Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Vitális György : Adatok az Upponyi-hegység vízföldtanához

Vitális Gy.: Upponyi hegység vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. 379 köves kalcit jelenléte törésmenti, egykori hévforrásos tevékenységre utal. A javasolt völgyeizárási szelvényekben (7. és 8. ábra) lemélyített I. és II. sz. hidrológiai sekélyfúrás az alábbi vízföldtani adatokat szolgáltatta. Az I. sz. fúrás 3,20 m vastag negyedidőszaki lejtőtörmelék, ártéri üledék és patakhordalék átfúrása után 25,0 m talpmélységig alsókarbon mészkövet harántolt. A mészkő erősen gyűrt, igen kemény, tömöttszövetű, az egykori repedések mindenütt kalcittal vannak kitöltve. A magmintákon észlelt kisebb repedezettség, illetve hajszálrepedések —, amelyek részben a fúrás közben keletkeztek — a vízelszivárgást illetően nem látszanak veszélyeseknek. A II. sz. fúrás 3,0 m vastag negyedidőszaki törmelékes üledékek (lejtőtörmelék, patakhordalék stb.) átfúrása után 15,30 m talpmélységig alsókarbon, sötétszürke féligkristályos mészkövet harántolt. A mészkő gyűrődéseit, valamint kisebb töredezettségét mindenütt kalciterek töltik ki, illetve hálózzák be. A 13,60—14,00 m között észlelt, szemmel látható legvastagabb repedések is csak 0,5—1,0 mm átmérőjűek. A kisebb hajszálrepedések legtöbbször csak a fúrómag hengerpalástján észlelhetők. A mészkő kisebb repedezettsége egyrészt ezek kicsisége, másrészt tömöttszövetű rétegek közbetelepülése miatt a vízelszivárgás szempontjából nem látszik veszélyesnek. Az I. és II. sz. fúrásban feltárt mészkő, illetve féligkristályos mészkő — mind a kőzettani felépítés, mind a fúrólyukban végzett víznyelési vizsgálatok alapján — gyakorlatilag vízzárónak tekinthető. Az ötödik völgyszakasz terülate — a negyedik és az ötödik völgyszakasz határától kb. a II. sz. fúrás vonaláig — az eddigi megfigyelések és adatok alapján víztározásra alkalmasnak látszik, de végleges alkalmasságát még részletes vizsgálatokkal kell feltárni. A féligkristályos mészkőterület északi része — kb. a II. sz. fúrástól a völgy upponyi bejáratáig a kőzet repedezett volta miatt tározásra nem alkalmas (2. ábra). Vízföldtani megjegyzések Az Upponyi-hegység mészkőterületével összefüggő karsztkérdésekkel kapcsolatban az alábbiakat jegyezzük meg. A karsztvíz jelenlétére, illetve helyzetére vonatkozólag ez ideig biztos adataink nincsenek. A VITUKI egyik kiadványa [9] az Upponyihegységet karsztvíznyerés szempontjából egyáltalán nem veszi figyelembe. Az upponyi szorosban levő 70 m mély karsztakna nem érte el a karsztvíz felszínét. Kessler H. szóbeli közlése szerint a karsztaknában feltárt féligkristályos mészkő repedései a mélység felé fokozatosan elkalcitosodtak. Sem az Upponyi-hegység ÉNy-i szegélyén lemélyített vasérckutató fúrások [11], sem az I. és II. sz. hidrológiai sekélyfúrás nem szolgáltatott pozitív adatokat a karsztvíz helyzetére. Az eddigi adatok alapján feltételezhető, hogy az aránylag csekély mértékben — sokhelyen alig, vagy egyáltalán nem — karsztosodott Upponyihegység nagyrésze karsztvizet egyáltalán nem tartalmaz. Az Upponyi-hegység forrásokban igen szegény. A tervezett tározótér területére vezető oldalvöl• gyek kisebb forrásai —, amelyek a tervezett 245 mA. f.-i duzzasztási szintnél mind magasabban vannak — jelentéktelenek, száraz időben teljesen elapadnak. A völgy bal oldalán levő kisebb források a lazább miocénkori fedőképződmények és a vízzáró alsókarbon kőzetek határán fakadnak. A lejtőtörmelék alján, a völgytalpon fakadó kisebb törmelékforrások ugyancsak jelentéktelenek. A nekézsenyi Strázsa-hegy krétaidőszaki konglomerátumából fakadó Papberki-forrás az előbbieknél valamivel jelentősebb ugyan, de sem a vízgyűjtőterülete, sem vízhozama nem számottevő. A VITUKI szakvéleménye [10] az upponyi tározó területének legnagyobb részén a völgy oldalakat borító lejtőtörmeléket, valamint a völgyfenéken húzódó ártéri üledéket és patakhordalékot vízáteresztőnek minősítette. A fenti törmelékes üledékeket, azok vastagsága és anyaga azonban alkalmassá teszi arra, hogy a tározott vízből a leülepedő iszapot kiszűrve a tófenéken keresztül történő elszivárgás lehetőségét rövid időn belül maga is megakadályozza. A fedőrétegek beiszapolódása mellett figyelembe véve a vízföldtani lag vízzárónak minősíthető alapkőzetet, az eddigi adatok alapján a tervezett tározóból nagyobb elszivárgások nem valószínűek. Az upponyi tározó hidrológiai viszonyainak számszerű adatait [12] az /. táblázatban foglaljuk össze. 1. táblázat A tározó hidrológiai adatai Taö.1. 1. rudpoAoeutecKiie dciHHbie eodoxpaHUAUufa Table 1. Hydrologic data of the storage reservoir I. II. A tározó hidrológiai adatai völgyeizárási szelvényre számított valószínű érték Vízgyűjtőterület [km

2] 79,5 80.4 Sok évi középvízhozam Qfc [l/s] . .. 170 170 Tározási vízsugár. 75 %-os kihasz130 130 Párolgási és szivárgási veszteség [l/s] (5 14 Hasznosítható vízsugár [l/s] 70 100 Tározó térfogat [millió m

3] 4,2 6,5 A .tározó hasznos térfogata [millió 6,5 3,7 (i.O A tározó felülete [ha] 32,0 78,0 A tározó duzzasztási szintje [mA. f.] 215.0 245,0 A tározó vízoszlop magassága a völgyelzárás lielvén [m] 25,0 33,0 A völgyzárógát magassága [m] 27,0 35,0 Az ismertetett vízföldtani és hidrológiai adatok szerint a tervezett upponyi tározó a táblázatban megadott vízmennyiségek tározására alkalmas. A kis vízhozamok a tározás gazdaságosságát teszik kérdésessé. Ezért a tározásra vonatkozó végleges döntés és a részletes feltárások megindítása előtt pontos gazdaságossági számítások és vízgazdálkodási vizsgálatok szükségesek. IRODALOM 1. Balogh K.—Pantó G. : Földtani vizsgálatok Nekézseny környékén. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1953. I- P- 17.) 2. Illés Gy. : A borsodi vízellátási rendszer. (Hidrológiai Közlöny. 35. évf. 1955. p. 153.) 3. Pantó G. : Bányaföldtani felvétel az Upponyihegységben. (Földt. Int. Évi Jelentése. 1952. p. 91.)