Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Urbancsek János : Az alföldi ártézi vizek vasassága és keménysége

372 Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. Urbancsek J.: Az alföldi artézi vizek vasassága és keménysége A nehézásványszemek százalékos gyakoriságánál feltűnő, hogy a Nyírségen egyes ásványok, mint a turmalin apatit, cikron, de különösen az ilmenit és főleg a limonit nagyobb százalékos arányban található, mint az ország más területén bárhol. Ez természetes is, mivel a Nyírséget feltöltő folyók az Északkeleti Kárpátok vulkánikus övezetének anyagát szállították erre a területre. A Nyírség homokjának ásványtani felépítésével függ össze a törmelékkúpban tárolt rétegvizek igen nagy vastartalma. Nemcsak a rétegvizek, hanem a talajvíz és a felszíni vizek is nagy mennyiségű oldott vasat tartalmaznak, amit a közismert gyepvasérc keletkezése is igazol. Nyírbátortól Bagamérig csaknem összefüggően követhető gyepvasérc, a Nyírség egész területén ismert barnaszalagos homok és a laposokat kitöltő vasas kötött homok keletkezése mind arra utal, hogy a nyírségi homok ásványos összetételében fontos szerepet töltenek be a vasat tartalmazó nehéz ásványok. A háromvegyértékű vasat tartalmazó nehéz kőzetalkotó ásványok csak akkor oldódnak, hogyha oxigénmentes vízben redukciós kémiai folyamaton mennek át ós akkor vízben oldódó ferrovegyületek keletkeznek. Mélyebb rétegekben keletkezett kétvegyértékű vas vegyületből, hogyha oxidációs zónába kerülnek, ismét háromvegyértékű vasat tartalmazó ferrivegyületek képződnek, miközben a vízből kicsapódnak. Ez a folyamat megy végbe a természetben az ismertetett vasas üledékek keletkezése során, de ugyanez játszódik le akkor is, ha a rétegvíz ártézi kutakkal kerül a felszínre. Ezért különbözik a Nyírség minden eddig ismertetett vasas vizet szolgáltató tájegységtől, mert itt a kitermelt víz vastartalma túlnyomó mennyiségben rétegeredetű. A víz agresszivitásából származó korrodált vas azonban itt sem hagyható figyelmen kívül. A nyírségi ártézi vizek rétegeredetű vasasságára utal az a körülmény is, hogy a pleisztocén rétegekből kitermelt vizek vasassági vizsgálata alapján megrajzolható a Nyírség ősföldrajzi képe. Egyedül az ártézi vizek vasasságának figyelembevételével, már az eddig meglevő adatok birtokában nagy általánosságban kijelölhetők az ősi folyómedrek. Az ősi folyómedrek ilyen alapon történő felkutatása azért lehetséges, mert a legnagyobb vastartalmú vizek a régi folyómedreket feltáró fúrásokkal kerülnek a felszínre. Mivel a Nyírségen és Szatmári síkságon már a kismélységű ártézi kutak vízhozama az egyes települések vízszükségletét kielégíti, ezért nagy gondot kell fordítani az ártézi vizek vastalanítására. Ezen a területen elsősorban ez a célravezető eljárás, mert korrózióvédelemre csak egyes esetekben van szükség. A fentiek figyelembevételével az Alföld egyes területein, ahol akár agresszivitásból származik a víz nagy vastartalma, akár rétegeredetű az, a kismélységből történő rétegvízfeltárástól el kell tekinteni ott, ahol nagyobb mélységből kellő mennyiségű és jó minőségű víz termelhető ki. Áz elmúlt tíz évben is sok negatív fúrt kutat mélyítettek le az Alföldön ott is, ahol a kis mélységből kitermelt rétegvizek agresszívek. Ezeken a területeken a kutak túlnyomó többségének vizét a lakosság nem használja. így igen sok kis mélységre telepített fúrt kút látszólagos költségmegtakarítást jelentett a mélyebb ártézi kút fúrással szemben, de gyakorlatilag ezek a kutak a lakosság vízellátását nem szolgálják. Kis mélységből történő vízbeszerzés akkor lesz ezeken a területeken is gazdaságossági szempontból előnyös, hogyha az agreszsziv vizek ellen hathatósan lehet védekezni korrózióvédelemmel, a rétegeredetű vasassággal szemben pedig mesterséges vastalanítással. Mindkét eljárás biztonságos használata különösen a kisebb települések egyedi ártézi kútjainál bír nagy fontossággal és éppen ezen a területen észlelhető nagy hiányosság. Az Alföld levantei és pleisztocén porózus rétegeiből kitermelhető ártézi vizek vasasságának és keménységének figyelembevételével a következő vízföldtani eredmények vonhatók le. 1. Az egyes tájegységek területén kitermelt ártézi vizek nagy vastartalma legtöbb esetben a rétegvizek agresszivitásából adódik, mert a víz nagy szabad szénsavtartalma támadólag hat a fúrt kutak béléscsőfalára. 2. Vasas és kemény ártázi vizek túlnyomó mennyiségben a kis mélységű, felső- és középső pleisztocén vizadórétegeket feltáró fúrásokból nyerhetők. 3. Az ártézi vizek vasassága általában, keménysége pedig csáknem minden esetben a vízvezető réteg mélységének növekedésével csökken. 4. Vasas ártézi vizek a Duna ó-holocén teraszán,. Északalföldi peremi siillyedéken, Hármaskörös közén Nagykunságon, továbbá a Nyírség és Szatmári síkságon termelhetők ki. 5. Közepes keménységű víznél nagyobb keménységi fokot elérő ártézi vizek a Duna ó-holocén teraszán, Zagyva—Tisza süllyedék területen, Bodrog és Taktaközön, Hármaskörös és Hortobágy összefolyásánál és elszórtan egyes kisebb területeken ismeretesek. Ezzel kapcsolatban az ártézi vizek minőségének megjavítására vonatkozólag az alábbi műszaki követelmények merülnek fel, elsősorban a későbbi időkben fúrandó ártézi kutakkal szemben. 1. Az ártézi kutakból nemcsak a felszínen kitermelhető vízből, hanem a beszürözött rétegnek megfelelő mélységből — a víz beáramlás helyéről — is vízmintát, ún. mélységi vízmintát kell venni annak megállapítása érdekében, hogy a kitermelt víz vastartalma rétegeredetű-e, vagy csőkorrózió útján került a vízbe. 2. Az Országos Közegészségügyi Intézet vegyvizsgálata alapján—hogyha az ártézi víz vastartalma a megengedettnél nagyobb — a kitermelt víz vastalanításáról, vagy felszíni vastalanítással, vagy korrózió védelemmel gondoskodni kell. 3. Mivel az ismertetett tájegységek ártézi vízének vastartalma elsősorban a rétegvizek agresszivitásából adódó béléscsőkorrózióval kerül a vízbe, ezért az ártézi kutak korrózió védelmét ott, ahyl annak szükségessége fennáll, országosan egységes irányítás mellett biztosítani kell.