Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - A Hidrológiai Társaság és a vízgazdálkodás ötéves terve

2 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. A Magyar Hidrológiai Társaság és az ötéves terv a terv célkitűzéseinek tudományos megalapozásában ismét fontos feladat hárul. Ahhoz, hogy jól felkészülhessen, hogy szerepét sikeresen betölthesse, foglalkoznia kell a terv legfőbb gazdasági célkitűzéseivei és az ezekből származó alapvető tudományos feladatokkal. A második ötéves terv irányelvei már ismeretesek. Ezek alapján az egyes népgazdasági ágazatok elkészítették direktíva-javaslataikat. A célkitűzések jól átgondoltak. Sikeres végrehajtásuk az életszínvonal jelentős emelkedését fogja magával hozni. Elkészült a vízgazdálkodás ötéves tervjavaslata is. Sajnos a vízgazdálkodás részére biztosítható keretek nem teszik lehetővé, hogy az egyes vízgazdálkodási ágazatokban évtizedek alatt bekövetkezett nagymértékű lemaradást behozzuk. Különösen fontos feladatunk tehát, hogy lehetőségeinken belül beruházásainkat úgy válasszuk meg, és úgy hajtsuk végre, hogy azok a leghatékonyabban szolgálják más népgazdasági ágak fejlesztési célkitűzéseit. Ezt a törekvést tükrözi a vízgazdálkodás direktíva-javaslata. Bár az ötéves terv számszerűen még nincs jóváhagyva, már kialakultak soron következő legfőbb feladataink körvonalai. Legtöbb a tennivalónk kétségtelenül a vízellátás és a csatornázás terén. Az előirányzott beruházási összegnek kb. felét fogjuk regionális és városi közművek, törpe vízművek fejlesztésére, közkútépítésre, valamint szennyvíz csatornázásra fordítani. Egyik fontos célkitűzésünk az ipari vízellátás leválasztása az ivóvízművekről új ipari vízművek létesítése révén. A beruházások eredményeként a közműves ellátást a jelenlegi 34%ról 40%-ra, a csatornázást pedig 22%-ról 26%-ra tervezzük felemelni a tervidőszak folyamán. Másik súlyponti feladatunk azoknak a vízgazdálkodási ágaknak a fejlesztése, amelyek közvetlenül vagy közvetve a mezőgazdaság fejlesztését, szocialista átalakítását szolgálják. Belvízrendezésre, mezőgazdasági vízhasznosításra, kultúrmérnöki munkákra az összes beruházásoknak kb. egynegyede fordítható. Belvízrendezésünket olyan mértékben kívánjuk fejleszteni, hogy a belvízvédelmi művek fajlagos vízlevezető képessége a jelenlegi 20 l/sec/ km

2-ről 23 l/sec/km

2-re emelkedjék. Ezáltal a belvizek levezetési időtartama 30 napról 27 napra csökken. A fejlesztésben az eddig is követett alapelveket kívánjuk szem előtt tartani : a beruházásokat egyes kijelölt súlyponti területekre összpontosítjuk. A mezőgazdasági vízhasznosítás terén az öntözések és halastavak fejlesztése kb. 50—60 m

3/sec új vízigény kielégítését jelenti. Az új öntözések között kimagasló szerepe lesz az esőszerű öntözésnek. Foglalkoznunk kell az újonnan felmerült expressz- és csőkutas öntözésekkel is. A kisvízfolyások rendezése terén arra törekszünk, hogy azoknak mintegy 29%-a —a jelenlegi 22%-kai szemben — rendezett legyen. Nem lebecsülendők természetesen egyéb vízgazdálkodási feladataink sem. így például, lényegesen fokozni kell árvízvédelmi műveink védőképességét. Itt 18%-os fejlesztést irányoztunk elő. A folyamszabályozás terén fontos feladat lesz a Dunán az árvizek kártétel nélküli levezetését és a zavartalan jéglevonulást biztosító egységes fő-' meder kialakítása, a Tiszán gázlórendezések végrehajtása, partvédőművek építése stb. Célkitűzéseink megvalósításához a tudományos kérdések egész sorát kell megoldani. Ezeknek címszószerű felsorolása is nagy feladatot jelentene. Részletes ismertetésük nem-is lehet célom. Szükségesnek érzem azonban, hogy tudományos kutatási feladataink közül kiragadjam a legfontosabbakat, a legjellemzőbbeket, azokat amelyeknek megoldása a legszélesebb tudományos és műszaki nyilvánosságot, megfontolást és megvitatást igényli. Egészen természetes, hogy a vízellátás és csatornázás nagymértékű fejlesztése a velük kapcsolatos tudományos kutatások kiszélesítését követeli meg. Vonatkozik ez elsősorban a VITUKI-ra, ahol a vízminőségi osztály létszámát fokozatosan emelni fogjuk, hogy az új kutatási feladatokat el tudja látni. Az alapvető kutatási feladatok : a felszíni vizeink szennyvízzel való terhelhetőségének megállapítása, a vízellátás és vízelőkészítéssel kapcsolatos kutatások, a mechanikai és biológiai szennyvíztisztítás kérdései, az ipari szennyvíztisztítás gazdaságos technológiája. Külön kiemelem tározási lehetőségeink feltárásának folytatását,' valamint a talaj vízdúsítás elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálatát. A második ötéves terv végrehajtása évente újabb 100 millió m

3 ivóvíz és 250 millió m

3 ipari víz biztosítását igényli, a már említett kb. 7—800 millió m

3 mezőgazdasági célt szolgáló vízmennyiségen kívül. Ennek a vízmennyiségnek az előteremtése nagyon komoly feladat. Természetes vízkészletünk erre már nem elegendő, s így — különösen az iparvidékeken — a vízszerzés alapját a víztározók létesítése képezheti, hiszen a felszíni vizek tározása révén a mai teljes vízfelhasználás 50%-a biztosítható. Ivóvízellátásunk nehéz helyzetén pedig a talaj vízdúsítás révén könny íthetünk. Mezőgazdaságunk belterjesebbé válása, — az öntözéses gazdálkodás terjedése, fokozott feladatokat ró belvízrendezésünkre is. A belvízvédelmi kutatásoknak biztos alapot kell adni a tervezés részére a levezetendő vízmennyiségek tekintetében. Ennek érdekében tovább kell folytatni a fajlagos lefolyás meghatározására vonatkozó kutató munkát, a vízháztartásnak a belvizek keletkezését és lefolyását megszabó folyamatának vizsgálatát. Irányelveket kell kidolgozni a gazdaságosság mérlegelésére az építés számára. A közvetlen belvízvédelem hatékonyabbá tétele céljából fejleszteni kell az irányító szolgálatot és a belvízi helyzetjelentésekre és előrejelzésekre vonatkozó módszereket. "Az öntözési kutatási feladatok körét két fő szempont határozza meg. Az egyik szempont az elmúlt évek nagyarányú fejlesztésével kapcsolatosan jelentkező hiányosságok, kedvezőtlen tapasztalatok figyelembevétele, a másik szempont pedig célkitűzéseinkhez való legszorosabb alkalmazkodás.