Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - Dr. Papp Szilárd–Gaál Lászlóné–Hódos Györgyné: Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása
68 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. Dr. Papp—Gaál—Hódos: Ásvány- és gyógyvizeink csoportosítása [3] Papp F., Sarló K., Frank M. : Magyarország ásványvizei. Orsz. Fürdőügyi Igazgatóság Budapest, 1949. [4] R. Fresenius : Deutsch. Mineralwasser-Ztg. Nr. 41. 42. 1938. [5] E. Wollmann : Normung und Auswertung der Heilwasseranalysen in der Schrift Grossdeutschlands Heilbäder, Seebäder, Kurorte und Versandheilwasser. Herausge. vom Reichsfremdenverkehrsverband. S. 305. 1939. [6] österreichisches Bäderbuch. Berlin —Wien, Urban Schwarzenberg 1914. [7] Papp Sz. és Gaál L.-né : Ásvány és gyógyvizeink rádiumemanáció tartalma. Hidrológiai Közlöny 36. évf., 3. sz. 202 oldal, 1956. Einteilung unserer Mineral- und Heilwässer von dr. Sz. Papp, Frau L. Oaál und Frau Gy. Hódos Die Mineralwässer und Heilquellen wurden sowohl in der ausländischen, als auch in der einheimischen Fachliteratur vielfach eingeteilt. Die bisher üblichen Bezeichnungen und Benennungen sind jedoch oft veraltet, da sie auch chemisch nicht immer das bedeuten, was gemeint wurde. Daher hess man bei dieser Neueinordnung unserer Mineralwässer und Heilquellen die alten Bezeichnungen völlig ausseracht und bediente sich Benennungen, die dem chemischen Charakter des Wassers näherkommen und dessen chemische Zusammensetzung besser zum Ausdruck bringten. Unter Beachtung der pharmazeutisch wichtigen, d. h. in biologischer Hinsicht aktiven gelösten Stoffe sowie der physikalischen Eigenschaften des Wassers wurden die Mineralwässer und Heilquellen in folgende 10 Gruppen eingereiht : 1. Einfache Thermalwässer 2. Einfache kohlensaure Wässer 3. Alkalisch-Hydrogenkarbonathaltige Wässer 4. Kalzium-Magnesium-Hydroearbonat-haltige Wässer 5. Kloridhaltige Wässer 6. Sulfat wässer 7. Eisenhaltige Wässer 8. Schwefelhaltige Wässer 9. Jod oder bromhaltige Wässer 10. Radioaktive Wässer Classification of Hungarian Mineral Waters by Sz. Papp, L. Gaál and Gy. Hódos Classifications of mineral waters have been recurrently published by several authors in Hungary as well as abroad. Nomenclatures and notations hitherto used became, however, in many cases obsolete as they failed to describe the chemical nature of the substance under consideration. The old nomenclature has therefore been neglected in the new classification of mineral waters, and new notations have been used giving a closer description of the chemical composition. With regard to therapeutically important, i. e., biologically active components and to physical properties of the water, mineral waters have been classified into the following 10 groups : 1. Simple thermal waters 2. Simple carbonic waters 3. Waters containing alkali-hydrogen-carbonates 4. Waters containing calcium-magnesium-hydrogen-carbonates 5. Chloridic waters 6. Waters containing sulphates 7. Waters containing iron 8. Sulphuric waters 9. Waters containing iodine, bromine 10. Radioactive waters. A stacionális és a nem stacionális talajvízmozgás vizsgálatának hidromechanikai alapja (Hidromechanische Grundlagen für Behandlung von stationären und instacionären Grundwasserströmungen.) G. Heinrich és K. Desoyer (Bécs) Ingenieur-Archiv 23. (1955) 2. füzet 73. old. SpringerVerlag (Berlin). 1. közlemény. A szerzők bevezetésül rámutatnak arra, hogy a szivárgó vízmozgás mindezideig általánosan elterjedt tárgyalása, ainely az esés és a sebesség kapcsolatát vizsgálja a hatóerők elemzése helyett, szükségképpen az irodalomban tapasztalható ellentmondásokra vezet, különösen a 'nem stacionális mozgások esetében. Ezért ők a hatóerőik egyensúlyánajk a vizsgálatából indulva ki, vezetik le a szivárgás elemzésére szolgáló általános összefüggéseket. Feltételezik a levezetés során, hogy a tetszőleges alakú szemcsék egymáson pontszerűen támaszkodnak, a szilárd váz mozdulatlan, a folyadék összenyomhatatlan és homogén, a molekuláris erőhatások elhanyagolhatók, a folyadék a pórusokat teljesen kitölti, a tehetetlenségi erő hatása nem számottevő és a folyadék párolgása is elhanyagolható. A hatóerők így bevezetett vizsgálata után a talajvízáramlásra és a szemcsék közötti erőkre vonatkozó egyenleteket általános formában levezetik. A stacionális áramlás különleges eseteként jutnak el a Darcy-törvenyhez (homogén, a hely és irány szerint neim változó szilárd váz). Megfogalmazva a nem stacionális áramlási állapotra jellemző határfeltételeket, lehetőséget adnak arra is, hogy az ilyen jellegű talajvízáramlásra és a talajvízszín változásának a törvényszerűségeire következtessünk. Kovács György
