Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Vitális György: A Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani lehetőségei

Vitális Gy.: A Salgótarján környékén tervezett víztározások Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 213 kifejlődésük következtében feltételezhetően kiékelődnek. A tervezett mihálygergei tározó területén a víztározás földtani szempontból — az eddigi adatok alapján — kedvező. 3. Karancskeszi tározó A tervezett tározó területe a Dobroda patak és az „Etesi" patak egy-egy kb. 2—2 km hosszú völgyrészletét foglalja magába. A Dobroda patak, a tározó területén KDK—NyÉNy-i irányú, átlagosan 500 m széles, tálalakú enyhe lejtésű völgytalpát a völgy jobboldalán átlagosan 250—300 m A. f.-i magasságú kissé meredek, míg baloldalán 200—250 mA. f.-i magasságú enyhébb lejtésű domboldalak kísérik. Az „Etesi" patak nagyjából D—É-i irányú völgye ugyancsak aszimmetrikus felépítésű. A fenti völgyrészletek, Karancskeszi község DK-i határában létesítendő völgyei zárással a 195,0 mA. f.-i duzzasztási szintig víztározásra morfológiailag alkalmasak. A karancskeszi tározó területét — pásztás elrendeződésű vonulatokban a felsőoligocén, valamint az alsó- és a középsőmiocén képződmények építik fel (5. ábra). A felsőoligocént uralkodóan agyag, homok és homokkőből álló rétegcsoport, az alsómiocént homok, homokkő, kavics, konglomerátum váltakozásából álló rétegek és az alsó riolittufa, a középsőmiocént a barnakőszéntelepes rétegcsoport és a pektenes homokkő, valamint a homokos agyagmárga (slír) képviseli. A negyedidőszaki képződmények : lösz, lejtőtörmelék, patakhordalék és az ártéri üledékek. A karancskeszi tározó miocén képződményekből felépülő része a salgótarjáni medencében kimutatott — ún. „etesi árok" ÉNy-i folytatása. A terület ÉNy—DK-i szerkezeti irányait a képződmények pásztás elrendeződése és a patakok völgyirányai egyaránt jól szemléltetik. A főtörésirányokra merőleges és az É— D-i irányú melléktöréseket a kisebb mellékvölgyek jelzik. Mind a tervezett völgyeizárási szelvényben mélyített Mélyépterv fúrások (6. ábra), mind a VITUKI 1955. évi fúrásai [9, 11. p. 340.] alapján a tervezett tározó völgyfenekén vízzáró iszapos homok, iszapos agyag és agyagrétegek települnek. A negyedidőszaki fedőrétegek alatt a 2. sz. Mélyépterv fúrás a barnakőszéntelepes rétegcsoportba tartozó finomhomokos iszapos agyagot, az 1. sz. Mélyépterv fúrás mállott riolittufát tárt fel (6. ábra), melyek ugyancsak vízzárók. A várható elszivárgásokat illetően a felsőoligocén és az alsómiocén üledékek homok- és kavicsrétegei kedvezőtlenek lehetnek, ezért a részletes feltárás során a tervezett duzzasztási szint magasságáig ezek helyzete és vízzáró lejtőtörmelékkel való fedettsége tisztázandó. A tervezett tározó csak az „Etesi" patak völgyében van jelentéktelen kiterjedésű területen alábányászva. A karancskeszi tározó területén a víztározás — az eddigi adatok alapján — földtanilag lehetséges. 5. ábra. A karancskeszi tározó vázlatos földtani térképe (Id. Noszky J. földtani térképe nyomán kiegészítéssel.) 0ue. 5. CxeMamimecKan eeoAoeuiecKaa Kapma eodoxpanuAUiya Kapanwecu (no aeoAoiunecKoü napme H o c K U >7, C ŐOnOAHeHUCM) Abb. 5. Schematische geologische Karte des Speichers zu Karancskeszi (auf Grund der geologischen Karte von Noszky, .7. sem. mit Ergdnzungen) 4. Ságújfalui tározó A ságújfalui tározó Kishartyán nyugati határától Kágújfalu DK-i határában tervezett völgyeizárási szelvényig a Nagypatak DDK—ÉÉNy-i irányú völgyrészletén terül el. Az átlagosan 300 m széles, enyhe lejtésű völgytalpat a völgy jobboldalán átlagosan 250 mA. f.-i magasságú, a völgy felé kissé meredek lejtésű dombok, míg a völgy baloldalán 200—250 mA. f.-i magasságot elérő enyhe lejtésű völgyoldalak kísérik. földtani szelvényei 0us. 6. reoAozutecKue pa3pe3bi pa3eedotHux CKeaoicuH cmeopa nepeKpumun dOAUHbi Kapanwecu Abb. 6. Geologische Profilé der Schürfbohrungen für die Talsperre zu Karancskeszi