Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

4. szám - Öllős Géza: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence áramlástani vizsgálata

,25Jf Hidrológiai Közlöny 1958. 4. sz. öllős G.: A keverőteres dortmundi ülepítőmedence vizsgálata oldalfalának környezetében. A medence belseje felé haladva rohamosan csökken a sebesség és a külső terelőhenger melletti térben már alig tapasztalható felfelé való áramlás. A 3. csoportbeli kísérleti eredmények összefoglalva a következők: a) A csápok szívóhatása a várakozásnak megfelelő. b) A kúpos alsó terelőlemez alkalmazása célszerű, mert különben a belső hengerek között mo' ) víz közvetlenül bejutna az alsó iszapgyűjtő térbe. c) A felszálló víz mozgása a medence keresztmetszetében egyenlőtlen. A medence oldalfala mellett adódik a legnagyobb sebesség. Ennél a változatnál megvizsgáltuk azt is, hogy az adott feltételek mellett a vízbevezető csőben milyen nyomómagasságveszteséggel mozog a víz. A négy különböző vízhozamnál kapott h értékeket a 9. ábra mutatja. Az adatok azt mutatják, hogy meglehetősen nagy veszteség lép fel. * Az eddig leírt kísérleti munka alapján azt mondhatjuk, hogy áramlástani szempontból a 7. és a 8. ábrán lévő keverőteres dortmundi medencetípus tekinthető a legmegfelelőbbnek. Éppen ezért a következőkben leírásra kerülő — főleg részletkérdésekkel foglalkozó — kísérleti munka már csak erre a két medencetípusra vonatkozik. A vizsgálatokat az alábbi kérdéscsoportok szerint tárgyaljuk : a) A medence túlfolyó bukóélének magasabb szintre való emelése révén a medencében lévő megnövelt vízrétegvastagságnak az áramlásviszob) A 8. ábrán lévő kismintánál meghatározandó a medencébe bevezetett és az ejektorhatás révén a csápokon keresztül leszívott víz mennyiségének aránya. c) Mekkora az optimális csáphosszúság ? A medence vízrétegvastagságának befolyása az áramlási viszonyokra Az ilyen szempontból vizsgált változatok esetében a medence belső berendezése azonos a 7. és a 8. ábrán lévővel. Az eltérés csupán az, hogy a bukó 50 cm-rel magasabbra került, tehát a medencében lévő vízrétegvastagság megnövekedett. A 10. ábrán látható, hogy az ejektor szívóhatása áramlástani szempontból nem mutat észrevehető eltérést a 7. ábrán lévőtől. Összehasonlítás tekintetében azonban más a helyzet a csonkakúpon kívüli térben lévő felszálló vízmozgásnál. A csonkakúp alsó peremétől felfelé áramló színezőanyag kezdetben még a medence lejtős oldalfalához közelebb eső térben áramlik. A medence függőleges tengelyű hengerpalástjának alsó peremmagasságában azonban a felszálló színezőanyag már az egész medence keresztmetszetében mozog, jelezve az egyenletes sebességeloszlást. Egyenletesnek mondható a sebességeloszlás a medence felsőbb vízszintes keresztmetszeteiben is. A felszálló vízmozgás tekintetében a 8. ábrának megfelelő kisminta esetében is egyenletes sebességeloszlást kaptunk (5. kép). A csápok szívóhatása által befolyásolt mező méreteit a vízrétegvastagság növelése számottevő mértékben nem befolyásolja. Megállapítható tehát, hogy a vízrétegvastagság növelése kedvező módon befolyásolja a medencében levő áramlási viszonyokat. Megjegyzendő azonban, hogy vizsgálatainkban a vízrétegvastagság további változtatására nem volt mód, ezért megoldatlan még az optimális vízrétegvastagság kér-