Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Dr. Lesenyei József

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 39. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1959. augusztus Dr. LESENYEI JÓZSEF 1901—1959. Évek óta aggódtunk megrendült egészségéért, mégis mélyen a szívünkbe nyílalt,' mikor megtudtuk, hogy április 28-án, 58-éves korában eltávozott körünkből Dr. Lesenyei József, oki. vegyészmérnök, a Magyar Hidrológiai Társaság egyik alapító, mindig buzgó, tevékeny tagja, a Szennyvíz szakosztály tiszteletbeli elnöke, a műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vízminőségi osztályának vezető főmérnöke, kiváló munkás. Családja, barátai, tisztelői, munkatársai, Társaságunk elnöksége és tagjainak nagy száma, a törzsasztal társasága s mindazok, akik 1959. május 3-án a fiatalon galambősz fejű, mosolygós kékszemű, derűs lelkű, kiváló szakembert, a bölcs vezetőt és melegszívű jóbarátot a Farkasréti-temetőben utolsó útjára kísérték, emlékét szeretettel ós kegyelettel fogják őrizni, de számtalanszor fogják azt előttünk felidézni reánk maradt értékes munkái is, amelyekben méltó, bár fájdalmasan be nem fejezett emléket állított önmagának. 1901. szeptember 23-án született, 1926-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műegyetemen, a Székesfőváros szolgálatába lépett, majd 1931-ben megbízást kapott a Csatornázási Művek keretében szenny vízvizsgáló laboratórium felállítására sitt működött, 1945-től mint az újjászervezett Fővárosi Csatornázási Művek műszaki főtanácsosa, 1947-től műszaki helyettes igazgatója, 1951-ig. Irányította a Főváros csatornázási és szennyvíztisztítási feladatait, végezte azt a kísérleti munkát, melynek alapján a Ferencvárosi Csatornaszivattyútelep nagyüzemű rácsszemétrothasztó berendezése létesült s irányította ennek üzemeltetését. Figyelme mindinkább kiterjedt az országos szennyvíztisztítási kérdésekre is, számos vidéki berendezés működését tanulmányozta s értékes segítséget nyújtott a tervezőknek és üzemeltetőknek egyaránt. 1951-ben a Mélyépítési Tervező Vállalat szolgálatába lépve, vezetője lett a Vízkísérleti Szakosztálynak s most már teljes munkaerejét az országos kérdéseknek szentelhette. 1954-ben pedig átvette, mint osztályvezető főmérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízminőségi Osztályának vezetését. A vegyészmérnöki doktorátust a Budapesti Műegyetemen 1948-ban szerezte meg, 1955-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudományok kandidátusává minősítette. 1949-ben kiváló munkás kitüntetést kapott. Egyetemi évei alatt egy nyáron Lengyelországban praktizált, Németországban Berlinben s a Ruhrvidéken volt hosszabb tanulmányúton, Romániában tapasztalatcserén, s részt vett a Liegeben, Pozsonyban, Grácban, Wienben és Komáromban tartott kongresszusokon, illetve értékezleteken. 29 éven át lankadatlan buzgalommal lolytatott tanulmányainak, kutató és kísérletező tevékenységének eredményeit mintegy 60 cikk, közlemény és könyv örökíti meg, közöttük 4 külföldi szaklapban. Fő munkája: Az Ipari Szennyvizek Tisztítása 1953-ban jelent meg, s most kezdte sajtó alá rendezni ennek 2. kiadását. Társszerző a most megjelent : Szennyvíztisztító Berendezések és Csatornahálózatok, továbbá az Épületgépészet c. könyvekben. 2 Mérnöktovábbképző Intézeti jegyzete (Ipari szennyvizek tisztítása, és Kísérletek a szennyvíztisztítás köréből) jelent meg, közreműködött a Szennyvíztisztító berendezések és a Szennyvízvizsgálati szabvány kidolgozásában, sokat foglalkozott a fenolos szennyvizek biológiai és egyes ipari szennyvizek anaerob-biológiai tisztíthatóságának kísérleti vizsgálatával. Avulhatatlan érdemeket szerzett a Sajó, Duna és Balaton vizsgálataival, amelyekkel 8 cikke, hulladékkezeléssel és iszaprothasztással 5, szennyvíz és hulladék értékesítéssel 7, szennyvíztisztítással általában 20, csatornázási kérdésekkel 5 cikke foglalkozik. Országos jelentőségű a VITUKI: Magyarország vízkészlete, II. Vízfolyásaink minősége (1953—55), valamint a Szennyvíztisztító berendezések vizsgálata 1956—1958. c. munkákban való részvétele. Előadó volt az első hazai szennyvízkezelőképző tanfolyamon is. — Nevét mindenkorra beírta a magyarországi szennyvíztisztítás történetébe. (10)