Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Aujeszky László: A felsőbb légrétegek adatainak felhasználása a csapadékprognózisok kidolgozásában

7. ábra. A 850 mb izobdr/eliilet topográfiája Az egyes észlelőállomások helyéhez rajzolt zászlócskák a szél irányát és erősségét tüntetik fel, egyezményes jelkulcsban. Az állomás mellé írt két kisebb szára közül a felső a hőmér^ktelH az alsó szám a ha' iiivtpoiitot adja meg az izobárfeliilet magasságában. Az állomás mellé írt nagyobb szám az izobárfeliilet magassági fekvését adja meg f/eov >te»°><íl í'i dekaméterben (azonban a legelső számjegy elhagyásával, mert az a szoirszédos állomásokon azonos -értékű • pl. 136 helyett 36 van bejegyezve) Abb. 1. Topographie der Isobarfláehe 850 mb. Die Fáhnchen an den einzelnen Beobachtungsstellen zeigen Wind­richtung und Windstárke nach dem vereinbarten Schlüssel. Von den neben der Messstelle ersichtlichen zivei kleinen Zahlen bedeutet die obere die Temperatur, die untere den Taupunkt in Höhe der Isobarfláehe. Die grössere Zahl neben der Station bezeichnet die Höhenlage der Isobarfláehe in Qeopotential-Dekametern (jedoch unter Weglas­sen der ersten Ziffer, da diese bei den benachbarten Stationen dieselbe ist: z. B. wird statt 136 nur 36 einge­schrieben ). Fig. 1. Topography of the 850 mb isobaric surface. Flags at individual stations indicate the direction and strength of icind according to standard key. From among the two smaller numbers beside the station, the upper is the temperature, the loiver the dew point at the height of the isobaric surface. The large number at the station denotes the verticai position of the isobaric surface in geopotential decametric units (the first figure is however omitted being identical to that at adjacent stations: e. g., 36 is entered instead of 136) állapotú felhő keletkezésére vezet. Éghajlatunkon az összes jelentékenyebb csapadékok a most említett vegyeshalmazállapotú felhőkből hullanak. A kép­ződő csapadék mennyisége függ a felszálló mozgás sebességétől, a felszálló levegő eredeti hőmérsék­letétől és vízgőztartalmától, továbbá a leesés köz­ben fellépő elpárolgási veszteségektől. Amikor a meteorológus csapadékprognózist készít, ezeket a tényezőket mind mérlegelnie kell. Nyilvánvaló ebből, hogy a troposzféra belsejéből származó rész­letes adatok igen nagy mértékben támogatják az ilyen prognózisok helyes elkészítését. 3. Néhány felhasználási lehetőség a csapadékprognosztika terén Az alábbi soroknak az a rendeltetésük, hogy az olvasónak teljesebb fogalmat adjanak a csa­padékprognosztikában jelenleg használt felsőlég­köri adatok néhány fontos alkalmazási módjáról. Minthogy a felhő- és csapadékképződés első­sorban a légkör felszálló mozgásainak fejlettségén múlik, a csapadékprognosztika már évtizedek óta a felszálló mozgások keletkezési feltételeinek meg­ítélésén alapszik. Mint legfontosabb tényezők bele­játszanak ebbe : a levegő hőmérsékletének függő­leges gradiense (ha értéke csekély, felszálló mozgá­sok nem képződhetnek, ha pedig nagy, általában igen erősen kifejlődnek) ; a légáramlások vízszintes konvergenciája (elsősorban a légköri frontok men­tén, amelyek a légkör nagy csapadékjelenségeinek a színhelyei) ; a hegyvonulatokba ütköző légáram­lások (domborzati csapadékok keletkezése) ; vala­mint a felszálló levegő nagy vízgőztartalma (amely már csekély emelkedés után jelentékeny csepp­folyósodási hő felszabadulására vezethet és ezzel a felszálló mozgáshoz szükséges energiakészleteket lényegesen megnöveli). Úgy véljük, nem szük­séges a részletekbe mennünk annak megvilágítása végett, hogy mindezek a tényezők a jól kidolgozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom