Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
3. szám - Ubell Károly: A Kisalföld déli, Magyarország területére eső részének talajvízviszonyai
172 Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. Ubell K.: A Kisalföld déli részének talajvízviszonyai 7. ábra. A IV. kútsor mentén felvett keresztszelvény: a dunai és a Hanság alatti hordalékkúp élesen elkülönül Abb. 7. Lángs der Brunnenreihe IV. aufgenommener Querschnitt. Der sich unter der Donau und der Hanság befindliche Schuttkegel ist scharf abgesondert Fig. 7. Profilé taken along uell-row A To. IV, shotiing a marked separation beticeen the alluvial fan of the Danube River and that under the Hanság Moor valószínűnek látszik, hogy a helyenként igen nagy vastagságú kavicsrétegnek csak a felső sávja vesz részt az intenzív vízszállításban. Erre az egész medence felépítéséből is következtethetünk. A medence szélei felé a kavicsréteg vékonyodik, s egyes helyeken vízzáróréteg zárja le. Ha a nagy vastagságii részeken az egész rétegvastagságban teljes intenzitással szivárogna a víz, a levékonyodott részeknél vízszínduzzasztásnak, azt követően pedig nagyobb sebességnek kellene előállnia. Ezt sehol nem tapasztaltuk. Mennyiségi meggondolás alapján kimutatható, hogy egyik oldalról sincs olyan nagymértékű vízutánpótiás, ami az észlelhető esés mellett a teljes rétegvastagságban előálló szivárgást táplálni tudná. A legújabb hidraulikai vizsgálatok is arra mutatnak [3], hogy a talaj hézagainak a mindenkori vízszállításban résztvevő aktív keresztmetszete a víznyomás növekedésével egyre kisebbedik, és a szivárgás intenzitása a mélyebb rétegekben egyre csökken. Arra vonatkozóan, hogy a Kisalföld egyes területrészein a vízszállításban milyen vastagságú réteg vesz részt, pontos ismeretekkel még nem rendelkezünk. Tájékoztató számítások elvégzéséhez feltételeztük, hogy a kavicsrétegnek mintegy 10 m-es felső része az a sáv, ahol intenzívebb horizontális szivárgás jelentkezik. Erre a sávra a talajvíz felszínén mutatkozó sebesség figyelembevételével kiszámítottuk a szivárgó víz mennyiségét, és az adatokat a II. táblázat második részében foglaltuk össze % Északnyugatról délkelet felé haladva a hidraulikus gradiens csökken és a kavics szemcse összetétele is finomabb lesz. Ennek megfelelően a szivárgó vízmennyiség egyre kisebbé válik. A legnagyobb értékek a Duna és Lajta között elhelyezkedő területen, valamint a Lajtától délre számíthatók. Ennek határértékei, amint a II. táblázat is rámutat : Q = 2000—11 000 m 3/nap/km, vagy 20— 130 l/s/km. A Szigetközben ez a mennyiség kisebb és a legkisebb a Hanságban, valamint a rábai hordalékkúpon. A szivárgó víz mennyiségének csökkenéséből arra következtethetünk, hogy a közbenső területeken talajvíztározódás jelentkezik. A 10 m-es vastagságú szállító sáv feltételezésével kiszámított vízmennyiségekből ez a tározódás a csapadékból származó tározódáson felül, mintegy 50—100 mm/év vízoszlopmagasságnak felel meg. A Kisalföldön észlelhető talajvízszíningadozást megvizsgálva, ez a többlet élesen nem mutatható ki. A permanens jellegű szivárgásból származó állandó utánpótlás a talajvízszíningadozás jellegéből nem ismerhető fel. Hatására egyedül abból lehet következtetni, hogy a Kisalföldön észlelhető talaj vízszíningadozás kissé nagyobb, mint amilyen hasonló talaj esetén a tisztán csapadékból táplálkozó talajvíznél tapasztalható. A mennyiségi értékeket tekintve el sem képzelhető, hogy a talajvízszín esése által adott feltételek mellett a nagy vastagságú kavicsréteg teljes szelvényén keresztül szivárogna a víz, mert olyan nagymennyiségű talajvíztározódás, mint amilyet ez megkívánna sehol nem jelentkezik. Az a feltételezés, hogy a vízszállító rétegvastagság mintegy 10 m vastag lehet, mennyiségi összehasonlítás szempontjából is igen reálisnak látszik. A 3. ábrán feltüntetett áramlási főirányok megmutatják, hogy a legjelentősebb áramlás a Duna felől, a Hainburg hegység és a Rajkai-zsilip között elhelyezkedő szakaszról jelentkezik. Itt a vízutánpótlás a Dunából biztosított és a szivárgó víziitjába
