Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Lászlóffy Woldemár: A Nemzetközi Hidrológiai Szövetség és munkássága

54 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Lászlóffy W..- A nemzetközi hidrológiai szövetség és munkássága zik a neves francia geográfus-hidrológus, M. Pardé tanulmánya a világ legbővebb kisvízhozamú folyóiról, amely a különféle kőzetek hidrológiai jelentőségéhez szolgáltat értékes adatokat. D) Az erózió szakosztály 35 tanulmányt vett kézhez 16 országból. Tárgyuk szerint kb. fele-fele arányban oszlanak meg a szorosabban vett erózió, és a munkája nyomán keletkezett hordalék között, de az egész kérdéskomplexumot átfogó beszámolók is akadnak közöttük, mint J. Tixeront és E. Berkaloff munkája Tuniszról, vagy T. Onoderáé Japánról. A talajnak és a felszín alakulásának, illetőleg a növénytakarónak az erózióval való összefüggéseiről 10 tanulmányt olvashatunk. A legkiemelkedőbb talán a francia F. Fournier három beszámolója az afrikai kísérleti területeken végzett vizsgálatokról és az amerikai D. D. Smith munkája. A kiterjedt szovjet kutatásokról sajnos csak rövid vázlatot közölt D. L. Armand. Az esőcsepp dinamikájával foglalkozik H. Kuron és H. J. Steinmetz, míg az erózió szempontjából kritikus esőintenzitások meghatározására egy másik dolgozatában tesz kísérletet Kuron. A cseh M. Holynak az erózió mértékének megítélésére készített skáláját a magyar olvasók a Vízügyi Közleményekből már ismerik. Egy másik, A. Renigertöl származó, osztályozási kulcs szerint országos mérleget igyekszik felállítani az erózió lengyelországi pusztításairól a nálunk is ismert K. Debski professzor. A suvadásokról két japán szerző írt. Az erózió morfológiai vonatkozásait légifényképek alapján világította meg a német H. J. Steinmetz. A hordalékmérésekvöl három országos összefoglalót olvashatunk : a magyar Bogárdi János, továbbá az osztrák H. Moosbrugger, és a jugoszláv Jovanovic és Vukcevic tollából. Idetartozik E. Walser beszámolója is az újabb svájci deltafelvételekről. G. V. Lopatin-n&k a szovjet folyók átlagos hordalékhozamáról és vízgyűjtőjük hordaléktermeléséről készült térképei már inkább földrajzi jellegűek. M. Pardé professzor a világ hordalékban leggazdagabb vízfolyásairól közölt tanulmányt. A hordalékmozgás és a medermorfológia körébe vágó 6 dolgozat közül elsőnek Károlyi Zoltánét említem, amely érdekesen elemzi a felső-dunai mérések eredményét. A hordalék szemnagyságának a hossz-szelvény szerinti változásaival foglalkozik a lengyel Z. Kajetanowicz, míg honfitársa, W. Jarocki a hordalékhozam számítására ad módszert. Kissé távolabb esik a mi érdeklődési körünktől a folyók árapályos torkolati szakaszának hordalékviszonyait elvi alapon tárgyaló belga tanulmány G. Tisön jr. tollából. Közvetlen gyakorlati vonatkozású A. F. Geiger közleménye, amely a tározómedencék feliszapolódásának számítására ad közelítő módszert. Ugyanide sorolható Y. M. Simaika és H. A. Sherbini írása a nílusvölgyi hordalék-problémákról, amelyben a gátak alatti kimosásra is találhatók adatok. E) A csapadék-bizottság munkájának jelentőségét a francia L. Serra elnöki megnyitója világította meg. Hangsúlyozta, hogy hidrológiai számításaink alapja a csapadék mennyisége, amelynek mérését illetően még 10%-os pontosságról sem beszélhetünk. Ezért különösen fontos a csapadékmeghatározás tökéletesítése ma, amikor az időjárás mesterséges befolyásolása már gyakorlattá kezd válni. A bizottsághoz ennek ellenére csupán 8 dolgozat érkezett be. Négy a csapadékmérés kérdésével, a többi a csapadék tér- és időbeli megoszlásával foglalkozik. Mind közül magasan kiemelkedik L. L. Weiss és W. T. Wilson módszeres tanulmánya az esőmérőkön alkalmazott szélvédő gallérokról, amelyből világosan kitűnik a különálló mozgékony lemezekből álló Alter-féle védőgallér viszonylag legtökéletesebb volta. Különösen értékes a dolgozathoz fűzött, 250-nél több címet felölelő, bibliográfia. Az esőmérő körüli légörvények hatásának kiküszöbölésére új, szélcsatornában kísérletileg kipróbált megoldást ajánl L. Serra. Vizsgálatai szerint az esőmérő felfogó felületének síkjában fekvő, s hozzá közvetlenül csatlakozó, 20 cm széles, szitaszövetből készült perem teljesén lefékezi a mérést zavaró turbulens áramlatokat. Érdekes, a postai hálózatba bekapcsolható, telefonon hívható, pluviophone-nék nevezett esőmérőt mutattak be a francia F. Lugiez és A. Dumaine. Egy harmadik francia dolgozatban P. Gappus a csapadék változékonyságáról adott képet egy 3 km

2-es vízgyűjtőn felállított 11 állomás adatai alapján. A hidrológiai gyakorlat számára sokat ígérők D. M. Hersfield és W. T. Wilson több ezer ombrogramm alapján szerkesztett segédábrái, amelyekről az évi csapadékmennyiség, továbbá a csapadékos napok és a záporcsapadékok évi átlagos száma alapján bármely állomásra leolvashatók a különböző időtartamú és ismétlődési gyakoriságú záporintenzitások. Az ábrák érvényességét Európára vonatkozóan természetesen még ellenőriznünk kell. F) A harmat és a rejtett csapadékok kérdéséről rendezett Symposiumon 9 előadó vett részt. A harmat mérésével foglalkozó dolgozatok közül az amerikai L. L. Harrold és F. R. Dreibellis-é emelkedik ki, akik liziméter-mérések eredményeit közlik. A svéd I. Arvidson a növények felfogta harmat mennyiségéről számol be. Érdekes a német J. Grünow részletes dolgozata a köd hidrológiai jelentőségéről. A kondenzáció nagyon bonyolult kérdését négy kutató világítja meg : 2 francia, 1 szovjet és 1 német. Az utóbbi kettő kimerítő bibliográfiájára külön is fel kell hívnom az érdeklődők figyelmét. G) A párolgás tárgyköréből bemutatott 10 tanulmány közül három a párolgásmérő kádak észlelési adatait értékeli. A legjelentősebb az amerikai M. A. Kohler összefoglalása és a francia A. Bouchardeau Szudánra vonatkozó közleménye. A vízfelületek párolgásának meteorológiai elemek segítségével való közvetett meghatározását tárgyalja a lengyel P.P. Demianczuk. P.P. Kuzmin dolgozatának a címe : „Hidrofizikai vizsgálatok szárazföldi vizeken". Ennek megfelelően a párolgás számításán kívül a jégképződésre és a hóolvadásra vonatkozó szovjet kutatásokról is beszámol. A kanadai G. W. Robertson és R. M. Holmes