Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Dr. Bauer Jenő: A finn-rendszerű szaunafürdők és létesítésük lehetőségei Magyarországon
Dr. Bauer J.: A finn-rendszerű szaunafürdők és létesítésük Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. 89 lehűtés megismétlése, vannak akik ezt a hidegmeleg váltófürdőt túlzott mennyiségben alkalmazzák. A fürdés összes időtartama átlagban 35—40 perc. A fürdés végén az utolsó lehűtés után pihenés következik ; ezzel kapcsolatban általában masszázst is alkalmaznak. Miután a szaunázás után nagy étvágy és szomjúság jelentkezik, a szaunázást kiadós étkezéssel és folyadékfelvétellel fejezik be. A fürdés módja nemcsak Finnország különböző részein mutat eltéréseket, hanem egyéni beállítottság szerint is változik. Sem a szauna hőfokára, sem a kövek leöntésének számára nézve nem lehet általános szabályt felállítani. Mindez az egyéni beállítottságnak és a helyi hagyományoknak a kérdése. Csak egy ponton egyeznek meg minden vita nélkül a finn szauna összes szakértői, hogy a finn szauna kifejezetten száraz légfürdő nem pedig gőzfürdő. Férfiak és nők természetesen külön fürdenek. Az a régi szokás, hogy egy családhoz tartozó férfiak, gyermekek és nők, mintegy családi szertartásként együtt fürödjenek, ma már kiveszőben van. Egyébként is a finneknél — főleg vidéken — a szauna az erőgyűjtés, a felüdülés és az elmélkedés megbecsült hajléka, amelyhez majdnem szertartásos tisztelettel ragaszkodnak. Éppen ezért évszázadokon át minden baj és betegség ellenszeréül alkalmazták a szaunát. Ez ellen a szokás ellen természetesen a korszerű finn orvostudomány komoly érveket sorakoztatott fel. Érdekes, hogy a szaunáról éppen Finnországban jelent meg a legkevesebb tudományos munka. Ezen a téren a legalapvetőbb R. Lundgren szaunaértekezése (Diss. Kouvola, 1933.), amely azonban csak finn nyelven jelent meg. Ennél elterjedtebb a már idézett H. J. Viherjuuri tollából származó ,, Sauna-kirja" c. munka, amely 1943-ban Stuttgartban németül is megjelent és nagy elterjedtségnek örvend. * A szauna hatásainak megítélésében egyrészt orvosi vizsgálatok eredményeire, másrészt laikus fürdőzők egyéni tapasztalataira kell támaszkodni. Bár orvosi vizsgálatok szakszerű ismertetése más területre kívánkozik, mégis nagy vonalakban összegeznünk kell a szakirodalomban rendelkezésre álló megállapításokat. Magyar vonatkozásban Irányi, Bélák és mások (nagyrészt a Belák-iskola tagjai) foglalkoztak a szaunával, ezt általában pozitív megítélésben részesítették, s kiemelték edző hatását. A külföldi szakirodalomnak jó összefoglalását adja V. R. Ott (Die Sauna, Basel 1948.), aki részletesen leírja azokat a klinikai betegeken végzett szaunakísérleteket, amelyeket a zürichi egyetem fizikotherápiás intézéte Neergard professzor vezetése és irányítása mellett végzett. A vizsgálatokat több heti, illetőleg több havi rendszeres szaunafürdőzéssel kapcsolatosan végezték el és kiterjeszkedtek a szaunában uralkodó fizikális viszonyokra is (hőfok, páratartalom, hősugárzás, stb.). A fizikális vizsgálatok eredményeit azután felhasználták az empirikus szaunahatások magyarázatára, a szervezet sokféle reakciójának rend4. ábra. Modern szaunakamra belseje használat közben Az elektromos kályhát lécrács veszi körül Abb. 4. Inneres einer modernen Saunakammer in Betrieb. Den Elektroofen umgibt ein Lattenspalier Fig. 4. Interior of a modern sauna bath. The electric hearth is protected by a wooden fence szerbe foglalására. Az intézet zürichi kísérleti szaunájában először önként, orvosilag nem ellenőrzött szaunalátogatókkal végeztek közvéleménykutatást, kérdőívek útján. Kb. 100 válasz volt értékelhető, amelyekből kiderült, hogy 1. a látogatók általában hetenként egyszer szaunáztak, 2. a szauna csaknem mindenki számára jól elviselhető volt, annak ellenére, hogy a látogatók életkora 21—60 év között mozgott, 3. a szauna közvetlen utóhatásaként legtöbbször felfrissülés és a munkabírás fokozódása jelentkezett, míg levertség, szédülés csak ritkán fordult elő, 4. a rendszeres szaunalátogatás a válaszok nagy része szerint a sport- és hivatásbeli teljesítmények javulásához vezetett, 5. bizonyos pathológiás esetekben is jó hatású volt a szauna, nevezetesen : infekciós meghűléses katharrusoknál, izomláznál, rheumatikus bántalmaknál, klimakterikus panaszoknál stb. V. R. Ott az elvégzett orvosi vizsgálatok alapján tüzetesen körülírja a szauna indikációs területét. Eszerint a szaunázás javallt 1. Egészségeseknél a) üdülésre, erőnlét-javításra, nehéz testi munka-, sportteljesítmények után fellépő izomláz megszüntetésére, b) A teljesítmény fokozásra (főleg edzés, katonai szolgálat idején, amikor heti három szaunafürdő engedélyezhető, azonban közvetlenül a versenyzés előtt mellőzendő). 2. Profilaktikus (betegségmegelőző) alkalmazásban katharrusok és meghűlések elleni rezisztencia fokozására.
