Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Vitéz István–Kovács László: Perlon szűrő-szitaszövet vizsgálata

Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 78 Perion szűrő-szitaszövet vizsgálata Dr. VITÉZ ISTVÁN — KOVÁCS LÁSZLÓ Minthogy a műanyagoknak a gyakorlati életben való felhasználása, ill. felhasználhatósága szinte naponként nagyobb és különböző területekre terjed ki, felvetődik az a kérdés, hogy a Periontípusú műanyag fúrt kutak szűrőcsöveinek borítására felhasználható-e. Az eddig alkalmazott réz és bronz szitaszövetek nyersanyagai ugyanis nem hazai eredetűek, ezért valutáris szempontból nem közömbös, hogy hazai termékkel tudjuk-e azokat helyettesíteni. A kérdés jelentőségét fokozza még az a körülmény is, hogy hazánkban a poliamidszál gyártás üzemi méretekben most indult meg és így megvan a lehetősége annak, hogy az új üzem az említett célra is kifogástalan anyagot tud gyártani. Vizsgálatokat folytattunk ezért arra nézve, hogy a Sodronyárugyár által előállított, a mondott célra alkalmasnak vélt két szitaszövet egészségi tekintetben megfelelő-e. Megvizsgáltunk további két mintát is, amelyek az előbbi két szitaszövetből hegesztéssel készültek. 1. Fizikai vizsgálatok Megvizsgáltuk a Sodronyárugyár által előállított 10/70 és 30. sz. Perion-típusú poliamid szitaszöveteket. Ezek közül a 10/70. sz. anyag vastagabb, sűrűbb szövésű, a 30. sz. pedig vékonyabb szálakból álló, ritkább szövésű minta volt. A 10/70. sz. szitaszövet láncszálainak átmérője 0,48 mm, vetülékszálainak átmérője 0,44 mm, a 30. sz. szitaszövet esetén pedig a láncszálak átmérője 0,39 mm, a vetülékszálaké 0,29 mm volt. A szálak szakítószilárdságát a következőnek találtuk : a 10/70. sz. szitaszövet láncfonaláé : 37,71 kg/mm

2, a 30. sz. szitaszövet láncfonaláé : 38,99 kg/mm

2. A szálsűrűség átlaga négyzetcentiméterenként a 10/70. sz. szitaszövet esetén 30,0 szál, a 30. sz. szitaszövetnél 23,6 szál volt. Mindkét szitaszövet világos színű, áttűnő (halszálkához hasonló) kemény szálakból áll. Ha a szálat Bunsen-égő takaréklángja közelébe tartjuk, a szál megolvad, majd kis lánggal ég, a megolvadt anyag lecseppen és gyorsan megdermed. Az égés közben keletkezett füst kissé kaparó szagú. 2. Kioldódási vizsgálatok A szitaszövetekből 70—75 cm

2 nagyságú darabokat vágtunk ki és Winkler szerint mérőedénykében megállapítottuk azok súlyát. Ezután hengerpohárban levő 200—200 ml desztillált vízbe, csapvízbe, 1%-os sósav-oldatba, illetőleg 1%-os nátriumhidroxid-oldatba helyeztük a lemért súlyú darabokat és 4 napon át áztattuk. Négy nap múlva kivettük a mintákat, desztillált vízzel leöblítettük és vékony rézdrótra függesztve levegőn megszárítottuk, majd újból megmértük a súlyúkat. A két mérés eredményeinek különbsége adta a szitaszövetekből kioldódott anyagok mennyiségét. Ezek az eredmények az 1. táblázatban találhatók. 1. táblázat Súlycsökkenés oldódás útján Áztatás 200—200 ml oldatban 4 napon át TaöA. 1. yMeHbuieHue eeca nymeM pacmeopeHUH.OmeAaJKHenue e pacmeope no 200—200 MA e menenue 4 ÖHH Tabelle I. Oewichtsverlust infolge Auslösung. Auslaugen in je 200 ml Lösung wáhrend 4 Tage Kezeletlen anyag Oldat 200 ml 10/70 sz. minta 30 sz. minta Oldat 200 ml anyag súlya, g csökkenés, /o anyag súlya, g csökkenés, 0/ /o Desztillált víz . . . 4,2476 2,392 1,4450 2,289 Csapvíz 3,4872 2,311 1,5218 2,523 1%-os sósav .... 4,2304 1,172 1,4818 1,726 1%-os nátronlúg 3,4648 2,251 1,4886 2,284 Hegesztett anyag Oldat 200 ml 10/70 sz. minta 30 sz. minta Oldat 200 ml anyag súlya, g csökkenés, 0/ /o anyag súlya, g csökkenés, /o Desztillált víz . . . 2,9986 1,940 1,0874 1,839 Csapvíz 2,9836 2,011 1,1246 1,778 1%-os sósav .... 3,0358 1,733 1,0752 1,228 1%-os nátronlúg 2,9740 1,876 1,1100 1,730 3. Daktériumszám-vizsgálatok 30—30 ml steril desztillált vízbe Staphylococcus aureus, E. coli 24 órás bouillon-tenyészetéből egy-egy normál kacsnyit, valamint talajspóra öt napos ferdeágár tenyészetéből egy platinatűhegynyi mennyiséget kevertünk. Összerázás után •— a négyféle szitaszövetmintának megfelelően— 4—4 steril kémcsőbe 5—5 ml baktériumkeveréket mértünk. Mindegyik kémcsőbe 4,0— 4,5 cm

2 nagyságú szitaszövetdarabkát helyeztünk s a kémcsöveket 48 órán át 37 C°-os termosztátban, utána 24 órán át szobahőfokon tartottuk. A kísérlet kezdetekor a baktériumkeverékből 0,05—0,05 ml-t megolvasztott és 42—44 C°-ra lehűtött pepszintripszin-ágárba mértünk, azokkal szabályszerűen lemezeket öntöttünk, 48 órán át 37 C°-on inkubáltuk és utána a kifejlődött baktériumtelepeket megszámláltuk. Ezek a baktériumszámok szolgáltak I. kontrolul. A II. kontrol pedig a megmaradt, nem kezelt baktériumkeverék volt, amelyből 3 napi szobahőfokon tartás után az előbbihez hasonlóan állapítottuk meg a baktériumszámot. A kísérleti csövekben a kísérlet végén életben levő baktériumtartalmat a leírtakkal teljesen azonos módon határoztuk meg. Ez a baktérium-