Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Vitéz István–Kovács László: Perlon szűrő-szitaszövet vizsgálata

Dr. Vitéz—Kovács: Perion szűrő-szitaszövet vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. 79 szám szolgált a kísérlet értékelésére. Ezek az eredmények a 2. táblázatban találhatók. 2. táblázat Baktériumszám-vizsgálatok TaöA. 2. HccAedosanuH HUCAÜ őaKmepuü Tabelle II. Untersuchung der Bakterienzahl I. Kontrol. A kísérlet kezdetekor 1—1 ml folyadékban volt : 32 000 staphylococcus 19 200 coli-baktérium 560 talaj baktérium II. Kontrol. A kísérlet végén (3 X 24h szobahőfokon tartva) spontán megcsökkent a baktériumszám ml-ként az alábbi értékekre : 60 staphylococcus 300 coli-baktérium 160 talaj baktérium Kísérlet: 5—5 ml baktériumtartalmú folyadékba 4,0—4,5 cm

2 nagyságú szitaszövetet téve és 2x24 óráig 37 C°-on, 1x24 óráig szobahőfokon tartva, a baktériumszám ml-ként a következő értékekre csökkent : Staphylococcus Colibaktérium Talajbaktérium Kezeletlen 10/70 sz 0 440 60 30 sz 20 1260 100 Hegesztett 10/70 sz 30 sz 40 0 640 1360 140 160 4. Toxicitási vizsgálatok Mind a négy mintából 5—5 g-ot apróra vágtunk és 50 ml-es Erlenmeyer-lombikban levő 25—25 ml steril vízbe kevertük. A keveréket fél órán át 50—60 C°-os vízfürdőben melegítettük, majd felfőztük és 24 órán át 37 C°-os termosztátban tartottuk. Másnap mind a négy szitaszövetmintát tartalmazó folyadékból 1,0—1,0 ml-t 6—6 fehéregér hasüregébe oltottunk és az egereket 10 napon át megfigyeltük. Az egereken sem a beoltás után, sem a 10 napos megfigyelés alatt semmi káros elváltozás nem volt észlelhető, azok 10 nap múlva is éltek és egészségesek maradtak. 5. A szakítószilárdság változásának vizsgálata Minthogy a Perion szitaszövetet fúrt kutak szűrőcsöveinek borítására óhajtják felhasználni, megvizsgáltuk a szitaszövetek ellenállóképességének változását a talajban. A két eredeti mintából természetes nedvességtartalmú talajba 50 cm mélyen elástunk egy-egy darabot és 24 napig tartottuk ott. Mivel az ellenállóképesség változását feltételezhetően legcélszerűbben a természetes felhasználás körülményeinek megfelelően vizsgálhatjuk és ez a változás elsősorban a szakítószilárdság megváltozásában, illetőleg csökkenésében jelentkezhet, ennek az adatnak megállapítását szükségesnek tartottuk. A talajból kiemelt minták szálai szakítószilárdság tekintetében a következő eredményeket adták : a 10/70. sz. szitaszövet láncszálai : 38,19 kg/mm

2 a 30. sz. szitaszövet láncszálai: 39,47 kg/mm

2. Az eredeti szakítószilárdságra vonatkoztatva a talajban való 24 napos tartás nem csökkentette, hanem a 10/70. sz. szitaszövet esetén 1,25%-kal, a 30. sz. szitaszövet esetén pedig 1,20%-kal növelte a szakítószilárdságot. Ez a jelenség feltételezhetően a szálakban levő monomer kioldódásával és esetleg a talajban bekövetkezett valamely nem ismert egyéb hatással lehet összefüggésben. Mindenesetre abból a szempontból megítélve, hogy a minta véglegesen is a talajba fog kerülni, ezt a jelenséget kedvezőnek kell tekintenünk. Az ismertetett vizsgálatok alapján a következőkben foglalhatjuk össze véleményünket: Megállapítható, hogy a Perion szitaszövetben 1—3% vízben oldódó anyag van, a többi alkatrész vízben nem oldódik. A savas közeghez viszonyítva a lúgos közeg — az ismertetett határokon belül — kismértékben fokozza a kioldható anyagok mennyiségét. A kioldódott anyag szerves természetű, mert az oldat oxigénfogyasztását növeli. A megvizsgált szitaszövet-minták vízzel, 1%-os sósavval és 1%-os nátronlúggal szemben ellenállók. A kísérletben beállított e két pH-értéknél nagyobb pH-értékek viszont természetes körülmények között a talajban sem fordulnak elő. A vízben oldódó alkatrészek, vagy maga a szitaszövet nem-oldódó alkatrésze a baktériumok szaporodását nem befolyásolja. Ezek az anyagok még mesterséges körülmények közt létesített tenyészetben sem tekinthetők baktériumok részére tápanyagoknak, sem az emberi baktériumflórához tartozó staphylococcus és coli számára, amelyek állandóan szennyezik a talajt és így veszélyeztetik a talajvizet, sem pedig a természetes talajbaktériumok számára. A vízzel kioldható anyagok nem toxikusak. Azok még töményebb formában sem jelentenek az élő szervezet számára egészségi károsodást. A szitaszövetből a tervezett felhasználás folytán viszont ezek a vízben oldódó anyagok már a felhasználás kezdetén eltávoznak és később jelenlétük még nyomokban sem tételezhető fel. A szitaszövetek ellenállóképességét kifejező szakítószilárdság a talajban 24 nap alatt nem változott, sőt kereken 1—1%-kal növekedett. Ezt a jelenséget is kedvezően ítéltük meg. Ezek alapján a megvizsgált szitaszöveteknek fúrt kutak szűrőcsövein borításként való felhasználását egészségi szempontból megengedhetőnek tartjuk. MCCJIEJIOBAHHE cDHJlbTPA CHTOBOR TKAHM 143 nEPJlOHA M. Bume3—Jl. Kosán ripoBOfliuiHCb iiccjieflOBamiH no nepjiOHHbiM CHTOBblM TKaHHM ÍÍ9 10/70 H 30, H3r0T0BJieHHbIM KaHaTHOnpOBOJlOMHblM 3HB0A0M. U(eiIbK) HCCJieflOBaHHH ABJlHJlOCb ycTaHOBJiemie npuMemiMocra nep.noHHbix chtobhx TKaHeií flJiH noKpbiTHíí (j)HjibTpyiomHx TpyS öypOBbix kojioaueB 6e3 hx BpeAHOCTH Ha 3flopoBbe.