Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

1. szám - Juhász József: A szivárgás vizsgálata

lf.0 Hidrológiai Közlöny 1958. 1. sz. Juhász J.: A szivárgás vizsgálata mozgás klasszikus hidraulikáján kívül a határ­rétegelmélet, az érdes és sima cső stb. kérdé­sében elfoglalt eddigi szemléletünket is. Ez utóbbi kérdésekre azonban — minthogy távol­esnék kitűzött célunktól — ebben a tanulmány­ban nem térünk ki. b) A sebességi képlet levezetése A következőkben vizsgáljuk meg a szivárgás törvényét abban az esetben, amikor a víznek nyugvó súrlódása (r 0) is van. A teljes súrlódást tehát az előzőek alapján az (1) képlet fejezi ki. Az (1) képletben bemutatott két súrlódási tag a r 0 és a /x egymástól jelentősen külön­ds bözik. Az első ugyanis csak a vizsgált testre ható erőktől függ — és független a felülettől, valamint a sebességtől. (Ez utóbbi megállapítás igen nagy sebességeknél már nem áll, de a talajvíz mozgá­sánál ezt a határt meg sem közelítjük.) A második tag a viszonylagos sebességtől és az egymáson elcsúszó rétegek közös felületétől függ, ugyanakkor független a súrlódó felületekre nehezedő nyomástól, mint­hogy a /X, amint már az előbbiekben rámutattunk, gyakorlatilag független a nyomástól. Kiindulásul tételezzünk fel lamináris víz­mozgást. Az egyszerűség kedvéért a talajhézagokat körkeresztmetszetű csöveknek vesszük fel. Ebben az esetben két tetszőleges határoló felület között kiválasztva egy koncentrikus vízhengert, a talaj­csőben a 2. ábra jelöléseivel megegyezően, a ható erők egyensúlyát a következőképpen tudjuk meg­határozni : {V l­V 2)r*n = — {xP + ^2rnl (2) ahol P a cső felületére merőleges feszültségek eredője, amely a cső felülete által a vízre kifejtett fajlagos vonzóerőből, (kémiai és fizikai vonzások összegeiből), valamint a vízben uralkodó nyomás­ból tevődik össze. A cső fala által kifejtett fajlagos vonzóerőt (P p) Vageler kutatásai alapján határozhatjuk meg. Ő az egyes talaj féleségek ozmózisnyomását s ebből a vízmegkötő erőt számítja. A talaj Mit­scherlich-féle higroszkópossága (Ily) és súlyszá­zalékban kifejezett víztartalma (w) között az alábbi összefüggést állapította meg döntően két­vegyértékű kationok jelenléte esetén, ami hazai viszonyainknak általában megfelel Hy p (centiméterben) = 50000 m­(3) Ez a képlet így a jelen vizsgálatainknál nem használható. Ezért a változók számának csök­kentése érdekében fejezzük ki a víztartalmat (w) a talajcső sugarának (r 0) és falvastagságának (ő) függvényében térfogatszázalékában : w • 100 (r 0 - r 2) 3t (4) (?"o + ő) 2 71 Az összefüggésben a közismert tényezőkön kívül r változó érték, amely megadja, hogy meddig terjed a csőben a vízréteg a faltól befelé. Feltételezve, hogy ismerjük a talaj hézag­tényezőjót (e-t), a talajcső falának vastagságát (ő), könnyen kifejezhetjük vele : e = r 0 ti 2 r 0 ti 6' amiből ő = — 2 e Ezt a (4)-be helyettesítve 100 (rt—r w = amivel (3)-ból p = 50000 'v i^r (5) (6) 100 (r 2 —r 2) v o ' Az állandó értékeket összefoglalva, a cső falának szívóereje Pr=>_, A^ (?) ( r2_ r2)3 ahol (8) 2. ábra. Elemi talaj cső az aktív keresztmetszet számításá­nak levezetésekor használt jelölésekkel Abb. 2. Elementare Bodenröhre mit den Bezeichnungen zur Ableitung des aktiven Querschnittes Fig. 2. Elemantary soil tűbe showing notations used in deriving the effective cross section A rétegben levő víznyomás értéke p r (g/cm 2). Ezt és a (7) kifejezést a (2)-be helyettesítve : (Pi — P2) r 2 71 = = ­2 + P r)+ •^r] Egyszerűsítések és a változók szétválasztása után : ár p x—p 2 . xA - dv t = T rdr + 21^ ^ K 4- — ­r2)3 + Pr p Elvégezve az integrálást, a határok behelyettesí­tése után

Next

/
Oldalképek
Tartalom