Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)
1. szám - R. Lorenz Judit dr.: A hazai gyógyvizeinkben egymás mellett különféle kötésben jelenlevő kén mennyiségi meghatározásának módszerei
Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 69 A tanulmány a gyógyvizekben egymás mellett előforduló karbonilszulfid, szulfid, elemi kén, tioszulfát és szulfát meghatározásának módszereit ismerteti. Bemutatja a hazai gyógyvizek koncentrációjának megfelelő mesterséges oldatokkal végzett saját kísérleteinek adatait és a hévízi Üj-kút vizsgálati eredményeit. A hazai gyógyvizeinkben egymás mellett különféle kötésben jelenlevő kén mennyiségi meghatározásának módszerei* B. LOEENZ JUDIT dr. Ismeretes, hogy a gyógyvizekben a kén különféle kötésben van jelen. A kötések kialakulását a levegő és a mikrobiológiai folyamatok is befolyásolják. A kialakult dinamikus rendszerben részt vesz a karbonilszulfid, mint feltehetően elsődleges vegyület, a kénhidrogén, mint az előbbinek hidrolízis-terméke, a kolloidális eloszlású elemi kén, a szulfit, a tioszulfát és végül a szulfát. Ezek közül az irodalomban elsősorban a kénhidrogén hatásmechanizmusával foglalkoznak, ezért válaszolni kell az asszociáció, a komplexképzésre való hajlam és a disszociáció kérdésére. A korábbi dimerizációs elmélettel ellentétben Jander és Winkel [I] megállapítja, hogy a kénhidrogén vizes oldatban nincsen asszociálva, Beck [2] pedig arra mutat rá, hogy nem hajlamos komplex képződésre. A disszociációt illetően a kénhidrogén a pH-tól függően mind szabad állapotban, mind sulfhidril és szulfid ion alakjában előfordulhat. Chodachov az ionegyensúly elektrosztatikus elméletét alkalmazza a kénhidrogén vizes oldatára [3], egyensúlyi szkémát állít fel és kiemeli, hogy a kénhidrogén a vízben molekulárisán van oldva és csak részlegesen disszociál egybázisú sav módjára. Ez a körülmény igen jelentős a kénhidrogénes fürdő fiziológiás válaszreakcióinak vizsgálatánál. A mikrobiológiai folyamatokkal intézetünkben Rákos Ilona tanulmánya foglalkozik. A kénes vizek oxidációja során, amint az várható is, az első oxidációs termék az elemi kén, amely részben kolloidálisan oldva marad, részben kiválik. Magasabb oxidációs termék a szulfit, a tioszulfát, a tetrationát és végül a szulfát. A kénes vizek oxidáció következtében gyorsan bomlanak. A redoxpotenciál Blum, Achard és Brunner mérései szerint [4] többszáz milivolttal pozitívebbé lesz, Bordier és De Roig megfigyelései szerint pedig [5] az elektromos ellenállás is változik. Annak a ténynek, hogy a kénes vizek friss állapotban sokkal negatívabb potenciált és kisebb redoxszámot mutatnak, mint az élő sejtek, s így ezekkel szemben mint erős redukáló szerek hatnak, biológiai jelentősége nyilvánvaló. A szulfidok, a szulfitok, tioszulfátok és szulfátok képződésének és bomlásának mechanizmusát illetően Schulek és Körös tanulmányára [6] utalunk. A karbonilszulfid előállítására vonatkozóan Than Károlynak a munkáját [7], az újabb irodalomból a karbonilszulfid mennyiségi meghatározását illetően pedig Pursglove és Wainwright [8], valamint Snyder és Clark [9] * Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet és az Oi-szágos Balneológiai Kutató Intézet közleménye. (Igazgató: Dr. Dubovitz Dénes, Tudományos vezető: Dr. Schulhof Ödön). közlését említjük meg. Legújabb hazai irodalmunkban ásványvizeink fizikai, kémiai tulajdonságait és terápiás jelentőségét Csajághy tanulmánya [10] foglalja össze. Hazai gyógyvizeink kéntartalmát ezideig a helyszíni gyors tájékozódásra igen alkalmas Maucha-féle módszerrel [11] mértük. Ez a módszer azonban kedvező -feltételek mellett is csak a kénhidrogént méri. s így nem alkalmas arra, hogy a kénvegyületeknek a már előbb vázolt rendszere felől tájékozódjunk. Az ezirányú tájékozódást mind balneográfiai, mind balneotechnikai szempontból fontosnak véltük, ezért olyan vizsgálati módszereket kellett kiválasztanunk, amelyekkel a kénhidrogént, az ennek rezervoárjaként szereplő karbonilszulfidot, a reaktív elemi ként, a tioszulfátot, valamint a szulfátot egymás mellett meghatározhatjuk. A különböző kötésben jelenlevő kén egymás melletti meghatározására az irodalomban viszonylag kevés módszer ismeretes. A műszeres megoldások közül megemlítjük a Miller-fé\e potenciometriás mérést [12], valamint a Matsurnoto és Shibahara-féle polarografiás módszert [13]. A célnak legjobban megfelelő módszerek azonban hazai szerzőktől származnak. Ismeretes, hogy a Schulek és Rózsa által kidolgozott módszerek [Í4] egyebek közt a gyógy vizekben előforduló aktív kén meghatározására is megfelelő pontos eredményt adnak.(Az aktív kén gyűjtőnév alatt a kénhidrogént, a tioszulfátOt és a karbonil-szulfidot szokták összefoglalni). Igen alkalmas az aktív kén helyszínen történő együttes meghatározására az Erdey László féle lumineszcenciás redox titrálás [15]. Feladatunk elvégzésénél az aktív kén menynyiségi meghatározására a Schulek—Rózsa-Í6\a jodometriás módszert választottuk, mert az az aktív kénnek mind együttes, mind szelektív meghatározását lehetővé teszi. Emellett az aktív kén együttes meghatározására párhuzamosan kísérletet végeztünk az Erdey-féle lumineszcenciás redox módszerrel is, azt a gyógyvizek vizsgálatára alkalmazva. A kolloidális eloszlású elemi kén meghatározását Schulek brómeiános módszerével [16] végeztük, illetve ezt a módszert a gyógyvizekre alkalmaztuk. A szulfátkén meghatározását eddig a Budapestre hozott vízmintából Winkler gravimetriás módszerével [17] végeztük, következő ellenőrző vizsgálatainknál azonban a helyszínen térfogatos módszerrel kívánjuk elvégezni. Az alkalmazott módszerek alapelvét a következőkben foglalom össze.