Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Dr. Bauer Jenő: A finn-rendszerű szaunafürdők és létesítésük lehetőségei Magyarországon

88 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1P57. 1. sz. Dr. Bauer J.: A finn-rendszerű szaunafürdők és létesítésük 2. ábra. Füst szauna belseje 1. Nyitott kötűzhely. 2. Hidegvizes dézsa. 3. Vetkőző pad. 4. és .5. Izzasztópadok. 6. Melegvizes kondér Abb. 2. Inneres einer Rauchsauna. 1. Offener Steinherd, 2. Kaltwasserscheffel, 3. Entkleidebank, 4. und 5. Schwitzbänke, 6. Warmivasserkessel Fig. 2. Interior of a smoke sauna. 1. Open stone hearth, 2. Cold water tub, 3. Dressing bench, 4., 5. Sweating benches, 6. Hot water tub Ma már a földszauna idejétmúlt típusnak számít, mégis ifjiisági táborokban, sportkörökben, katonaságnál ma is szívesen alkalmazzák. Tud3. ábra. Földszauna. Használata után a fürdőzők a közeli vízparton hűtik le magukat Abb. 3. Erdsauna. Nach dem Bad kühlen sich die Badegäste am nahen Seeufer ab. Fig. 3. Earth sauna. After the bath bathers cool themselves on nearby shore juk, hogy az összes finnországi szaunáknak mintegy még 1943-ban is füstszauna volt. Ennek a típusnak a tűzveszélyessége miatt egyre inkább áttérnek a zárt tűzhelyű, kéménnyel felszerelt modern szaunákra. A modern szauna átlagos típusa kéménnyel ellátott, szabadon álló, fagrendákból összeácsolt kis ház, amelyhez a legtöbbször tornác-szerű előtér csatlakozik. A szauna rendszerint nyirfatörzsekből épül, bár más, megfelelően szívós faanyagból, — így fenyő- vagy juharfából — szintén előállítható. Finnországban viszonylag ritka a kő- vagy a téglafalazatú szaunaépület. Természetesen ezeknél is a belső kiképzés : a fürdőtér, a fal és a mennyezetburkolat mindenkor fából készül. Városon kívül a szaunát általában szabad víz partjára építik, hogy lehetőség nyíljék a lehűlésre s a vízellátás is biztosítva legyen. A szauna melegét vulkáni, ill. mélységbeli eredetű kövek izzítása útján üzembentartóit speciális kályha, illetőleg tűzhely szolgáltatja. A kövek alá nyír-, éger-, vagy fenyőfahasábokból raknak tüzet s azokat mintegy három órás tüzeléssel a vörös izzásig hevítik. Ezután a tüzet kihagyják aludni, kiszedik a még izzó parazsat a tűzhelyből s a fürdés megkezdéséig még egy-két órán át légmentesen zárva tartják a kamrát. (Ha füst-szaunáról van szó, csak akkor csukják be az addig nyitva tartott ajtót és szellőzőnyílásokat.) így a meleg egyenletesen eloszlik, a levegő szárazzá szikkad s a tüzelés-adta túlnagy hőség is némileg megenyhül. A fürdés kezdetekor a szauna belső hőmérséklete 60—80 C° hőmérséklet között mozog. Ha az izzasztópad lépcsőfokain feljebb haladunk a meleg egyre fokozódik ; a mennyezet közelében néha 100 C° fölé is emelkedik. A szauna használata akként történik, hogy a fürdőzők teljesen ruhátlanul, csak jellegzetes nyirfalomb köteggel, a vastával felszerelve lépnek a fürdőtérbe. Elhelyezkednek az emeletes izzasztópadokon, miután a kályha felső ajtaját kinyitották. Ekkor a bőr erősen izzadni kezd és kb. 10—15 perces izzadás után a nyirfalomb virgácsok használatára kerül a sor, amelyekkel rákvörösre paskolják bőrüket. A virgácsolást általában szappanos lemosás követi, bár az izzadást követően a legfontosabb teendő a gyors lehűlés. Az edzettebbek a szabadba futnak, esetleg egy közeli tóban megmerülnek, télen hóval dörzsölik tagjaikat. A lehűtést szolgálják a hidegvizes kádak s — ahol ilyenek rendelkezésre állanak — a zuhanyok is. Ezt az eljárást többször ismétlik, — hogy hányszor, az helyi hagyományok függvénye. Az utolsó izzadás során — persze néha már előbb is — gőzadás következik, amikor egy-egy vakolókanálnyi vizet öntenek apró részletekben a tűzhely izzó köveire. Az ilyenkor felszálló gőz finn neve : ,,löyli". Ez jelentős gőzképződést eredményez s mert a páratelt levegő, a nagy forróság miatt, nem mindenkinek egyformán kellemes, ezt általában csak ritkán alkalmazzák s ebben az érzékenyebbek igényeihez alkalmazkodnak. Bár a szaunázáshoz hozzátartozik az izzasztás és a