Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Dr. Bauer Jenő: A finn-rendszerű szaunafürdők és létesítésük lehetőségei Magyarországon
Dr. Bauer J.: A finn-rendszerű szaunafürdők és létesítésük Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. 87 testüket, hogy magukhoz térjenek. Ezt mindennap megteszik anélkül, hogy bárki is kényszerítené őket erre. Saját jószántukból teszik, magáért a fürdés kedvéért, nem pedig valamiféle vezeklés gyanánt." A történeti források között érdemes továbbá megemlíteni egy XVI1L századbeli olasz utazónak, Giuseppe Acerbinek részletes tudósítását. (Acerbi : Reise durch Schweden und Finnland bis an die äuscrstcn Glänzen von Lappland, in den Jahren 1798 und 1799. Berlin 1803) A szaunázás általános és elterjedt népszokásként való jellemzése után elmondja, hogy + 75 C° párás meleget sikerült mérni a szaunában és ámulattal írja, hogy a finn parsztok ebből a melegből gyakran —30 C°-os hidegben is ruha nélkül szaladtak ki a hóba, hogy az idegen utazók lovait abrakoltassák, vagy előfogatról gondoskodjanak. Amíg az utazók vastag farkasbőr bundájukban is dideregtek a nagy hideg miatt, addig a szaunából elősiető falubeliek egészségük minden ártalma nélkül bírták ki a kereken 100 C°-nyi hirtelen hőmérsékletkülönbséget. Ezek mellett a történeti források mellett a finnek nagy nemzeti éposza, a Kalevala is számos utalást tartalmaz a szaunára vonatkozólag, jeléül annak, milyen fontos szerepet játszik a szauna már a finn nép őseinek életében is. így a IV. runóban a szaunában használt nyírfalomb gyűjtésére találunk utalást, amíg a XXIII. runó arról tanúskodik, hogy a finnek a szaunát ősidőktől fogva nemcsak fürdő céljaira, de szülőszobának is használták. A vonatkozó részlet így hangzik : „Anyád hogyan feledhetted Elmédből ki hogy vethetted. Anyád de sok nyomort látott Miattad sok bajt kiállótt Fürdöházban feküd tében A zsuppon elterültében Téged ottan megszültében E világra hozta közben." Talán a legérdekesebb a XXIII. runó vonatkozó fejezete, ahol egy menyasszonynak mondják el, miképpen kell majd asszonykorában a szaunafürdőt elkészítenie : „Érkezvén az esti fördés, Hozz vizet és vesszőt készíts, Ernyeszd meg a vesszőt szépen, Fördőben, füst nélküliben, Ott soká nem időzgetve, A fürdőbe odaveszve, Nehogy ipad azt gondolja, Anyósod azt gyanítgassa, Hogy a fürdőpadon heversz, Fürdődeszkán ott henteregsz. Onnan oszt' a házba térve, Hívd meg ipad a fördésre : „Édes, kedves jó Atyuskám, Rád a fürdő már készen vár, Vizet hordtam, vesszőt vittem, Minden pallót letöröltem, Eredj, s fürödj az elégig Lobácsolgass kedved szerint." (Kalevala, a finnek nemzeti éposza. Az eredetiből fordította : Barna Ferdinánd, Pesten 1875.) Maga a finn típusú szauna, bár lényegében izzasztófürdő, nem tévesztendő össze a gőzfürdővel. Hangsúlyozottan száraz lég fürdő, amely csak időnként a tűzhelykövek meglocsolásakor alakul át rövid időre gőzfürdővé, de relatív páratartalma rendes körülmények között kicsi, átlagban 15% körüli. Ebben élesen eltér pl. a svédek szaunáitól, vagy az oroszok szauna jellegű fürdőitől, amelyek inkább a mi gőzkamráinkra emlékeztetnek. A finn szaunában a levegő szárazsága teszi lehetővé a néha +90, sőt 100 C° hőmérséklet elviselhetőségét, amíg a nedves légfürdőben még az 50 C° körüli hőmérsékletet is gyakran tűrhetetlennek érezzük. 1. ábra. Régi metszet egy finn szauna belsejéről ( Giuseppe Acerbi olasz utazó idézett könyvéből, 1799) Abb. 1. Alter Schnitt vom Inneren einer finnischen Sauna (nach dem zitierten Buch des italienischen Reisenden Giuseppe Acerbi, 1799) Fig. 1. Etching showing the interior of a Finnish sauna bath. (Giuseppe Acarbi, Italian Traveller, op. cit., 1799) Észak-Európa, de kiváltképp a Skandinávfélsziget népeinél a szaunahasználat fontos életszükséglet. H. J. Viherjuuri finn szerző szerint a Finnországban működő szaunák száma csaknem félmillióra tehető, ami azt jelentené, hogy minden 6—7 emberre jut egy szauna. A szauna vidéken általában a legegyszerűbb parasztház mellől sem hiányozhatik. Az egyes szaunák használatának száma az idézett szerző szerint vidékenként változik s évi átlagban mintegy 32—80 befűtés között ingadozik. Nyers átlagban ez azt jelenti, hogy általában hetenként legalább egyszer fűtik be a szaunát országszerte. Persze ez durva általánosítás, mert tudjuk, hogy nehéz fizikai megerőltetések idején, pl. aratáskor, naponta szaunáznak. A szauna legősibb, legprimitívebb történeti típusa az ún. „föld-szauna", amely nevét onnan kapta, hogy hazai borpincéinkhez hasonló módon domboldalba építik, s bár tetővel és részben fabéléssel ellátott, kéménye nincsen. A tüzeléshez használt fenyő- és nyirfahasábok füstje csak az ajtón vagy egy szellőző nyíláson át távozik. Úgy ezeket, mint az egyébként már fejlettebb, szabadon álló faház alakjában, de kémény nélkül épült szaunákat gyűjtőnéven „füst-szaunák"-nak nevezzük. Vannak, akik előnyben részesítik ezeket a modern, kéményes szaunákkal szemben. A szauna ősi formájának rajongói ugyanis azt tartják, hogy a gyantás füst illata hozzátartozik az igazi szauna hatástényezőihez, s ennek egyenesen baktericid hatást tulajdonítanak.
