Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Aujeszky László: A felsőbb légrétegek adatainak felhasználása a csapadékprognózisok kidolgozásában

Aujeszky L.: A felsőbb légrétegek adatainak felhasználása Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 119 1959.X. 28. 12.EMT 700 mb 2. ábra. A 700 mb izobárfelület topográfiája ugyanazon időpontról és ugyanolyan jelölésekkel, mint az 1. ábra. Abb. 2. Topographie der Isobarflache 700 mb im selben Zeitpunkt und mit den gleichen Bezeichnungen wie in Abb. 1. Fig. 2. Topography of the 700 mb isobaric surface for the same time and with notations identical to Fig. 1. magassági térképek segítségével sokkal megnyugtatóbban vizsgálhatók meg mint annak előtte és így a csapadékprognózis elkészítéséhez lényegesen biztosabb alapokat sikerült megteremteni. Fontos segítséget nyújtanak a topográfiatérképek a szintvonalak görbiiltségi viszonyainak tanulmányozása révén. A topográfia-térkép valamely szintvonalát ciklonos görbültségűnek nevezzük abban az esetben, ha a görbületi középpont a görbének arra az oldalára esik, ahol a kisebb magasságú szintvonalak fekszenek. Ellenkező esetben a görbét anticiklonos görbültségűnek mondjuk. Másszóval : a ciklonos görbültségű szintvonalnak a homorú oldala néz a kisebb magasságú szomszédos szintvonal felé. Az anticiklonos görbültségű szintvonalnál ellenkezően alakulnak a viszonyok. (Természetesen előfordulnak olyan szintvonalak is, amelyeknek egyes szakaszai ciklonos, más szakaszai pedig anticiklonos görbültségűek.) Egy jól használható prognosztikai tétel következőket mondja : azokon a területeken, ahol a 700 mb izobárfelület topográfiájának rétegvonalai ciklonos görbültségűek, a csapadékkeletkezés könnyebben következik be. Ilyen területeken még a gyengébben fejlett légköri frontok is kilátást nyújtanak kiadósabb csapadékfolyamatok kialakulására. Egy másik fontos alkalmazási lehetőség a troposzféra és sztratoszféra közti határfelület magassági fekvésén alapszik. Mint már említettük, ez a határfelület, amelyet tropopauzának hívnak, az időjárás folyamán lényegesen változtatja a magasságát. A mi éghajlati övünkben 11 km az átlagos magassági fekvése, de bizonyos esetekben felemelkedhet 14 km-ig, vagy kivetelesen leszállhat 6 km alá is (3. ábra). A csapadékkilátások szempontjából nem közömbösek ezek a magasságváltozások. Magas fekvésű tropopauza idején még az erősebben fejlett frontok is aránylag kevés csapadékot szoktak szolgáltatni. Ugyanolyan fejlettségű front sokkal súlyosabb prognosztikai megítélés alá esik, ha a tropopauza normális, vagy a normálisnál alacsonyabb fekvésű. A magassági szinoptika egyik érdekes és fontos vívmánya volt az ún. futóáramok felfedezése. A troposzféra legfelső részében, többnyire 8 és 11 km közti magasságú szintekben, gyakran megjelenik a szélviharoknak egy különleges alakja, amely igen hosszú, de keskeny, sáv-alakú területekre szorítkozik. A jelenség ahhoz hasonlítható, mintha egy folyóban a keresztszelvénynek bizonyos szűk részén többszörösen nagyobb sebességgel áramlana a víz, mint a szelvény összes többi részein. A futóáramok hosszúsága többezer km is lehet, szélességük ellenben csak 75—150 km. Az előforduló szélsebességek a futóáram belsejében meghaladják az 50 m/s-ot, de nemegyszer előfordulnak 100 m/s körüli sebességek is (4. ábra).