Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Bánki Donát

H1DROLOGIAI KÖZLÖNY 39. ÉVFOLYAM 6. SZÁM • 1959. december Bánki Donát (1859—1922) 100 évvel ezelőtt (1859. VI. 6.-án) született Bánki Donát, korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a Műegyetem világhírű professzora. A kor nagy polihisztorai közé tartozott. Az elektrotechnika kivételével nincsen a gépészeti tudománynak egyetlen ágazata sem, amelyet valami újszerű alkotásával ne gazdagított volna. Apja körorvos volt a Veszprém megyei Bakonybánk községben és az 1848/49. évi szabadságharc idején a Vörössipkás Honvédeknél, mint honvédfőorvos szolgált. Bánki középiskoláit Pápán és Budapesten végzi, majd a Műegyetemre iratkozik be. A Műegyetemről 1881-ben kikerülve rövid ideig az Allamvasúti Gépgyárban dolgozik, majd 1882-ben a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárhoz lép be. Hamarosan munkatársává válik a gyár vezérigazgatójának, a magyar műszaki élet egyik nagyságának Mechwart Andrásnak és résztvesz a Mechwart-féle[forgóekének megtervezésében. Ganzgyári működése alatt azonban legkiemelkedőbb sikereit a motorok terén érte el. Csonka Jánossal, a Műegyetem gépműhelyének vezetőjével karöltve végzett munkássága eredményeképpen született meg a Bánki —Csonka-féle karburátor és a Bánki-— Csonka motor. A karburátor feltalálása a legjelentősebb lépés volt a robbanómotorok történetében. Ez a találmány az automobilizmus alapját vetette meg. 1898-ban a Műegyetem meghívására a Gépszerkezettani Tanszékre nevezik ki egyetemi tanárrá. Ezzel életének motoros és konstruktőri korszaka lezárult és új célok, új alkotások felé fordul. Ebben az időben kezdenek a gőzturbinák kifejlődni. Bánki rögtön felveszi e tárgykört előadásai anyagába és bekapcsolódik a gőzturbina tervezőket akkor igen erősen foglalkoztató kérdés vizsgálatába, hogy miként lehetne kisebb fordulatszámnál jó hatásfokot elérni. Elméleti és kísérleti munkáját szép eredményekkel végzi és számos tanulmánya jelenik meg a külföldi szaklapokban is. 1906-ban már a Zeitschrift für das gesamte Turbinenwesen folyóirat állandó munkatársa. Gőzturbinák terén elért eredményeivel kapcsolatban a már világhírű Stodola zürichi professzor is felfigyel rá és levélben érdeklődik nem vállalna-e tanári állást az ő egyetemükön. Bánki nem élt ezzel a csábító lehetőséggel, noha sokkal jobb anyagi és kutatási lehetőséségek mellett dolgozhatott volna. Válaszlevelében kifejtette : hazafias kötelessége, hogy a Budapesti egyetemen maradjon és szolgálja hazája kulturális és gazdasági fejlődését. Ugyanekkor erősen foglalkozik a hidraulikai alapkérdések kritikai vizsgálatával. Ezeket szellemesen elgondolt kísérletekkel támasztja alá. Különösen a folyadékok hajlított csatornákban való mozgásával foglalkozott behatóan. Akadémiai székfoglaló előadását is ebből a tárgykörből tartotta meg, midőn a Magyar Tudományos Akadémia 1912-ben levelező tagjává választotta. 1917-ben publikálja egyik legérdekesebb alkotását, a ifríwA-i-turbinát. Turbinája szabadsugár turbina kétszeres átömléssel : a turbinák családjában a Pelton és Francis turbinák között foglal helyet. Maga Bánki is ,,határturbinának" nevezte arra való tekintettel, hogy a réstúlnyomásos és réstúlnyomás nélküli turbinák határesetét képezi. Turbináját Németországban és a Szovjetunióban ma is gyártják. Halála után turbinájáért megkapta az Akadémia Nagydíját. 1916-ban jelent meg ,,Energiaátalakulások folyadékokban" c. könyve. Ebben az összenyomható és összenyomhatatlan folyadékok elméletét közös alapra helyezi és saját tudományos eredményeivel kiegészíti. Munkája 1922-ben német nyelven is megjelent a berlini Springer cég kiadásában. Ezt a munkát a Mérnökegylet Egyesületi Aranyéremmel jutalmazta. A könyv csak első kötete volt annak a nagy műnek, amelyben össze akarta foglalni műegyetemi előadásainak anyagát és a szaklapokban megjelent tanulmányait. A háború és 1922-ben bekövetkezett halála ennek kiadásában megakadályozta. Szinte csodálatosnak tűnik, hogy Bánki egy mái- sokkal jobban megalapozott tudományágról a hidraulika akkoriban sokkal kevésbé megalapozott tudományának művelésére áttérve, milyen gyorsan tudott eredményeket felmutatni. Még jobban kivívja csodálatunkat az a körülmény, hogy emellett még számos egyéb kérdéssel is igen behatóan foglalkozott és oktatói munkáját is példaadó módon látta el. A Műegyetem Vízgéplaboratóriumának megépítése, valamint a laboratóriumi gyakorlatok bevezetése a gépészmérnöki oktatásba, szintén az ő nevéhez fűződik. Azonkívül élénken résztvesz a mérnöki közéletben is. Az árapály hasznosításának kérdésével foglalkozik és Bowing angol mérnökkel közösen szabadalmaztatja erre a célra szolgáló hidrokoinpresszorát. A háború utolsó évében, 1918-ban előterjesztést készít vizierőgazdálkodásunk újjászervezésére. A turbinák normalizálását és sorozatban való gyártását is ajánlja. Ezzel munkaalkalmat kiván adni