Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
1. szám - Rónai András: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez
2 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez vidék). A mellékfolyók a mélyfekvésű medencékbe is hoznak le durva anyagot is, mégis a főfolyó hordalékának zöme finomszemű. Ilyen rendje alakul ki az üledékeloszlásnak egy adott völgyrendszerben. Megváltozik a szakaszok egymásutánja, ha a terület valamely része megsüllyed. A mélyülés felé igyekvő folyószakasz esése megnövekszik, a folyó munkaképessége nő, a mélyedéstől visszafeléhaladóan bevágódik és a mélyedésbe több és durvább anyagot szállít, mint előzőleg. A mélyedés után csökken a folyószakasz esése, szétágazó medrek vezetik tovább a lassú folyású vizet, állóvizek keletkeznek az ártereken. Ilyenféle változás állt be a pleisztocén végén a Duna völgyében a Kisalföld erősebb megsüllyedése következtében. Az addig feltöltött medencébe újra jelentős durva kavicstömeg került, Dévénynél a Duna erősebben bevágódott, a Nagyalföldön viszont a lefolyási viszonyok romlottak. Másféle változás megy végbe egy folyórendszer kialakult üledékgyűjtő medencéiben, ha éghajlatváltozás folytán a csapadék nagyon megnövekszik, vagy megcsökken. Ha az egész területen egyirányú a változás, csapadéknövekedés esetében a megnövekedett vízmennyiséggel szállított hordalékanyag is több lesz, a bevágódás erőteljesebb, a feltöltődés gyorsabb menetű, a töltelékanyag durvább szemű. Ha kevesebb a csapadék, aUerület egészén kevesebb hordalékanyag mozog és rakódik le, az üledék az egyes ülepítő medencékben finomodik, a folyó a régi bevágódási szakaszokban is kanyarogni kezd és elfajzik, esetleg törmelékanyagában elvész a régi alsószakasz jellegű helyeken. így vesztek el a Mátra és Biikkhegységből lesiető pleisztocénkori nagy folyók az éghajlat szárazodása folytán a holocénban és régi nagy törmelékmezőiket, kavicshordalékaikat homok és iszap terítette be néhány méter vastagon. A régi Tarna ma szegény vízfolyásként botorkál régi kavicsain és nagy homokdűnéi között, az Eger elvész a Mezőség síkján, a Sajó is elcsenevészesedve kanyarog régi hatalmas medrei és völgye felett (1. ábra). Ha sem kéregmozgás, sem klímaváltozás nem zavarja meg egy folyórendszer területét, a folyó esésvonala mindinkább ellaposodik, a lehordott és feltöltött területek szintje egymásbasimul és létrejön a peneplén — majdnem sík felszín. A folyóhálózat megemészti önmagát. Azok a jelenségek, amelyeket az éghajlatváltozás hoz létre a folyók munkaképességében és üledéklerakó tevékenységében, apró ciklusokban klímaváltozás nélkül is jelentkeznek az időjárásváltozásoknak megfelelően kisebb hatásfokkal. Csapadékosabb években több és durvábbszemű üledék kerül az árterekre, mint száraz években és a folyók hosszelvényében is eltolódás történik a szakaszjellegben, munkaképességben. Árvizek esetén nemcsak általánosságban növekszik meg a munkaképesség, hanem a szakaszjelleg is eltolódik a l'iatalodás felé. Ez adja a folyóvízi lerakódások rétegzettségét és ritmikusan változó finomságú anyagát és ez a jelenség előidézője az állandó meder változásoknak (1. kép). Az eddigi lemélyített fúrások és a geofizikai mérések ismeretében megkísérelhetjük olyan nagy medencék folyóvízi üledékekkel való feltöltődését nyomon követni, mint a mi Alföldünk. Nagy medencénk aljazatát nagyjából DNy—ÉK-i irányú nagy hegyvonulatok alkotják. Ezek megsülylyedt és szétdarabolódott felszínét harmadkori tengeri üledékek töltötték fel. Leghosszabban és területben legkiterjedtebben a pannon beltenger, majd tó vízének üledékei rakódtak le az alaphegység völgyeibe és a megsüllyedt hegyvonulatokra. Egységes, nagyvastagságú takaróval fedték be a változatos felszínt. E4akaró vastagsága az Alföld Tiszafüred ' JELMAGYARAZAT: i r=~=i Pleisztocéwéoi is holocén v• - Iszapas agjíg is iszap 2 I : -I Pleisztocénvégi futóhomok " 3[H7M} . lösz ' M:::l: l Pleisztocén folyóvízi homok - 5 1* B°« l • kovics 1 Pannóniai és idős pleisztocén aggagos hitság 'ES • homok és agyag •Si Alsóponnonioi hegylábi törmelék " '-FM RioliHufo Az fger pofok mai esésgördéje A pleisztocenvégi Eger-folyí esésgördéje 1. ábra. Az Eger folyó esésgörbéje a pleisztocén kor végén és ma 0ue. 7. Kpuean yKJiona penu Eiep e riAeücmoifeHoeoM nepuode u ceiodnn Abb. 1. Qefallelinie des Eger- Flusses am Ende des Pleistozans und heute
