Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
4. szám - Puskás Tamás–Szesztay Károly: A tározással történő árvízvisszatartás lehetőségei a magyar Duna vízgyűjtőjén
276 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Puskás—Szesztay: A távozással történő árvízvisszatartás többek között tározási adottságai ismeretében lehet célszerű és gazdaságos. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet említett tanulmánya csak az árvízvisszatartás szempontjából vizsgálta a kérdést, de ezen kívül számos más vonatkozásban is hasznos lehet, ha ismerjük a meglevő és a tervezett víztározásokat. Hosszabb idő távlatában, a dunavölgyi országok szoros együttműködésével, az egységesen irányított tározásos vízgazdálkodásnak közvetlen gyakorlati jelentősége lesz. A meglévő vagy épülő és a tervezett tározók A meglevő vagy épülő tározók főbb adatait az 1. ábrán, ill. az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az áttekinthetőség érdekében a vizsgált, összesen kereken 160 ezer km 2 vízgyűjtőterületen, a főbb vízfolyásokat véve alapul, 14 vízvidéket jelöltünk ki. A tározók főbb adatait vízvidékenként összesíti a 2. táblázat. 2. táblázat A meglevő vagy épülő és a tervezett tározók térfogatának összesítése vízvidékenként Taöji. 2. CyMMupoeaHue oöbeMoe cymecmeywufux, UAU cmposniiuxcH u 3anpoeKmupoeaHHbix eodoxpamiAuui no pa3HblM eodHblM paÜOHOM Tabelle 2. Zusammenstellung der bestehenden, in Bau befindlichen und geplanten Speicherraume nach Flussgebieten Vízvidék Tározótér Vízvidék Meglevő vagy épülő tervezett Összesen Vízvidék millió m 3 I. Az Inn torkolata felett, baloldal. . . II. Az Inn torkolata felett, jobboldal. . III. Az Inn vízgyűjtője IV. Az Inn és a Morva között, baloldal * V. Az Inn és a Morva között, jobboldal VI. A Morva és az Ipoly között, baloldal VII. A Morva és az Ipoly között, jobboldal VIII. Az Ipoly és a Dráva között . . . IX. A Dráva vízgyűjtője X. A Dráva és a Tisza között 338,0 228,3 3,0 40,1 \ 1374,0 0,8 40,0 98,0 1490,0 1610,0 (20,0) 530,0 98.0 1828,0 1838,3 3,0 40.1 1374,0 0,8 (20,0) 570,0 Összesen 2024,2 3748,0 '5772,2 A Bajorország, Ausztria és Jugoszlávia területére vonatkozó adatokat H. Link és J. Frohnholzer munkájából vettük [1, 2]. A csehszlovákiai tározók adatai tanulmányúti feljegyzésekből és a csehszlovák vízügyi folyóiratokból származnak [3]. Az adatok többsége 1952—53. évi keletű. Minthogy az érintett országok irodalmában a jelentékenyebb építkezéseknek vagy tervezéseknek bizonyára nyomát találtuk volna, adatainkat lényegében a mai állapotra jellemzőnek tekinthetjük, bár természetesen lehetséges, hogy bizonyos részletekben már nem felelnek meg a legfrissebb helyzetnek. A hazai tározók közül csupán a legnagyobbat láttuk érdemesnek feltüntetni. Kisebb tározóink adatai a VITUKI említett kiadványában találhatók meg. A tervezett tározókkal kapcsolatban csupán a vízvidékenkint összesített tározótérfogatot közöljük (2. táblázat). A számbavett külföldi tározókat elsősorban a vízerőhasznosítás érdekében, a tavaszi és nyári hóolvadás, továbbá gleccservizek feleslegének az őszi és téli víz-szűkös idényre való megőrzésére építették. Többségük kis vízgyűjtőterületű, szűk völgyet zár le. A hazai tározóknak az ipari- és öntözővízellátásban van szerepük. Hazai szempontból a Duna országhatáron túli, felsőbb vízvidékén való tározásoknak elsősorban az árvízvisszatartás terén lehetne gyakorlati jelentőségük. Erre nézve tekintsük pl. a Duna budapesti szelvényét. A hozzátartozó vízgyűjtőterületen meglevő és tervezett tározók térfogata összesen kereken 6000 millió m 3. Azonban ennek legfeljebb csak egy hányadát lehet árvízvisszatartásra felhasználni. Feltételezve, hogy — mivel a völgyzárógátakat magassági értelemben rendszerint bizonyos biztonsággal építik — néhány méter túlduzzasztás lehetséges, továbbá, hogy esetleg az árvíz visszatartás érdekében a vízhasznosítás (energiatermelés) érdekei korlátozhatók, az árvízvisszatartásra felhasználható tározóteret a tározómedencék teljes térfogatának legfeljebb % részére, azaz legfeljebb kereken 1500 millió m 3-re becsüljük. Ez a számérték első tekintetre igen jelentékenynek látszik, hiszen közelítően azonos a nagy dunai árhullámok felső 2 m-es csúcsához tartozó térfogattal. Ha azonban meggondoljuk, hogy: 1. a tározók a teljes budapesti vízgyűjtőterületnek csak néhány százaléknyi részén tudják befolyásolni a vizek összegyülekezését, 2. a legjelentékenyebb tározók olyan területeken vannak, amelyeknek az árvízcsúcs kialakulásában rendszerint nincs lényeges szerepük, és 3. a tározók üzemi viszonyai lényegesen eltérnek a magyar szakasz ármentesítése szempontjából kívánatos feltételektől, — nyilvánvalóvá válik, hogy a jelenlegi megépült és tervezett tározóknak igen csekély hatása lehet a dunai árhullámok magasságára : vizsgálataink szerint nagyságrendileg csak néhány cm-rel csökkenthetik a magyar szakaszon kialakuló árvízcsúcsokat. A kis vízgyűjtőjű alpesi tározóknak árvízvisszatartás tekintetében csak a közvetlenül alattuk levő szakaszon lehet jelentőségük. Kivétel ebben a tekintetben az Isar és a Lech vízvidékén tervezett két nagy tározó-rendszer (Sylvenstein mellett 900 millió és Rosshaupten mellett 590 millió m 3 befogadóképességgel), amelyeknek az árvízvisszatartása már a vízfolyások hosszabb szakaszán, sőt bizonyos árhullámoknál a Dunának az Inn torkolata alatti szakaszán is számottevő volna.
