Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

4. szám - Gánti Tibor: A naszályi karszt

Gánti T.: A naszályi karszt Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 4. sz. 381 említi [7], azonban ki nem nyílt zsombolyoknak tekinthetők, mert barlangi termek felfelé harapódzásával keletkeztek. Ezt bizonyítja, hogy a Szinlőbarlang két termének beomlását sikerült két felszíni tölcsérrel bemérés alapján azonosítani. Ez egyébként teljesen összhangban van Kessler Hubert zsombolykeletkezési elméletével [5], amely itt alulról és felülről egyaránt megfigyelhető. Az eltérés mindössze az, hogy a törmelék nem mind zuhant le a barlangi termek aljára, hanem a zsomboly — illetve alulról kürtő — szűkebb részein megakadva a további törmeléket is megtartja. Ezért a felszínen található tölcsérszerű beszakadások nem dolinák, hanem még ki nem nyílt zsombolyok (1. ábra). Ilyen tölesérszerű beszakadásokat a keleti platón is ismerünk. Zsomboly csak kettő ismeretes, az északkeleti barlangcentrum fölötti síkságon. A nagyobbikat Sárkánylyuknak nevezik, mélysége 6 m, a kisebbik névtelen, mélysége 4 m. Az északi es déli letörés mészkőszikláin gyenge karsztosodást figyelhetünk meg. 4. A Naszály barlangjai A Naszály kis kiterjedésénél fogva nagyobb karsztbarlangok kialakulására nem alkalmas. Jelenleg egyetlen típusos karsztbarlangot ismerünk, ez a Szinlő-barlang. Hévforrásos barlangokat mind az északi, mind a déli részen többet ismerünk. A déli barlangterület — sajnos — beleesik a Dunai Cementmű bányaterületébe ; így ezeknek a barlangoknak a leírása azért is fontos, mert már lefejtették, vagy le fogják fejteni ezeket. A déli terület legnagyobb barlangja a Pincevölgyi barlang. Nagy László leírása [8] Pincevölgyi kőfülke néven emlegeti, a mai karsztmorfológia szerint azonban a barlangokhoz sorolandó. Egyetlen teremből áll, amelynek hossza 15 m, szélessége 5—7 m, magassága 4—8 m. Az elejéről kürtő halad felfelé. Alját több méteres törmelék és barlangi agyag borítja. Feltehetően hévforrásos eredetű ; a plio-pleisztocén kéregmozgások emelték a magasba. A Pincevölgyi barlangtól keletre több kisebb, néhány méter hosszúságú, részben, vagy egészen eltömődött járatot találunk. Közülük a Kispincevölgyi-barlang említendő meg, amelyben a hévforrásos eredetre utaló gömbfülkék klasszikus példáit láthatjuk. A Katalinpuszta felé eső hegyoldalt nem vizsgáltuk át teljes részletességgel, nagyobb barlang itt nem ismeretes. Kisebb vízjárat okat feltételezhetünk. Merlek 2. ábra. A Násznép-barlang hosszmetszete Abb. 2. Längsschnitt durch die Násznép-Höhle Az északkeleti hegyoldalban ismét több barlangot találunk. Legnagyobb közülük a Násznépbarlang (2. és 3. ábra). Nevét a környező lakosok szerint onnan kapta, hogy a tatárjárás idején egy lakodalmat ülő vendégsereg menekült ide az üldöző ellenség elől. Ezen kívül még több monda és történet fűződik hozzá. Három nagy és több kisebb teremből áll. Az első terem — közvetlenül a tágas bejárat után — kb. 20 m hosszú, 15—20 m széles és meglehetősen száraz, így az ősembernek kitűnő lakást nyújthatott. Mayer I. ásatásokat is végzett benne, ezekről Kadic O. számolt be [3, 4], A terem alját vastagon borítja a törmelékkel kevert barlangi agyag. A térképen II. számmal jelzett teremben már felismerhető a hévforrásos tevékenység. Feltűnő az igen nagyszámú denevér. A terem alját több méter vastag guánóréteg borítja, amelyen fehér penész tenyészik. A IV. sz. teremben a gömbfülkék világosan mutatják, hogy a barlang hévforrásos eredetű. Viszont érdekes, hogy az innen nyíló V. számmal jelzett tektonikus hasadék oldalain erodált színlőkhöz hasonló képződményeket vehetünk észre. Mind ez, mind pedig a VI-os folyosó törmelékben végződik. A felfelé haladó VI-os folyosó valószínűleg megközelíti a felszínt, mert a járatban a törmelék felől erős légmozgás érezhető. A barlangban több helyen kisebb járatok indulnak, de ezek vagy vakon végződnek, vagy törmelékkel telítettek. Komolyabb méretű előrehaladásra nem lehet számítani. A Násznép-barlangtól keletre, az igen meredek, törmelékes sziklás hegyoldalban több kisebb barlangot és járatot találunk. Egyes járatok olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy feltételezhetjük későbbi egyesülésüket. Mindegyikben sok a törmelék, de ennek ellenére érdemes lenne a kutatómunkát folytatni, mert a fölötte levő néhány beszakadás és kisebb zsomboly járható barlang jelenlétére utal. A felszínre nyíló járatok közül legnagyobb a Háromlyuk barlang, amely egyben zsombolybarlang is. Ezt a zsombolyt nevezi Leél—Össy tévesen Sárkánylyuknak. A második a Bánhidi L. tanár által kibontott Zsemlyebarlang. Nevét egyetlen, zsemlye alakú terméről nyerte. Átmérője kb. 4 m, így a legkisebb barlangok közé tartozik. Hogy mégis eléggé közismert, az annak köszönhető, hogy kutatásaink és túráink alkalmával gyakran háltunk benne, mert ez a környék legszárazabb barlangja. Ezeken kívül még több kisebb járatot ismerünk. A karsztosodás szempontjából legérdekesebb a Szinlő-barlang és környéke. Már 1950-ben megállapítottuk, hogy a Naszály csúcs és a Szarvas3. ábra. A Násznép-barlang alaprajza Abb. 3. Grundriss der Násznép-Höhle