomitból épül fel, igen csekély a csapadék mennyisége (600—650 mm) és tektonikailag rendkívül feldarabolt. Ezért a Budai hegység barlangjai csak igen kis mértékben alakultak hidegvíz tevékenység hatására. Ebből a típusból valóban csak nagyon kevés barlang ismeretes, mint pl. a Hétlyuk, Remetei kőfülke és néhány kisebb barlang a sziklás Remetevölgyben. Leél-Össy szerint azonban a hegység tektonikai feldaraboltsága igen kedvező volt a hévforrás barlangok kialakulására, s ezek valóban többségben is vannak a Budai-hegységben. Többek között édesvízi mészkőben kialakult barlang típust (Várhegy) és néhány mesterséges barlangot is felsorol. Közli, hogy a budai barlangok jelenleg általában vízmentesek és így pusztulóban vannak. Beomlásokkal, cseppkővel, barlangi agyaggal vagy hévforrások kémiai üledékeivel töltődnek ki. Egészben véve Leél—Össy úgy véli, hogy a barlangok igen komplikált tektonikus és hévforrásos karsztra jellemző folyamatok útján alakultak ki. Leél-Össy S. megállapításainak kiegészítésére e cikk szerzője szükségesnek látja néhány megjegyzés közlését, amelyek szerinte a felmerült, valóban bonyolult kérdésekben segítséget jelenthetnek. A budai barlangok kialakulásában nem szabad a mai csekély csapadékmennyiséggel számolnunk, mivel a csapadékviszonyok a barlangok kialakulásának idejében nagyon is eltérőek voltak. Ami pedig a karsztos tömeg tektonikai feldaraboltságának kérdését illeti, a hasadozottság egyik alapfeltétele a barlangok keletkezésének, akár karsztvíz, akár hévforrások alakítják őket. A karsztosodásmásik alapfeltétele a karszttömeg viszonylagos nagy magassága a hozzátartozá erózióbázis felett. E feltételek a Budai hegységben megvoltak, ezért karsztosodhatott. A szerző által felkeresett barlangok nem dolomitban keletkeztek, hanem nagyrészt felsőeocén nummuliteszes mészkőben és bryozoás mészmárgában. Ezek a képződmények a csak részben karsztosodott felsőtriász mészkő és dolomit felsőkréta peneplén felszínére transzgredáltak. A felsőtriász kőzetek karsztosodása a felszínnen észlelhető, vagy ott, ahol a hévforrástevékenység a tektonikus vonalak mentén fejtette ki hatását. Héviz okozta karsztosodásukat azonban a fedőkőzetek ilyen karsztosodásával egyidősnek kell tekintenünk. A triász karszt tehát nem utólagosan letakart fosszilis karszt ezen a területen. A Budaihegység morfológiai kialakulását tekintve, nem fogadhatjuk el a karsztosodás miocén előtti vagy miocén korát, de nem is tolhatjuk azt ki a pleisztocénig, mint azt Leél-Össy teszi. Ezt a nézetet sok megfigyelési adat is alátámasztja. A Budai hegység eocén kőzetei a reliefben nem szelektív módon jelentkeznek, mivel a neogénben és a negyedkor folyamán tönkösödtek. Eközben részben az idősebb felszín is kibontakozozott. A kialakult peneplén kiemelkedett, folyók szabdalták fel és pliocén, de főleg pleisztocén kavics, lösz. aluviális agyag, terra rossa, lejtőtörmelék és holocén agyag és homok fedte be. Ezekben a fiatal fedő üledékekben sok helyen megjelennek a periglaciális formaalakítás jelenségei. A felszíni karsztkorrózió formái általában ritkák és nem feltűnők, ugyanakkor a földtani karsztosodás igen kitejedt. Nagy és bonyolult vízszintes barlangjárat rendszerek függőleges járatai és kürtői a lapos felszínt is elérik. A karsztüregek a szembetűnő ÉK—DNv-i ésÉNy—DK-i irányú, főleg függőleges hasadékokkal vagy a felsőeocén nummuliteszes mészkő szétesésével keletkezett rétegrések és réteglapok KÉK—NyDNy-i és DDK-i dőlésirányával kapcsolódnak. Egyes karsztüregek, mint pl. a Solymári barlang, amely teljes bizonyossággal hévforrásos eredetű, pleisztocén kitöltésekkel van tele, amelyek már széles jól fejlett barlangjáratokban rakódtak le. Az egyes barlangrendszerek magassági helyzete feltűnően egyezik a Budai hegység Dunateraszainak magassági helyzetével. A Duna-terszokkal legújabban Pécsi M. (1956, 1958) foglalkozott, aki komplex vizsgálatai során a korukat is meghatározta különböző szempontok alapján. A nagy viszonylagos és abszolút magassági anomáliák, amelyeket a teraszok lefutásában észlelni lehet ritmusos, ismétlődő tektonikus mozgásokat bizonyítanak a pliocén óta és az egész pleisztocén folyamán. Ezek a mozgások a Budai hegységben emelkedésben nyilvánulnak meg és az egyes teraszok közben szerkezetileg feldarabolódtak és újabb üledékekkel fedődtek be. A budai barlangok tekintetében a következő terasz-lépcsők a legfontosabbak : VI. (pliocén-pleisztocén), V. (giinz), IV. (mindéi) és a legalacsonyabb (holocén). A legalacsonyabb teraszhoz kapcsolódnak a Budai hegység lábánál feltörő mai langyos és meleg karsztforrások és a legfiatalabb forrásbarlangok illetve üregek. A IV. teraszhoz kapcsolódnak a Várhegy mésztufa barlangjai. A többi hévforrásbarlang nyilvánvalóan sokkal idősebb. Pécsi M. szerint (1958) Budapest környékén a melegfori'á-