Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Vitális György: A Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani lehetőségei

212 Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. Vitális Gy.: A Salgótarján környékén tervezett víztározások A tározótér területén levő kőzeteket és a kézifúrásokkal feltárt fedőrétegeket vízzárásuk szempontjából értékelve, az egyes völgyszakaszok vízföldtani viszonyait az alábbiakban foglaljuk össze. (A vasúti töltéssel, valamint Litke és Ipolytarnóc árvédelmével kapcsolatos vizsgálatainkat itt nem részletezzük.) Az első völgyszakasz alapkőzetét alkotó barnakőszéntelepes összlet a közbetelepült agyagrétegek következtében, valamint a slír gyakorlatilag vízzáró. A völgyoldalakat és a völgyfeneket elfedő — az alapkőzet lepusztulásából, illetve az Ipoly hordalékából származó — homokos iszap, iszap és agyagrétegek ugyancsak vízzárók. Ipolytarnóc határában, valamint Ipolytarnóc és Litke között kézifúrásokkal feltárt teraszrészek homokrétegei vízáteresztők ugyan, de az alapkőzet, illetve a közeli fedőrétegek vízzáró volta miatt ezeken keresztül a tározóból elszivárgás nem lehetséges. A második és harmadik völgyszakaszt szegélyező változatos kifejlődésű kőzetek közül a lajtai mészkő és a tengeri homokrétegek vízelvezetők, de a tervezett duzzasztási szint magasságáig a második völgyszakasz területén mind a rézsüket, mind a völgyfeneket vízzáró iszap és agyag, továbbá iszapos homok, iszap és agyagrétegek borítják. A negyedik völgyszakasz alapkőzete, az andezittufa és tufitösszlet eddigi vizsgálataink alapján a tervezett duzzasztási szint magasságáig vízzárónak tekinthető. A G-2 és a G-3 fúrásban végzett víznyelési vizsgálatok szerint az andezittufa és tufit rétegek fajlagos víznyelőképessége 4 atm nyomás mellett 0,35—0,76 1/p/fm között változik. Itt tehát a gát állékonyságát veszélyeztető vízszivárgás nem várható. Nagyobb elszivárgás a laza andezittufán, valamint a lejtőtörmeléken át történhet. Erre utal az is, hogy a G—2 fúrásban 10,50 m mélységig annak dacára, hogy a béléscső saruja követte a fúrás mélységét, a fúrásba betáplált 80—100 I p öblítővíz teljes mennyisége elszivárgóit. A völgyfeneket borító homokos iszap és iszaprétegek gyakorlatilag vízzárók. A gátkörnyék fedőrétegeiből vett típusminták fontosabb talaj fizikai jellemzői az alábbi határok között változnak : F = 37,0 — 47,0%, Pi = 13,4 — 27,1%, (f° = 14—18, k = 1.10 4,5.10 6 cm/sec (0,0086 — 0,004 m/nap) [16]. Az alapkőzet feletti homokos kavicsréteg vízáteresztőképessége — az RH-1 próbakút szivattyúzása alapján — átlagértékben k 4.49• 102 cm/sec (38,6 m/nap) [17]. A tározó terület nincs alábányászva. Az első völgyszakasz baloldalán Ipolytarnóc határában ma már leművelt szénbányák vannak. A Litke É-i és ÉK-i határában felkutatott barnakőszénterület a vékony telepek miatt egyelőre nem műrevaló. A fentiek figyelembevételével a rárosi tározó területén a kedvező kőzettani felépítés következtében a víztározás földtani szempontból lehetséges. 2. Mihálygergei tározó A mihálygergei Hársas pusztától ÉK-re, kb. 250 m-re létesítendő völgyei zárással tervezett tározó a Jégerfő patak kb. 1,4 km-es völgyszakaszán terül el. Az enyhe lejtésű völgytalpat szimmetrikus völgyoldalak szegélyezik. A völgy baloldalán, a tervezett tározó területéhez két kisebb mellékvölgy csatlakozik. A völgyszakasz víztározásra morfológiailag igen alkalmas. A Jégerfő patak völgyében az Ipoly szivattyúzással átemelt vizének tározását tervezik. A tervezett tározó területét a helvéti barnakőszéntelepes rétegcsoport építi fel (2. ábra). A tervezett völgyeizárási szelvény felett a völgy jobboldalán keskeny sávban a közvetlen kőszénfekvő rétegek homokból és mocsári agyagból álló kifejlődései is a felszínen vannak [1], A tervezett tározó területét érintő M3. jelzésű barnakőszénkutató fúrás alapján ismeretes, hogy a kőszénfekii csoport homok, iszapos homok, homokos agyag és agyagrétegek váltakozásából áll. A völgy baloldalán és a tározó közelebbi környékén a homokos agyag, palás agyag, márga, iszapos homok, homok és homokkő gyakori váltakozásából álló barnakőszéntelepes összlet települ. A tervezett tározó közelében telepített M. 4, M. 6. és M. 7. jelzésű barnakőszénkutató fúrás a fenti képződmények között igen vékony barnakőszén és égőpala rétegeket harántolt. A völgy talpát negyedidőszaki patakhordalék és ártéri üledék borítja. A szerkezeti viszonyokat illetően megjegyezzük, hogy a Jégerfő patak völgyében a völgy lefutása által is jelzett E—D-i, illetve ÉÉK— I)l)Ny-i irányú törés feltételezhető. Mind a barnakőszénkutató fúrások, mind a tervezett völgyeizárási szelvény feltáró fúrásai (4. ábra) szerint a tervezett tározó területét uralkodóan vízzáró kőzetek építik fel. A vízzáró rétegek között települő vízvezető homokrétegek a várható elszivárgásokat illetően nem látszanak veszélyesnek, mivel egyrészt mindenütt vízzáró üledékek között települnek, másrészt partközeli 205 200 195 190 185 180 115 no 50 100m I. ábra. A mihálygergei völgyeizárási szelvény a jeltáró fúrások rétegsorával 0m. 4. Cmeop nepeKpumun ÖOAUHU MuxaAbeepee c 3üAeeaHueM CAoee e CKeaMUHax Abb. i. Talsperrenprofil zu Mihály gerge, mit der Schichtenreihe der Bohrunqen